Jerevántól alig egy órányi autóútra fekszik egy Orgov nevű kis örmény falu, amely első ránézésre semmiben sem különbözik a többi elszegényedett, leszakadt falutól. Nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk. Orgov ugyanis a szovjet időkben az örmény űrkutatás központja volt, ennek pedig máig monumentális emléket állít az óriási űrkutató-központ, amit fokozatosan követel magának vissza a természet.
Az Orgov Rádió-optikai Teleszkóp, ismertebb nevén ROT54, természetesen egy szigorúan elzárt, szögesdróttal körülvett terület, amit annyira szigorúan őriznek, hogy fejenként 2000 dram (kb. 1850 Ft) kenőpénz leperkálása után már a drótkerítés túloldalán autókáztunk a korábban szebb napokat megélt ROT54 irányába.
Amint odaértünk, a teljes döbbenet uralkodott el a csapaton. Persze, láttunk képeket róla, de álmunkban nem gondoltuk, hogy ilyen óriási lesz. Önmagában az antenna 54 méter magas, és akkor még nem is beszéltünk az azt körülvevő, zavarba ejtően mély kamráról. Percekig csak álltam a peremén, és próbáltam valahogy feldolgozni a látványt. Ezt a folyamatot az sem segítette, hogy a lemenő nap sugarai még éppen megvilágították az 5000 méter magas Araratot, és egy kis hegyi kolostort a szomszédos hegyláncon.
Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, elkezdtük felfedezni az elhagyatott épületeket, és legnagyobb meglepetésünkre nem csak romokat találtunk. A szovjet idők zárványszerűen konzerválódtak az omladozó falak között. A fedélzeti teremben úgy álltak a szovjet vezérlőpanelek, ahogyan az utolsó tudósok otthagyták. Még a vezetékes telefon is sértetlenül pihent az asztalon.
A falakon a szovjet futurizmus technológiai vívmányait dicsérő festmények, különböző képletek és táblázatok állítottak emléket a hely egykori jelentőségére. Ugyanis a ROT54 a rendszerváltásig a szovjet űrkutatás egyik legfontosabb színtere volt. Több száz tanulmányt, kutatást és megfigyelést készítettek és dokumentáltak itt a helyi tudósok, mígnem 1990-ben részlegesen, majd 2012-ben teljesen elhagyatottá vált.
A termek között mászkálva szinte megelevenedett előttem a Csernobil és a Sztalker világa. A naplementében vörösen rozsdálló csövek, a monstre panelek és az összetéveszthetetlenül szovjet enteriőr életre keltette az egykoron Istennel és a természettel dacoló, de mára elbukott és önmagának mauzóleumot állító szovjet kommunista eszmét.
Így nem is csoda, hogy egészen késő estig maradtunk. A megvesztegetett őr már az igazak álmát aludta a bódéjában, így még a kaput is magunknak kellett kinyitnunk. Az élmény akkora nyomot hagyott bennünk, hogy pár nappal később egy jereváni kocsmában is ezt az estét meséltük egy bevodkázott orosz tagnak, aki megmutatta nekünk TikTokon, hogy van olyan elvetemült, aki egy kartonpapíron szánkázott le a kamrába. Hát gondolom, akkor még vissza kell mennem egyszer ezt is kipróbálni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
