Ezt nem gondoljátok komolyan, ugye
– mondtam nevetve a Wagner étterem teraszán a jobbikosoknak, még jó pár évvel ezelőtt. A pártnak akkor éppen orosz tripje volt, a sajtótájékoztató pedig arról szólt, hogy üdvös lenne, ha Magyarország Oroszország felé kacsingatna. Az amúgy joviális jobbikosok is mosolyogtak, vállukat vonogatták, egyetértettek, amikor mondtam, van némi ellenmondás abban, hogy itt ülünk tíz kilométerre a világ egyik legjobban működő országától, de nekünk nem arrafelé kell néznünk, hanem túl Ukrajnán, ahol a jó fene tudja, mi van, de a történelemből ítélve, nem biztos, hogy nekünk pont arra van szükségünk.Szombathely kulturális adottságából, múltjából, földrajzi helyzetéből adódóan sajátos politikai mozgásokat végez, amelyek nem könnyen értelmezhetők a hagyományos jobboldali-baloldali tengelyen.
Talán mindennél többet mond, hogy a rendszerváltás utáni első városvezetést egy SZDSZ-KDNP koalíció alkotta. A liberális Wagner András polgármester helyettese egy Harangozó Bertalan nevű kereszténydemokrata fiatalember volt; aki most történetesen a megyei kormánymegbízott.
Nem mellesleg azt a négy évet sokan máig a város legsikeresebb négy évének tartják.
Én, félig jöttmentként, félig szombathelyiként máig azt hiszem, a város szellemi eredő ereje – hogy ezzel a borzasztó kifejezéssel éljek – sajátságos koktélja a konzervativizmusnak, a lokálpatriotizmusnak, a nyugati orientáltságnak és a liberalizmusnak, megfűszerezve némi vallásossággal.
Hosszan lehetne elemezni, hogy mindez honnan is jön: a máig ható ókori Savariától kezdve a jó emlékű monarchián át a nyomasztó kommunista évtizedekig, de ebbe most ne vesszünk bele, maradjunk annyiban, hogy aki eltalálja ennek a koktélnak az összetevőit, az simán képes a „túloldalról” is elvinni szavazatokat, vagy éppen ellenkezőleg: képes elriasztani vagy elbizonytalanítani a saját választóit.
Szombathelyi botrányok sora: tényleg ennyivel rosszabbak lennénk?
Szombathelyi lakosként van olyan érzésünk, hogy nálunk sűrűbben vannak botrányok, mint máshol, hogy városunk gyakrabban kerül az országos média figyelmébe, mint más települések.
Nálunk eltűnik a polgármester nyelvvizsga-bizonyítványa, fehér port szippant egy hajón egy alpolgármesterre hajazó fickó, börtönbe megy a másik, hazaárulózásra buzdít az országgyűlési képviselőnk.
No de mi van akkor, ha nem azért pattannak ki időről-időre botrányok, mert annyival rosszabb itt a helyzet, hanem mert annyival jobb?
Mi van akkor, ha egyszerűen alacsonyabb az ingerküszöbünk, ha mind a politikai ellenfelek, mind a választók jobban ugranak az ilyen témákra. Nehezen tudom elképzelni, hogy a máshol mindenhol rendben vannak a nyelvvizsgák, nem mond hülyeségeket az országgyűlési képviselő és a politikusok pedig kínos alapossággal kerülik a tudatmódosító szereket.
Még a legnagyobb helyi háborúk esetén is azt éreztem, a szombathelyi közélet egy fokkal az országos szint felett mozog. Jó, tudom, hogy nem túl magas a léc, de akkor is.
Amikor 2006. október 23-án Budapesten égtek az utcák, tankok jöttek-mentek, addig nálunk a politikai pártok képviselői együtt és kulturáltan megkoszorúzták az 56-os emlékművet.
Sok mindent el lehet mondani az 1990 óta hivatalban volt polgármesterekről is, tudnánk sorolni a gyenge pontokat sokáig, de az összkép – szerintem - mindenképpen jobb, mint a magyar átlag.
A szombathelyi Fidesz süllyedése
Így vagy úgy, a kiegyenlített politikai erőtér és a masszív kormányzati hátszél elvileg a Fidesznek kedvezett Szombathelyen is.
