Olvastam a lengyel értelmiségiek levelét Európa vezetőihez, amely a rájuk jellemző idealizmussal figyelmezteti a Nyugatot, ha most is olyan tétlen és zavarodott lesz, mint volt Hitlerrel szemben, a saját bőrükön fogják újra tapasztalni a háború keservét. Kicsit megijedtem. Nem a levél tartalmától, hanem attól, hogy okos, felelősségteljes emberek vették a fáradtságot, és történelem órát tartottak a művelt nyugatnak.
Vajon, az én erkölcsi feladatom az, hogy a félművelt magyar szélsőjobbot emlékeztetnem kell az orosz imperializmusra? Félek, igen. Azt tudom, hogy hiába komcsiznak habzó szájjal, mintaként tekintenek az orosz bőrfejűekre és fasisztákra. Jelenleg Oroszországban található a legtöbb rasszista banda (lásd a youtube-on Ross Kemp: Moszkva I-II), akik halálos ellenségnek tekintik a sötét bőrűeket (csecsenek, kazahok, azeriek, mongolok, stb), a muszlimokat, az indiaiakat, lengyeleket, az amerikaiakat, vagyis minden népet, amely nem az ortodox kereszténységet vallja. Hisznek az orosz fehér faj felsőbbrendűségében, és a náluk lévő fegyvereket nem félnek használni civilek ellen sem.
Talán, nem tudják fasiszta magyar barátaim, hogy a történelemben nem USA a legagresszívebb imperialista állam, ha a tények még valamit is számítanak Matolcsy által körülölelt hazában. Az imperializmus fogalma a birodalmi törekvésekkel függ össze. Az impérium, a birodalom fogalma a klasszikus Rómából származik, legnagyobb alakja Augustus császár volt, de megőrült utódai sem szégyenkezhetnek. Hadrianus császár nagy hadvezér volt, de azt is mondhatnám, hogy egy agresszív geci.
Ennek a világuralmi törekvéseknek a kereszténység megszületése, illetve a barbárok, vandálok, és Attila népe vetett véget. Kétségtelenül kevés népre jellemző, hogy nem akarja meghódítani a szomszéd országokat, s talán Kína az egyetlen, amely történelme során nem növelte országa határait. Evvel szemben Oroszország területe folyamatosan növekedett a történelem során.
Természetesen, nem az orosz szellemről, kultúráról, nem Dosztojevszkijről, vagy Szaharovról beszélek. Az orosz lélek szépsége engem is lenyűgözött, ma is kedvenc regényem Lermontov: Korunk Hőse, és Tarkovszkijnál nagyobb filmrendezőt nem is ismerek. Mint öreg punk, a Pussy Riotsot tisztelem, képes volt Putyinnal szembeszállni, pedig ő a korbácsos kozákokat küldte rájuk.
Hihetetlen büszke voltam akkor, amikor a Sakk Olimpián mi, magyarok, a második helyen végeztünk, míg a hatalmas oroszok csak a negyedikek lettek. De az tény, hogy az AK-47 a világon legnagyobb számban eladott fegyver, hogy dédapám Szibériában fagyott meg, nagyapámat börtönbe csukták, a magyar nőket megerőszakolták, mindkét forradalmunkat ők verték le. Nem hiszek az orosz pszichiátria módszereiben, az elektrosokkban, a lézer fegyverekben sem, ahogyan a Specnazot tartom a világ legdurvább speciális egységének. Az oroszoknál az emberi élet fele annyit sem ér, mint Amerikában.
Vagyis, hülye magyarok, ha azt gondoljátok, hogy egy leendő orosz barátság csak a javunkra válik, hülyébbek vagytok a beloruszoknál, akik még nevükben is azok, mégis aggódni kezdtek Putyin miatt. Jó, tartsátok a fejeteket önként vagy Orbán parancsára a kalodába, de azt én az orosz barát Szerbiából fogom figyelni. A szerbeknek minden szimpátiájuk ellenére volt annyi eszük, hogy soha nem engedték az oroszokat a spájzukba.
