Szinte mesébe illő a mexikói Benjamin Morales (36) és felesége Anita története. Tíz évvel ezelőtt a szombathelyi lány egy mexikói szállodába ment dolgozni, ahol megismerkedett Bennel, aki szintén a hotelben dolgozott, mint szakács, és rövid idő múlva a pár össze is házasodott.
Aztán teltek múltak az évek, és Anitának már nagyon kezdett hiányozni Magyarország, a szülők, rokonok, barátok, ezért a pár úgy döntött, hogy egy évtizednyi mexikói életet maguk mögött hagyva átköltözik Európába.
Nem volt könnyű döntés, mert Mexikóban ott az óceán, a tengerpart, a szép idő. Ehhez képest Magyarországon néha hideg is van, na meg tenger sincs
– mondja Ben, akiből valami olyasfajta jókedv és pozitív kisugárzás árad, amit mi magyarok eddig még nem tudtunk magunkévá tenni.Ha eddig nem lett volna elég kalandos a folyamatosan mosolygó szakács élete, magyar munkahelyének megtalálása sem volt éppen hétköznapi.
Anita, a feleségem szülei hallgatták a Nyugat Rádiót, ahol éppen egy Szombathely melletti mexikói étteremről beszélgettek. Felírták a nevét és átküldték nekünk, hogy nézzünk utána, hátha tudnának szakácsként foglalkoztatni. Megnéztem az interneten a vendéglő weblapját és nagyon tetszett, mintha csak egy hazai egységet néztem volna. Felhívtam a számukat, a főnök fogadott és lassan már két hete, hogy itt dolgozom
– mesélt tovább Benjamin.Akitől azt is megkérdeztük, hogy mennyire ismerik mostani kenyéradójánál a mexikói konyhát, vagy mennyire van „parasztvakítás” jellege az étteremnek.
Meglepődtem, hogy ilyen távol otthonról, mennyire jól készítik a mi ételeinket. 95 százalékban ugyanígy főznek Mexikóban is. Elkezdetem feltérképezni az alapanyagokat, hogy mi az, amivel esetleg tudnék segíteni az étlapbővítésnél. Szinte minden beszerezhető két alapanyagot kivéve: az egyik leveshez kellene egy levélkeverék, amit eddig nem találtam meg, de van Ausztriában egy mexikói bolt, ahol szerintem meg fogom lelni. Banánlevelet azonban sehol nem találok. Ezt bizonyos ételekhez használjuk, úgy, hogy az ételt belecsomagoljuk és így főzzük meg, de a banánlevél egyelőre hiányzik.
Bár sokan nem tudják, Mexikó és Magyarország régi kapcsolatokat „ápol”. A mexikói szülők ugyanis, ha rossz a család legfiatalabb tagja, úgy próbálják meg rendre parancsolni, hogy azt mondják neki: „Ha rossz leszel, elvisz a magyar!”.
Én nem voltam rossz, mégis elvitt és meg sem állt velem Magyarországig
– nevet fel Benjamin búcsúzóul.