Nem kellett volna más csinálni, mint amit Zalaegerszeg vagy Sopron csinált: felhúzni a vitorlákat, kihasználni a primitív, gátlástalan, de hatékony központi propagandát, kinyitni a zsebet és értelmes – vagy legalábbis értelmesnek látszó – dolgokat építeni a láthatóan bőségesen érkező uniós és kormányzati pénzekből. Az álmoskönyv szerint, ha ez megvan, már csak a szavazatokat kell számolni.
Csak hát a szombathelyi Fidesz önsorsrontó lépések sorát követte el. Az egyik ilyen az volt, hogy az ideáramló pénzek egy jó része ostobaságokra ment - legjobb példa erre a 16 milliárdos, fenntarthatatlan stadion - miközben a város szép lassan lekushadt.
A szombathelyiek mindig is büszkék voltak, a tiszta, rendezett, unalomig nyugodt városukra, és önérzetüket nem is bánthatta volna más jobban, mint amikor az ide érkező kelet-magyarországiak fitymálva azt mondták, még az ő településük is különben néz ki.
Ezt tetézték a párt és a városvezetés belső vitái, amik lassan, de biztosan kezeletlenül akuttá váltak, és végül is azzal jártak, hogy két alpolgármester is ellenük fordult, ami viszont a maga műfajában valóban példátlan.
Nem hiszem, hogy Koczka Tiborra adott szavazatokat automatikusan hozzá lehetne adni Balázsyhoz, és azt sem, hogy ezen múlt, de hiába sulykolta a nem túl hatékony lakájmédia, hogy minden rendben, hogy soha nem volt nagyobb egység, azt a vak is láthatta, hogy valami nagyon nincs rendben a szombathelyi Fideszben.
Jól játszott az ellenzék
Ezzel párhuzamosan viszont összekapta magát a baloldal.
Az év eleji rabszolgatörvény körüli tiltakozások 
Zúgott a mocskos Fidesz - a szombathelyi tüntetők fütyültek a hidegre és a hóesésre, 2,5 kilométert meneteltek (Frissítés) 2019. January 04. 17:11 látványosak voltak ugyan, de engem – bevallom - nem győztek meg. Most nem fejteném ki, hogy miért.
Viszont kétségkívül professzionálisan vették át közgyűlési többséget februárban, zárták a sorokat, tolták át a határozatokat, foglalták el a kulcsterületeket, majd később sikeresen kezelték a Czeglédy-ügyet is.
Hogy ebből még lehet valami, azt a kampánynyitón 
„Jó esély van arra, hogy felszabadítsuk a várost a Fidesz uralma alól” 2019. August 29. 20:33 éreztem először: nemcsak a program volt összeszedett, hanem maga a rendezvény is, azt sugallva, igen komoly tudatosság és szervezettség van a háttérben.
Balázsy viszont főnyereménynek tűnt
Nem volt jó ómen a Fidesz számára, hogy láthatóan már a polgármester-jelölt kiválasztásánál is gondok voltak. De amikor megtalálták és kiválasztották Balázsyt, hirtelen úgy tűnt, hogy minden sínre került.
Merthogy van egy fiatal, kívülről jött, tiszta, világot látott technokrata jelölt, akin nagyon nehéz fogást találni. Mármint azonkívül, hogy fideszes.
Az „Új lendületet adunk Szombathelynek” szlogen egyszerűségében volt nagyszerű. Egyszerre testesítette meg a lokálpatriotizmust, a városlakók kívánságát, hogy történjen valami, ugyanakkor benne volt a korábbi városvezetés kritikája is: a beismerés, hogy a város elveszítette lendületét.
Innen csak elrontani lehetett. És a Fidesz el is rontotta.
Már a kampány során nyilvánvaló volt, hogy a szlogen jól hangzik, de igazán meggyőző akkor lett volna, ha a jelöltnek sikerül sokkal több új embert magával hoznia.
Szemérmesen ne mondjunk neveket, de maradjunk annyiban, hogy nem volt meggyőző látni a régi, elkopott arcokat a plakátokon, merthogy sok mindenre lehet asszociálni róluk, de új lendületre nehezen.
A második, végzetes baki az MMIK-ban történt 
Hétfőn az MMIK-ban sok minden kiderült, például hogy tud még mozgósítani a szombathelyi Fidesz 2019. September 24. 00:12 , amikor Balázsy technokrata, konszenzusos mondanivalóját sikerült Hende Csabának lenulláznia egy egészséges hazaárulóztatással.
