2010-ben a budapesti "pride" felvonulást visszafordították a rendőrök a hivatalos útvonal felénél, mert túl sokan rázták a kordonokat az Oktogonnál. Rá egy évre már egyáltalán nem is akarták engedélyezni, hogy a melegek szabadon menetelhessenek a jogaikért, de a Fővárosi Bíróság rövidre zárta a kérdést, megsemmisítve - nagyon helyesen - a közlekedési indokokra hivatkozó tiltást. Így hát elindulhatott a menet, a terv azonban ismét változott útközben: a vonulókat egy ponton leterelték az Andrássy úttal párhuzamos kisebb utcába, hogy ne találkozhassanak a "mocskos buzi" rigmust harsogó szélsőjobberekkel.
A rendőri biztosításnak hála semmilyen szexuális irányultságúnak sem görbült haja szála az elmúlt két év Meleg Méltóság Menetein, azonban nem volt ez mindig így: még alig öt éve is komolyan kapták a résztvevők a füstbombát, a sörösüveget, a követ, a pofont. Alighanem azóta remegnek az egyenruhások a minden nyáron visszatérő eseménytől, és az elmúlt két évben ezért próbálják inkább elejét venni az egésznek, hogy még csak el se jussanak a magyar LMBT-közösség tagjai az utcáig. Ami valahol érthető, hiszen nem csak egy agresszív ellentütetői falkát kell lecsillapítani, de őket is osztják, hülye jagelló, ezeket a szarcsimbókokat véded, nézz tükörbe. Ember legyen, aki bírja ezt a nyomást - pláne, ha hivatalból kell bírnia.
Igen ám, de a rendőr nem egyéni vállalkozó, aki eldöntheti, hogy na, ennek a faszinak a házát nem fogom kifesteni, csak mert nem tetszik a fizimiskája. A rendőr arra tett esküt, hogy mindenkor az állampolgári jogok érvényesítését tartja szem előtt. Egy ilyen rendezvény újbóli betiltása (egy évvel azután, hogy a bíróság lehúzta a tiltásukat a vécén) pedig mindent elárul a hatóságról, csak éppen azt nem, hogy válogatás nélkül hajlandóak szolgálni és védeni bárkit, akinek a joga éppen csorbulás alatt áll.
Jelen helyzet alapján ugyanis vannak egyenlőbbek az egyenlőknél: míg a legfeljebb 3-4 ezer főt mozgósító, kongó nyári hétvégére szervezett melegmenetnek másodszor is felmutatták a STOP táblát, addig a hússzor-harmincszor akkora, ezért a fél várost megbénító és a forgalmat sokkal hosszabb ideig akadályozó Békemenet kapcsán még csak fel sem merültek ugyanezek a kérdőjelek. Pedig annak az útvonalnak a kezdő- és végpontja meglepő módon pontosan ugyanaz - a Hősök tere és a Kossuth tér -, mint ami a Meleg Méltóság Menetéé.
Váltsunk át egy bekezdés erejéig naivba: lehet, hogy a rendőrök már nem is annyira előítéletesek, mint "régen", nem is ők akarták elkaszálni a show-t, hanem inkább az van, hogy leszólt fentről a párttitkár Orbán Viktor, vagy valamelyik ügyeletes jobbkeze, hogy ezt így nem kéne? A legszomorúbb az, hogy bármelyik legyen is igaz, 2012 elvileg szabadnak mondott Magyarországán ilyennek nem volna szabad megtörténnie: szarban hagyni egy "önhibáján" kívüli irányultságú kisebbséget (mert hogy buzik leszünk, az nem ám választás kérdése, hanem úgy jön, magától), a kormány barátjainak meg biztosítani a zökkenőmentes vonulgatást. Ez aztán az elegáns, európai, demokrata húzás.
Hogy heteróként miért rinyálok? Azért, mert ez már régen nem csak a fiúkkal összedörgölőző fiúkról szól. Hanem bárkiről, aki az útban áll. Arról, hogy a végrehajtó hatalom pont úgy viszonyul az alattvalóihoz, mint a leggyalázatosabb afrikai diktátorok, azzal a különbséggel, hogy golyót egyelőre még nem eresztenek abba, aki nem tetszik nekik. De az ellehetetlenítés sem különb. Csak aztán a végén nehogy az istenadta nép gondolja úgy, hogy fordít a kockán, és ő lehetetleníti el a felette állókat, nehogy úgy járjon az erő nyelvét beszélő hatalom, hogy a végén már válaszolni sem lesz ereje.
Főleg, hogy ez a folyamat már el is kezdődött. Lehet, hogy látjuk még sírni a bohócot.
