Kíváncsiak voltunk rá, milyen élőben egy 35 éves kortárs, sikert sikerre halmozó fiatal erdélyi magyar drámaíró, Székely Csaba. Akinek, ha darabról van szó, piszok jó a nyelvi humora és dramaturgia csűrcsavarja van. És akit töretlenül imádnak nézők és kritikusok egyaránt.
Már tavaly, februárban, a főpróbán azt jósoltuk neki és Vitéz Mihályának, hogy semmi sem menti meg attól, hogy kultikus ne legyen. Nem tévedtünk. Ennek a darabnak csak a címe unalmas, benne karikatúraszerűen felvázolt kórképet kapunk a kelet-európai múltunkról, ideológiák által felkapott, talapzatra emelt nemzeti hősökről, kalandorokból lett diktátorokról. Székely Csaba, ahogy korábban is írtuk, ezzel a Vitéz Mihállyal csattanós sallert adott nemcsak Romániának és Erdélynek, Székelyföldnek, hanem a mostani, lomtalanításra váró európai politikai elitnek is.
Egy kelet-európai III. Richárd parafrázis - ahogy Bajomi tömören megfogalmazta a lényegét.
Bajomi egyébként sokat köszönhet ennek a román Vitéznek, maga meséli, élete legnagyobb szerepe ez. Ritkán adatik meg ugyanis egy színésznek, hogy egy karaktert a felemelkedésétől a bukásáig egyetlen szerepben végigkísérhet.
Az est narrátora Dr. Darabos Enikő kritikus, egyetemi tanár volt, és akik még igyekeztek szóra bírni az amúgy csendesforma drámaírót, Jordán Tamás, Mertz Tibor és persze Bajomi. Aranyos húzásként pedig a társulat fiatalja, Jámbor Nándor készülő szakdolgozatából is felolvasott egy részletet, ami épp a Vitéz Mihály próbafolyamatáról szólt. (Egyedül talán Béres Attila rendezőt hiányoltuk, pláne, hogy annyiszor megemlegették.)
Kihagyhatatlan kérdés, hogyan és miért épp a Vitéz Mihály lett az ami?!
Jordán Tamás gyors elmesélte: az alap, hogy egy éve Szombathely még nem Szent Mártonról, hanem Weöres Sándorról és az ő emlékévéről szólt. Ennek örömére hirdettek még tavalyelőtt egy drámapályázatot, ahol megkötésként annyi szerepelt, hogy a művek Weöres Testamentum című írásának szellemében kellett, hogy megszülessenek. A 174 jeligés írás közül végül Székely Csaba Vitéz Mihály című drámája került ki győztesen.
Jordán elárulta, amikor megtudta, hogy melyik darab nyert, hitetlenkedett kicsit, úgy gondolta, bár jó a dráma, bemutathatatlan, annyi szereplő és szín van benne. Béres Attila viszont meglátta benne a lehetőséget. A véletlen hozhatta, hogy ez a két tehetséges marosvásárhelyi, Béres Attila (a rendező) és Székely Csaba (a drámaíró) így egymásra talált, és épp Szombathelyen.
Székelyt nem a szombathelyi drámapályázat miatt kezdte érdekelni ez a Vitéz
Már előtte izgatta ez az ellentmondásos személyiség, önmagában az is, hogy mennyire másként ítéli meg a román és a magyar történelem:
Kíváncsi voltam rá, ki is ez az ember. Elkezdtem utánaolvasni. Aztán néhány héttel rá megláttam ezt a WSSZ pályázatot. Kapóra jött…
A drámaírót általában először valami felbosszantja, felmerül benne egy kérdés, ami foglalkoztatni kezdi. Ennek a témának keres utat, hogyan is lehetne ezt drámai formába önteni. De olyan nincs - mesélte Székely - ,hogy azon kezd el egy író agyalni, vajon mik azok az aktuális tabu-témák, amikkel mostanában érdemes lenne foglalkozni. Nem így működik a drámaírás.
Nem készült drámaírónak
Egy rádiójáték pályázat indította el ezen az úton, amit egy kollégája unszolására írt meg, aztán nyert vele. Azóta sikert sikerre halmoz, ahogy a moderátor hölgy is megjegyzi, egy „ajnározott drámaíró” lett, akit még a kritikusok is sokra becsülnek.
