Első alkalommal 1992-ben utaztam Londonba, a szombathelyi tanárképző főiskola földrajztanszékének szervezésében. A lényeg az volt, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön, de ettől függetlenül emlékezetes volt az út. Ezek után még számos alkalommal jártam a szigetországban, hol turistaként, hol gyerekek kísérőjeként, egy jó ideje pedig családi okok miatt utazom rendszeresen.
Londont már egész jól ismerem, a kevésbé ismert helyszíneit 
10 érdekes, különleges, ráadásul ingyen látogatható hely Londonban 2018. October 28. 13:09 is. Magamtól ritkán hozom fel a témát, de ha kérdeznek, szívesen mesélek, fotókat mutatok, elmondom véleményemet. Ugyanakkor még soha nem rendszereztem a benyomásaimat.
Most ismét egy bő hetet töltöttem Londonban és egy közeli kisebb városban, így idejét éreztem ennek.
De amikor leültem, hogy pontokba szedjem a pluszokat és mínuszokat, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű vállalkozás ez, és amikor erre kértem a több mint egy évtizede Angliában élő ismerősömet – immár brit állampolgárt -, ő is erre a következtetésre jutott.
Valóban nehezen megfogható az összehasonlítás, merthogy egyszerre hasonló és mégis nagyon különböző országokról, kultúrákról és szokásokról van szó, ráadásul mindennek minimum két oldala van. No, de gyűrjük fel az ingujjat!
Mi az, ami tetszik Angliában?
1. Felnőttként kezelt állampolgárok
Egészen megszoktuk, hogy a magyar kormány óvodásnak nézi az itt élőket, gyermeki színvonalon beszél velünk és eláraszt bennünket kegyes (?) hazugságokkal. Ehhez képest már-már furcsa, hogy a közszolgálai BBC komoly dolgokkal foglalkozik, ha úgy adódik, kritizálja a kormányt vagy bárkit. A kereskedelmi sajtó is komolyan veszi magát és az olvasót, a parlamentben érdemi dolgokról vitáznak érdemi érveket előhozva. „A következő távolsági vonatot töröltük, mert hiány van mozdonyvezetőkből” – hangzik el a hangszóróból a vasútállomás peronján. Ez az igazság, gondolják, akkor minek kerülgeti a forró kását, majd az állampolgár eldönti, ennek milyen tanulságai vannak.
2. Gyakorlatiasság
A közműszámlák átíratása nálunk egy tortúra, Angliában egyetlen e-mail, és hasonlóan egyszerűen lehet rendezni szinte mindent. Mikor bejelentkezünk a hatalmas londoni szállodába, azt mondják, a reggeli kijelentkezéskor elég lesz, ha bedobjuk a kártyát a recepció melletti dobozba, abból látják, hogy elmentünk. A londoni metrón és a buszokon sima bankkártyával is lehet fizetni, ha sokat használjuk a tömegközlekedést, a rendszer alapból magáll egy napijegy áránál. A készpénz gyakorlatilag eltűnt. És még tucatnyi hasonlóan egyszerű dolog, ami könnyebbé teszi az életet.
3. Tudnak szervezni
„Keep Calm and Carry On”, azaz „Csak nyugi, csináld tovább a dolgod.” Ezzel a poszterrel rakta tele a második világháború alatt az országot a brit kormány, amikor a németek folyamatosan bombázták Londont. És a derék angolok így is cselekedtek. Amikor később terrortámadások érték az angol fővárost, nem volt pánik, az illetékesek mindig hideg fejjel, hatékonyan kezelték a helyzetet. Bő egy évtizeddel ezelőtt tanúja voltam, amikor London külvárosában zavargások és gyújtogatások voltak. Az angol hatóságok láthatóan félretették a liberalizmust, tizenéves gyerekek fotóit jelentették meg a napilapokban, egy nap alatt ítéleteket hoztak a fosztogatók ügyében és több ezer - fogalmazzunk úgy – nagyon határozott rendőr érkezett vidékről. Most egy koncerten voltam a Wembley-stadionban, a szervezők úgy kezeltek 90 ezer nézőt, mintha egy színházban lettünk volna.
4. Önkéntesek és közösségek
Szinte bármilyen rendezvényre mentünk, önkéntesekbe botlottunk. Önkéntesek voltak az idegenvezetők a winchesteri székesegyházban, önkéntesek működtetik a műemlékek egy részét. Kedvesek, lelkesek és élvezik, hogy valami hasznosat végeznek a közösség érdekében. Komoly erőforrást jelentenek az országnak.
