Sár és víz
A kőszegi sárlavina volt az első jele a természeti csapásnak Vas megyében. Miközben sokan a Kőszeg-hegyalján történteken sopánkodtak egyre aggasztóbb hírek érkeztek a Rábáról.
A Gyöngyös patak rekord vízhozamánál kérdeztünk rá, mi a helyzet a Rábával, de akkor azt a választ kaptuk, hogy egyelőre minden normális.
Két órára rá viszont már a legmagasabb készültséget rendelték el, a folyó hihetetlen sebességgel duzzadt és másnapra minden korábbi rekordot megdöntve 5 méter fölé emelkedett a vízszint Szentgotthárdnál.
A 8-as úton a város felé haladva szinte minden leágazásnál rendőrök álltak, az alsóbbrendű utakat ugyanis lezárták az áradás, vízátfolyások miatt. Képgalériánkban és videónkon jól látszik, hogy sok út száz métereken eltűnt a víz alatt, csak az út széli fák, vagy az itt-ott kiálló jelzőtáblák mutatták, merre lehet az út a víz alatt.
Nem költözünk!
A rendőröknek nem csak a forgalom irányítása volt a feladatuk. A körmendi rendőrkapitánnyal Csákánydoroszlóban találkoztunk, ahol több házat is közrefogott és összesen huszat fenyegetett a Rába. Néhányan nem vállalták önként a kiköltözést, ők saját felelősségükre maradhattak a házukban, de volt olyan épület, ahol már semmi nem garantálta a bent lévők biztonságát. Ezt ők is belátták, így a rendőrök megkezdték az épület kiürítését.
Az értéktárgyakat, bútorokat, műszaki eszközöket markolóval szállították a partra, miközben nagy teljesítményű búvárszivattyú köpte ki az ablakon a vizet a megáradt folyóba, hogy legalább egy ideig csökkenjen a vízszint a házban. Amikor az utolsó fontosnak ítélt bútor is a markoló lapátjába került valaki megnyomott egy gombot és a szivattyú elnémult, a víz ezután már zavartalanul emelkedhetett a lakásban. Győzött a Rába.
Gasztonyban szintén több épületet vett körbe a víz, volt olyan, amelyikben egy idős, mozgásképtelen néni lakott, de sem ő, sem hozzátartozói nem kérték, hogy a rendőrök biztonságos helyre vigyék. Volt viszont olyan eset, ahol még az ár előtt többször is megkérdezték egy ház tulajdonosát, ne költöztessék-e ki, hiszen biztosan víz alá kerül az otthona. A férfi többször határozottan nemet mondott, majd amikor odaért az ár az elsők között kért segítséget. Az értékeit már csónakkal kellett menteni.
Sírók, nevetők és közömbösek
Magyarszecsődön a Rába elérte a helyi védőnő házát. Az asszony sírva pakolta a homokzsákokat, gyakran combig elmerülve a koszos vízben. Segítsége is érkezett, tűzoltók és önkéntesek pakolták le és hordták a házfalhoz egy kisteherautóról a zsákokat. Klujber Tibor Magyarlakon 71 éves édesanyjánál, Puskás Margitnál segédkezett és közel negyvenen érkeztek még segéderőnek. A férfi azt mondta, maximális köszönet illeti a falu polgármesterét, a tűzoltókat, rendőröket és az összes önkéntest, akik erőn felül segítettek megmenteni a házat a víztől. Az idős asszony nevetve mutatta, meddig ér a háza körül a víz. Mint mondta, már eleget búslakodott, az viszont megnyugtatta, hogy ennyi emberre számíthat a bajban.
A segítség tapasztalatunk szerint nem mindenhol egyértelmű. Szentgotthárdon például legalább két tucat férfi nézte a hídról, amint egy szombathelyi rendőrnő fehér ingben homokzsákokat pakolt a Vörösmarty Gimnázium mellett, sőt, még füttyögtek is néhányan, így nyilvánítva ki tetszésüket, az izmaikat azonban nem villantották meg. A tűzoltók, rendőrök és készenlétis kollégáik több településen is lapátolták a homokot, hordták a homokzsákokat, ezt képgalériánk is megörökítette.
Rábahídvégen meghökkentő dolgot tapasztaltunk. Az egyik Rábához közeli háznál nem láttunk homokzsákokat, meg is kérdeztük a tulajdonosokat, nem félnek-e, hogy elviszi őket a víz? Az egyik nő karját széttárva azt mondta, hogy nem is lenne baj, mert legalább kapnának normálisabb házat az önkormányzattól. Az asszony állította, hozzájuk nem vittek homokzsákokat és senki nem rakta le azokat. A túlparton, homokzsákok mögött megtudtuk, mindenki maga töltötte és rakta le a homokzsákokat, azokat nem juttatásként telepítették nekik a házak és a Rába közé.