Ami persze nem rossz, de néha nyomasztó is – így Székely – ha az ember hirtelen sikeres lesz, mindig akadnak körülötte olyanok, akiknek ez nem esik jól.
Mert velük is megtörténhetett volna, mert ők is tehetségesek. Csak tényleg, mert a siker nagyrészt szerencse kérdése is.
Tényleg mennyi aktuálpolitikát bír el egy színpad?
Érdekes téma, csak erről érdemes lenne hosszasabban beszélgetni (pláne így a Valló-féle Mandragóra premier 
A Mandragóra visszanyal Felcsútnak - Mészárosok, Simicskák egy színpadon, Szombathelyen 2016. April 30. 08:10 után), hol húzható meg a határ, mennyire reflektálhat a színház a mára, mennyire jelenhet meg az aktuális politika egy színdarabban. Mennyire viseli el a darab például a Gucci táskát vagy Conchita Wurstot?
Persze, mindez attól függ, ki mennyire kedveli a direkt politikai áthallásokat. Jordán bevallja, ő a nagyon direkt utalásokat már nem kifejezetten. Előkerül aztán a Katonában most futó Pintér Béla: A bajnok című előadása is, ami mindenkinek tetszett. Székely erre elmesélte, ő teljesen tudattalanul nézte végig. Csak az előadás után a WC-ben, a mobilján találkozott azzal a másik olvasattal, ami futótűzként járta be a sajtót: hogy hírbe hozták a debreceni expolgármester Kósa feleségét, Porkoláb Gyöngyit, mégpedig Risztov Éva (29) olimpiai bajnokkal, és hogy ez kőkeményen benne van ebben a Pintér-darabban.
A próbán kié a végső szó, a rendezőé, a színészé vagy a drámaíróé?
Ahogy levettük: mindig a rendezőé, bár például Béres folyamatosan egyeztetett a drámaíróval, Székely nélkül nem írták át a szöveget. Ahogy Mertz Tibor mesélte, Béres viszont olyan rendező, aki kíváncsi arra, mit hoz ki egy szerepből a színész, ő merre indulna el a szereppel. Bajomi hozzátette, az okos és tehetséges rendező egyik ismérve, hogy ha a színész jobbat mond, azt megfogadja – de ilyen kevés van, Béres Attila viszont közéjük tartozik. Viszont
a színészi alázat munkahelyi kötelesség,
bizony általában azt kell tenni, amit a rendező látni akar, nem amit ő gondolna.Jordán elárult egy taktikát: a leghülyébbnek tűnő rendezői elképzelés kell a legtökéletesebben megcsinálni, hogy meggyőződhessen a rendező arról, hogy miért is nem jó az elképzelése:)
Muris, ezt még itt a legvégén elmeséljük, milyennek is képzelte főhősét Székely
Több karakterből gyúrta össze magának a figurát, nem lebegett előtte egy konkrét színész, de kicsinek és kopasznak gondolta. Bajomi minden csak nem pici és kopasz:) Őt Béres Attila találta meg erre a szerepre. Úgy, hogy aztán Székely sem csalódott a végeredményben, szerinte is tökéletesen hozta azt az attitűdöt, amit eredetileg ő is elképzelt.
Kisokos a drámaíróról
Székely Csaba 1981-ben Marosvásárhelyen született. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett diplomát, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (korábban Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem) drámaíró mesterszakos hallgatója lett. A hét című kulturális hetilap (majd kéthetilap) szerkesztőjeként dolgozott annak megszűnéséig, azután az Erdély FM rádió munkatársa, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem óraadó oktatója volt. 2013-tól szabadfoglalkozású író.
Munkásságát számos díjjal és elismeréssel jutalmazták. BBC rádiójáték-pályázat legjobb európai dráma díja (Do You Like Banana, Comrades?), Vilmos-díj, Szép Ernő-jutalom, Látó nívódíj, Örkény István Színház drámapályázat első díja, Színikritikusok Díja a legjobb új magyar drámáért (Bányavirág), Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj, Brit Írószövetség Imison-díj, Weöres Sándor Színház drámapályázatának első díja, Színikritikusok Díja a legjobb új magyar drámáért (Bányavakság).