5. Az időjárás
Ez nyilván nem az embereken vagy a történelmen múlik, de ettől még tetszik. Míg korábban mindenki lenézve és kis borzongással emlegette az angol esőt, ködöt és hűvös szellőt, a klímaváltozás láthatóan átértékeli ezt az adottságot. Miközben az interneten azt láttam, hogy Magyarországon újabb és újabb hőhullámok érkeztek 36-38 fokokkal, a hőmérő a kis angol hátsókertben napközben 17-18 fokot mutatott. Mikor kisütött a nap és 20 fok fölé ugrott a higanyszál, elmentünk sétálni a valószínűtlenül zöld természetbe. Kellemes volt.
Mi az, ami nem tetszik Angliában?
1. Angol különutak
Nem véletlen, hogy Nagy-Britanniában fordított közlekedés van, mert imádnak mindent másként csinálni, mint a kontinensen. Akkor is, ha az nyilvánvaló hátrányokkal jár. Rosszul záródó nyílászáróik, hülye szabványaik és mértékegységeik vannak, amelyekhez valamiért körömszakadtáig ragaszkodnak. Ilyen nonszensz például a hideg és meleg vizes csapok használata. Ezeknek a fényében akár érthető a Brexit is.
2. A londoni tömeg
Az angol főváros egy felfoghatatlan kulturális és nyelvi katyvasz, ahol egymással párhuzamos, vagy éppen egymásra merőleges világok léteznek. Folyton folyvást pörögnek az emberek, a nyelvek és a daruk, és úgy érezhetjük, hogy a világ központjában vagyunk. Ez először feldob, később természetessé válik, majd aztán nyomasztó lesz. A legnyomasztóbb a tömeg. Hogy akárhol vagyunk és akármit csinálunk, sokan vannak körülöttünk. Nincs ülőhely a vonaton, hétköznap este sem találunk helyet a kávézóban és zombiként kell kerülgetni az embereket az utcákon. Nem csoda, hogy néhány év után sokan vidékre menekülnek.
3. Vagyoni különbségek
Igen, minden országban vannak különbségek, de az angol más. Míg mondjuk Magyarországon főként az elmúlt 30 évben lehetett meggazdagodni – most kivételesen ne menjünk bele, hogy hogyan -, addig ez a folyamat a briteknél sok száz évig tartott, ráadásul világbirodalmi méretekben. A középosztály természetesen jobban él, mint Magyarországon, de gazdagnak ott is születni kell. Persze, egy átlagcsalád gyereke is viheti valamire, még egy magyar bevándorló is, de ha elsétálunk az igazán menő környékekre, mint mondjuk a londoni Chelsea, Knightsbridge vagy Kensington, nézegetjük az elegáns fehér házak sorát és az előttük parkoló Teslákat és Porschéket, érezzük az átugorhatatlan pénzügyi és történelmi szakadékot.
4. Drága szolgáltatások
Habár az utóbbi időben Magyarországon drámai módon megemelkedtek az árak, még mindig hatalmas a különbség, különösen azon szolgáltatások esetében, ahol emberi munka is szükségeltetik. Egy angol számára nem akkora érvágás egy fodrász vagy egy éttermi vacsora, de magyarként felszisszenünk. Angliában privatizálták a vasúti közlekedést, amely tényleg kiváló, csak éppen 10 ezer forintot fizetünk egy 70 kilométeres útért.
5. Verekedés a metrón
Néhány nappal ezelőtt a magyar sajtóban is megjelent, hogy az egyik londoni bevásárközpont kitiltotta a felnőttek nélkül érkező gyerekeket. Az ok nyilvánvaló: megpróbálják távoltartani a balhés tinédzsereket, akik egyre nagyobb problémát okoznak az országnak. Mi a londoni metrón szembesültünk a jelenséggel. Egy féltucatnyi 14-15 éves fiatalból álló csapat provokálta az utasokat, akik közül néhányan felvették a kesztyűt, így hamarosan elcsattantak az első ütések. A fiatalok láthatóan élvezték az erőszakot, a metró utasai viszont nem nagyon tudtak mit kezdeni a jelenettel. Biztos akadt volna méltó ellenfele az erősködő fiúknak, de mégiscsak furcsa 14 éves gyerekeket ütni. A metró először megállt a két állomás között, majd befutott a megállóba, ahol a csapat rutinosan kilépett a szerelvényből és pillanatok alatt eltűnt a tömegben.