Hende nemcsak a show-t lopta el azon az estén Balázsytól, hanem hetekre tematizálta a szombathelyi – és részben az országos - közéletet. Senki nem a meghirdetett programról beszélt, hanem arról a bizonyos néhány másodpercről; ami mozgósította az ellenzék szavazóit és jó pár Fidesz-szavazót elbizonytalanított.
Minderre rájött a máig kezeletlen, gennyes sebként büdösödő Borkai-sztori, amely láthatóan kommunikációs káoszt és országos megzuhanást okozott a Fideszben. A hatását ismerjük.
Ki ad lendületet a szombathelyi Fidesznek?
A fentiek tükrében még az a csoda, hogy a két polgármesterjelt közötti szavazatkülönbség mindössze négyszáz darab volt.
De ha megnézzük az egyéni jelöltekre leadott voksokat, akkor az is kiderül, hogy nagyobb a pártban a baj, mintsem a polgármester-választás számai sugallják.
Nagyon úgy tűnik, hogy a jelöltek összességében gyengébben muzsikáltak, mint Balázsy, ami egyrészt azt a véleményt erősíti, hogy hiba volt nem radikálisabban hozzányúlni a csapathoz, másrészt azt, hogy újra kell keverni a kártyákat.
Ha Balázsy valóban nem vállalja a közgyűlési szerepet, akkor a városi Fidesz további süllyedés és hosszú útkeresés elé néz. Ha vállalja, akkor sem lesz könnyű.
Merthogy Neményék egyrészt lendületben vannak, másrészt el tudják szipkázni, vagy legalábbis blokkolni azokat az erőforrásokat (vállalkozói körök, városi cégek, média stb.), amiket a kormánypárt meglehetősen gátlástalanul használt eddig saját céljaira.
Egyelőre semmi nem dőlt el
A vasárnap éjszakát több sajtó is fordulópontnak, egy új korszak eljövetelének aposztrofálta.
Én óvatosabb lennék.
Azt mondanám, hogy fővárosi és vidéki ellenzéki győzelmek kinyitottak egy ajtót, de ami az ország sorsát illeti: semmi nem dőlt el.
Még toronymagasan a Fidesz a legnagyobb, legnépszerűbb párt, gyakorlatilag állampárt, és Orbán Viktor nagy harcos, aki a 2002-es vereség után 2010-ben minden korábbinál erősebben ült vissza a hatalomba.
Még ennél is nagyobb kérdés, hogy mihez kezd az ellenzék a hatalommal.
Ha az ellenzéki városok sikerek lesznek, fel tudják mutatni az illiberalizmus alternatíváját, túl tudnak lépni az urambátyám világon, ellenállnak a populizmus és az olcsó politikai propaganda csábításának, ismét az európai vonathoz akasztják a kocsinkat, akkor tényleg történt valami vasárnap este.
Ha mindezt nem sikerül megugrani, akkor még a korábbinál is nagyobb gödörbe csúszunk.
Az biztos, hogy ez a Magyarország nem ugyanaz a Magyarország, mint kilenc évvel ezelőtt volt.
Szombathely kapott egy sanszot
A vasárnapi történéseket nyilvánvalóan mindenki a saját szemszögéből értékeli. Egyik olvasata mindenképpen az, hogy az országhoz hasonlóan Szombathely lehetőséget kapott, hogy új útra lépjen.
Hogy ez az út hova vezet, annak kiderüléséhez idő kell. Jó néhány hónap, talán egy-két év is eltelik, amíg világosan látjuk, hogy Nemény Andráséknak sikerül-e új lendületet adniuk a városnak.
Külső és belső okok miatt ez nagyon nehéz lesz, de elvileg minden a kezük ügyében van: a tapasztalat, a stabil közgyűlési többség, a fiatalok lelkesedése és a lakossági támogatás.
Ha szerencséjük van, szerencsénk van, akkor kompromisszumokat hoznak, miközben majd egy ugyancsak kompromisszumokra képes Fidesz ül majd velük szemben a városházán. Mert tényleg nincs jobboldali és baloldali kátyú.
Ha szerencséjük van, szerencsénk van, Szombathely csendben, szigetszerűen tud működni Magyarország nyugtalan, zavaros tengerén.
Nagyon ránk férne már egy kis sikerélmény, egy kis lokálpatrióta büszkeség; miközben csendben kortyoljuk a saját koktélt. A receptet korábban már leírtam.
