Harminckét nevem volt…
A szemüveges, sálját hanyag eleganciával félrevetett férfiú nem más, mint Ságvári Endre műkő szobormása, amit Németh Mihály készített 1974-ben. A szobrot a Kun Béla utcában állították fel eredetileg, ott viszont már ne is keressük, ma a Károly Róbert utcát dekorálja. De ki is volt a kétes megítélésű Ságvári?
A zsidó származású jogász 1913-ban született Budapesten, a magyar munkásifjúság vezetője lett, részt vett a Tompa utcai nyilasház elleni támadásban, amiért bebörtönözték, szabadulása után pedig állandó bujdosással telt rövid élete. Működése és halálának körülményei ma is állandó vitát váltanak ki a szakértőkből. 1944-ben a csendőrség elől menekülve halt meg egy tűzpárbajban, utolsó szavai a következők voltak:
Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi.
Ságvári meggyilkolásáért a csendőrt halálra ítélték akkor, de 2006-ban a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta a rend őrét.Vasutas mártír emlékmű
Az emlékművet 1943-ban állíttatta az akkori Magyar Királyi Államvasutak Szombathelyi Üzletvezetősége a második világháborúban elesett huszonhét vasúti dolgozójának emlékére. Müller Tibor készítette, ma az állomással szemben, az Éhen Gyula téren találjuk igencsak viharvert állapotban.
Mivel a fák takarásában áll, a legtöbben talán észre sem vesszük, de az állítás alól persze kivételt jelentenek a graffiti művészetét magas fokon művelők, akik az egyszínű talapzatot rikító piros szívekkel próbálták feldobni, amolyan óvodában elsajátított vonalvezetéssel. Bár maga az emlékmű nem mondható kreatív alkotásnak, az oszlop tetején a jól ismert MÁV-logóval, azért biztosan nem kötött volna szoros barátságot a piros filctollal.
A női test arányairól
Ha már a vasútállomásnál tartunk, akkor folytassuk is itt. A MÁV irodaház előtt láthatunk még egy alkotást, ami stílusában szöges ellentéte az előzőnek, ezt a női aktszobrot Deák László készítette 1965-ben.
Azt már nem tudjuk meg, hogy a szobor kivitelezéséhez valaki modellt ült-e vagy a mester saját fantáziájára hagyatkozva faragta ki, de nem kell hozzá műértőnek lenni, hogy észrevegyük, a szobrásznak elég téves képzetei voltak a női test arányairól. Bár a normális gondolkodásúak az anorexia ellen foglalnak állást, és itt nem is a hölgy telt idomaival van gond, hanem olyan testrészekkel, mint például a férfiakat megszégyenítő lábméret.
Anya a gyermekével
A bronzból öntött szobor a Borostyánkő Áruház mellett áll, Sirnyin A. Alekszandrovics nevével fémjelezve, aki 1985-ben készítette. Vagy két évvel később. Hát igen, ez esetben ahány forrás, annyi dátum… Az azonban biztos, hogy a műalkotás a Joskar-Ola város ajándékaként szerepel a szakirodalomban.
A szobor – címe szerint – a békét szimbolizálja, ha erre másból nem is, de a képen látható galamb alakjából rájöhetünk. Mondanivalójában hasonló, mint az előző cikkünkben bemutatott pelikánmadár és fiókái, csak itt emberalakokból mintázva. A 60-80-as években egyébként az anyát a gyermekével ábrázoló alkotások sora készült: enyhén testes hölgyek, kicsi konttyal, rubensi lábbal, karjukon vagy ölükben kisdeddel.
Ünnepi menet
Az Isisnek áldozatot bemutató papnők bronz szoborcsoportját Isis-szertartások Saváriában: Nílus-vízzel és égő áldozatokkal 2007. July 25. 08:50 Majthényi Károly készítette 1980-ban, az ünnepi menet az Iseum bejáratánál látható. Isis az egyiptomi mitológia egyik jelentős alakja, az ég királynője, továbbá termékenység- és anyaistennő. Alakja őse lehet a keresztény Mária-kultusznak is, a Hóruszt szoptató Isis-ábrázolás élt tovább a csecsemő Jézust ölében tartó Mária képében.
A papnők egyike szisztrumot tart a kezében, ami a mitológia szerint az istennő jellegzetes csörgője volt, megrázásával Isis a Nílus áradásához adott jelet. Később a szisztrum a gonosz szellemek távoltartását szolgálta a templomi kultuszban és az ünnepeken is, hangja megbékítette a haragvó isteneket és pártfogásukat biztosította. Amon papnői is rendszeresen rázták, hogy az istent a teremtés örök megújítására és a világ fenntartására serkentsék. Érdekes módon tovább élt a keresztény kor egyházi életében is templomi hangszerként.
