Általában az a jellemző, hogy nem szeretik a vendéglátósok, ha négylábúak is megjelennek a helyeiken, a Cat Café Budapest viszont február óta pont az ellentétes végén fogja meg a témát: nem várták meg, hogy bárki szőrös állattal érkezzen hozzájuk, inkább maguk gondoskodtak azokról - szám szerint tizenötről. Távol-keleten az ilyesmi nem kirívó dolog, 1998-ban nyílt meg Tajvanban az első olyan hely, ami kvázi beltéri macskakölcsönzőként üzemel, vagyis bemegy az ember, simogathatja a cicákat, foglalkozhat velük, mintha a sajátja lenne, a lélekemelő tevékenység közben pedig koffeint vihet be, hogy végül átszellemülten lépjen ki a szívtelen nagyvárosi utcára.
A Bazilikától egy túrazsákhajításnyira, a Révay utcában működő macskakávézó nyitásának első napjaiban, február közepén alig győzte állni a rohamot, előre kellett foglalni helyet, különben legfeljebb az esélytelenek nyugtalanságával fordulhatott ki az ember. Így negyed év elteltével már nyugi van, nincs túlkereslet, be lehet esni a szmogból, így körülnéztünk mi is - hogy első körben belénk nyilalljon a felismerés, bárcsak jobban csinálták volna meg a belteret.
Szőrszálhasogatás, szőrszálsimogatás
Macskatematika? Oké, sőt, evidens, hát mi más is lenne - csak akkor azon belül lehetett volna úgy alakítani a dolgokat, hogy ne érezze néha úgy a betérő, amikor végignéz a barackszínű falakon, a fehér felezőn, a padlómintán és a kisasztalokon, mint egy külvárosi fodrászatban. A logó duplavonalas betűi és bénácska vonalrajzolt macskái jó két évtizeddel ezelőttre röpítenek vissza, de mielőtt valaki rámszólna, hogy minek a szőrszálhasogatás, törődtem volna inkább szőrszálsimogatással, gyorsan mondjuk azért el, hogy egy élmény akkor kerek, ha minden klappol benne. Egy háromfogásos ebédről sem fogjuk azt mondani az első két kiváló fogás után, hogy csúcsszuper volt, ha a desszert felkavarja a gyomrot.
Túllépve a visszafogottan ízléstelen enteriőrön: a macskák tényleg itt vannak. És a nagyméretű fotóik is a falon. Nem érdemes viszont olyan elvárásokkal érkezni, hogy mindannyian lehengerlő aktivitást produkálnak majd, mert nem fognak: az esetek többségében csak henyélnek valahol (ezért nézzük is meg, hova ülünk, a székeket is szeretik). Ez persze nem valami furcsa dolog, a háziasított macskák képesek húsz órákat is lehúzni alvással egy nap.
Jó okkal került is be a házirendbe, hogy alvó cicát ne ébresszünk fel - és nem csak ez, nagyon fontos például, hogy először nyúljunk az asztalokon elhelyezett fertőtlenítős tubusért, csak utána a szunyáló szőrösökhöz. Ott tartózkodásunk alatt végig is néztük az abszolút negatív példát: a nagy ablaktáblákon keresztül egy turista kiszúrta, hogy nicsak, cicák, amire berontott, és már tapogatta is az egyik fejét.
Aki tehát ki tudja seperni a figyelméből a nem túl ügyes dizájnt, és az állatokra koncentrál, az nyerhet magának egy happy hourt - arról nem beszélve, mennyi pénzt spórolhat meg azzal, hogy drága allergiavizsgálat helyett tesközelből derítheti ki, bírja-e egyáltalán a macskaszőrt. És ha igen, már lehet is elkezdeni nézegetni a menhelyek oldalait.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
