Mindenki kiengedheti a levegőt, huuu, megvan az alkalmas személy, aki leválthatja (dr.) Schmitt Pált, Köztársasági Elnököt, a Fidesz bábfiguráját, a magyar nyelv újítóját, aki szenvedélyes tárogató művész. Az Egymillióan a magyar sajtószabadságért civil mozgalom megtalálta az ő köztársasági elnökjelöltjét: Dopemant.
A bölcsőben elnevezett Pityinger testvér egy vándorfilozófussal versengve nyerte meg a jelölést. Meghalt a király, éljen a király! Örvendezek, ahogy annak is, hogy két deci kevertet küldött le, méghozzá ott a színpadon, az éles versengés örömére. Igen, a két deci, és abból is a kevert, pont arányos hozzám, ehhez a néphez, ehhez a feelinghez, ami mostanában a virágzó szénkupac alól terjeng.
Dopeman már-már egy politikus pimaszságával hirdeti, hogy ő a nép hangja, ami azért jobban tetszik nekem Pali bácsinál, mert ebben legalább van valami. A kétharmados többség választási hazugságával szemben Dopeman nyóckeres identitása születési adat, tény. Talán ezért is jár boxolni Öcsibácsihoz, mert megszokta, az utcán szembejöhet veled a pusztító kritika, ami arra se kíváncsi, hogy nyóc kalács. …az ököl, odaüt, ahova köll. Itt, a gettóban nincs 70 millióból puccos őrségváltás, mint fenn a Sándor Palota előtt, csak rozsdás boxer, meg hibásáramkörű vipera. Anyáztá!!! (Az anya érintetlenségének fogalma még a fülkeforradalomnál is súlyosabb duma.)
A magyar köztársasági elnökök mindegyike a pártpolitika talaján választatott meg, aminek az ízét igen, de veszélyét sokáig nem éreztük meg. Egyszerűen hittünk a parlamenti pártok legitimitásában, és ezért rájuk ruháztuk hatalmat. (Ideje lenne visszavenni.)
Tehát, mondjátok meg ti, ki legyen a magyar nép összetartozását szimbolizáló személy? Ma már tudjuk, hogy naivak voltunk, és a köztársaság elnöke nem összehozta, hanem szétválasztotta a nemzetet. Minimum jobbra és balra. Még akkor is, ha jobb oldalon komcsik, bal oldalon milliárdos tőkések uralkodtak. Soha nem volt nyugalom. A szép emlékezetű Göncz Árpád alatt kezdődött például a médiaháború, Sólyom nem fogott kezet mindenkivel, de akkor még nem lehetett sejteni a jövőt, amiben mindkét államférfi mint a múlt aranykora fénylik.
Pali bácsi – a doktoriját leszámítva – nem hazudott nekünk. Megígérte, hogy marionett figuraként fog működni, igaz, ő a motor kifejezést használta magára a törvényalkotás vonatkozásában. Érdekes az a személyiség, amely beismeri, hogy ő puszta kéz, ami szentesíti a választásokat megnyerő párt akaratát. Vagyis azonnal megbukott politikailag. Még az se zavarta őt, hogy arra a sztálinista alkotmányra esküdve fogatta meg ezt, amit aztán ő maga semmisített meg. (Ostoba módon, megkérdőjelezve saját hatalmának legalitását.)
A magyar politika abszurditása, és nevetségessége adta az ötletet a Millásoknak, hogy találjanak olyan személyt, aki legalább akkora szomorú bohóc, mint Pali bácsi, viszont szeretjük őt, és nem azért, mert akarat nélküli fülesmackó.
Elmesélte Dopeman - a szombathelyi polgároknak is az Élesztő című rádióműsorban -, miként nyomozott a rendőrség ismeretlen tettes ellen, amikor ő csuklyában elreppelte azt a Himnuszt, amiben minden parlamenti muszájherkulest elküldött a francba. A vicces az volt, hogy hiába mondta az arcukba, én voltam az, banyeg... a nyomozás továbbra is nagy erőkkel folyt az ismeretlen tettes ellen.
Azon túl, hogy minden vélemény szabad egy demokráciában, a nevetséges mégis csak az volt, hogy ún. "felségsértés" ügyében nyomozott a hatóság. A vád meglepően nem az volt, hogy VV Viktort, vagy VV Ferit anyázta, hanem hogy felhasználta a magyarok szent harmóniamenetét, a Himnuszt. Még a fakabátok is feszengtek vele szemben, amikor "vizsgálati szakaszban" a klip forgatásáról kérdezősködtek. Valóban, nagyon nehéz hazugságon kapni azt, aki nyíltan az arcodba mondja azt, amit gondol.
Ha belecsúszok a dramaturgiába, még azt is mondhatom, Pali bácsi simán beférne egy görög tragédiába. Jó, jó, nem lenne belőle Kreon, de az mégis katartikus, hogy úgy tűnik, Pali bácsi, amikor doktorált, nem használt fel egyetlen saját gondolatot sem a disszertációban. Néha az az érzésem, most sincs ez másképp.