Az egyik rábahídvégi keserűen legyintett:
Ültek kint a kerítés mellett és nézték, hogyan töltjük a zsákokat. Néha szitkozódva át is kiabáltak, meg a polgármestert is megszólták, amiért nem gondoskodik róluk. Pedig most nem mástól kellene várni a segítséget, hanem dolgozni kell. Órák óta robotolunk mi is. Szerencsére a munkahelyemen megértették, miért nem megyek be dolgozni. Azt mondták, most az otthonunk védelme a fontosabb, nem kellett magyarázkodnom.
Éjszaka a Rába parton
Körmenden fáklyák fénye világított a folyó partján késő estétől. Fiatalok és idősek, férfiak és nők lapátoltak serényen, szórták a zsákokat a teherautókra, vagy erőgépekre, majd rakták le a gáton. Egy baráti társaság még pózolt is nekünk homokzsák rakás közben.
Végeztünk. Hova menjünk?
– hallottuk egyikőjüktől valamivel később a kérdést. A huszonévesek tettre készen vállalták az éjszakázást. A pálinkafőzde melletti lakóépülethez akkor értünk oda, amikor a Rába betört a mögötte fekvő területre. A háziasszony elsápadva hallgatta az egyre erősödő morajlást és a zseblámpák fényénél is lehetett látni, ahogy a víz rohamosan emelkedik. A ház előtti területet sikerült időben körbekeríteni, de senki nem tudta megmondani, meddig ér majd a Rába.Verekedés a homokzsákért
Az áradás pattanásig feszítette az idegeket. Több helyen állt a zsákolás, mert vagy a homok, vagy a zsák fogyott el. A homok esetében amiatt is nőtt a feszültség, mert Zala megyéből, vagy Ausztriából hozták az árvízi védekezéshez nélkülözhetetlen homokot, miközben helyben is lett volna bőven, de mivel a terület az Őrségi Nemzeti Park területén fekszik, ezért tilos ott a bányászata. Ezt egy mérges csörötneki férfi mondta. Rönökön viszont verekedésig fajult a zsákszerzés, amikor vasszentmihályiak szerettek volna átvinni néhány csomaggal saját falujukba.
Sünök, pockok, kisemlősök vesztek a vízbe
Az erdőket, mezőgazdasági területeket, réteket elöntő Rába kisemlősök ezreit pusztította el. Sünöket, amelyek nem tudtak elmenekülni a sebesen áradó folyó elől, pockokat, egereket, róka és nyúlkölyköket. Valószínűleg sok állat fulladhatott a folyóba a vadkerítéseknél is, amelyek útját állták a menekülésnek. Az emelkedő vízszint pedig halálos csapdának bizonyult.
Pletykák, amelyek nem bizonyultak igaznak
A napokban számos rémhírrel találkoztunk, amelyekkel a szakemberekhez fordultunk, ők pedig a fejüket fogták. Sajnálatos, hogy néhány álhír polgármestertől származott, aki ellenőrzés nélkül elhitte, amit valahol hallott. Ilyen volt a péntek délutáni „biztos információ”, miszerint az osztrákok megnyitottak minden gátat és az ár néhány óra alatt ellepi Szentgotthárdot, majd letarolja az utána fekvő települések nagy részét. De az sem tett jót a morálnak, amikor elterjedt, a mostani helyzet csak az előszele annak, ami jön, a Rába legalább 8 méterig emelkedik, így teljesen felesleges bármiféle védekezés.
Csak példának említjük meg a
homokzsákonként 500 forintot kell majd fizetni
agyatlanságot, vagy a velemi gázömlést, ahol eltört egy nagy vezeték és robbanás fenyegeti a falut. Az utóbbi hír eredetileg abból indult, hogy megdőlt egy fa, ami kidőlés esetén eltörhetett volna egy gázcsövet. A szájról szájra terjedő hír egyre mutálódhatott, míg végül már csaknem tömegszerencsétlenség lett belőle. A gotthárdi piacot sem lepte el a víz, csupán néhány centiméteres magasságú volt, kb. a piac harmadán, így a milliárdos kár is némiképp túlzásnak hat.Rendőrfőkapitány a gáton
Dr. Halmosi Zsolt tábornok, Vas megyei rendőrfőkapitány pénteken reggel még Pekingben volt, kora este pedig már a körmendi gátnál, felhőszakadásban hallgatta a hídhoz vezényelt rendőr jelentését. Bőséges képgalériánkban a Rába melletti települések lakóinak küzdelmét örökítettük meg az árral és ritkán látható tájképeket rögzítettünk. Videóink is közelebb hozzák az eseményeket azokhoz, akik csak a hírekből értesültek arról, mi zajlik a folyók mellett.