Demokráciában vagy diktatúrában fejlődik jobban a gazdaság?

A közelmúltban jelent meg írásunk Az átlagmagyar nem, csak egy szűk hatalmi elit érheti el a nyugati életszínvonalat March 07. 19:10 arról, hogy a volt szocialista országok miért nem érik utol soha a nyugati országok életszínvonalát. Mivel a cikk alatt színvonalas vita alakult ki, folytattuk a témát, és megnéztük, Miért nincs jóléti állam és magas életszínvonal Magyarországon? March 13. 19:29 hogyan alakultak ki a jóléti államok, és Magyarországnak miért sem sikerült felzárkózni közéjük.

A demokratikus országokban létrejött egy társadalmi szintű megállapodás

Most arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk, melyik társadalmi beilleszkedés kedvez jobban a gazdaság fejlődésének és – nem utolsósorban – az életszínvonal emelkedésének.

Korábban láttuk, hogy a demokráciákban a munkáltatók úgy szerelték le a kizsákmányolás ellen tiltakozó munkásokat, hogy egyre többet fizettek nekik, plusz szolgáltatásokat, kedvezményeket kaptak. Így létrejött egy társadalmi szintű megállapodás a munkáltatók és a munkavállalók között, ennek pedig szárnyaló gazdaság és növekvő életszínvonal lett az eredménye.

Kína lassan bekebelezi a világot

De most, a 21. század elején azt látjuk, hogy a demokratikus országokban sorra alakulnak ki a gazdasági válságok, ennek következtében erősödnek a szélsőségesek és a populisták. Eközben a jelenleg is magát kommunistának valló Kína lassan bekebelezi a világot. Afrikát már gyakorlatilag lenyelte, Dél-Amerikában is jelen vannak, és már az Európai Unió befolyásolásán dolgoznak, és technológiájuk is a lefejlettebbek között van.

Pedig Kínában kommunista diktatúra van, hivatalosan állami tulajdonban vannak a vállalatok és mindenről a kommunista párt vezetői döntenek. Hogyan lehet, hogy mégis ekkora fejlődést értek el?

A válasz nyilván sokrétű, de ha a vezetési módszerek felől nézzük, viszonylag egyszerű. A kulcsszó a globalizáció és az online hálózatok összessége.

Villámgyors reagálás, azonnali cselekvés

Ma már a gazdaság is online működik, plusz létrejöttek a transznacionális nagyvállalatok, ezeket nevezzük a köznyelvben multiknak. A transznacionális nemzeteken átívelőt jelent, vagyis azt, hogy ugyanaz a vállalat a világ több országában is működik.

Ezek a nagyvállalatok villámgyorsan tudnak alkalmazkodni a piac hullámzásaihoz, a változó körülményekhez. Láttunk már olyat, hogy nagyon rövid idő alatt vonulnak ki Viszlát, Vögele! - A cég lehúzta a rolót Szombathelyen 2019. August 23. 16:00 egy adott országból, azt is, hogy ha az érdekük úgy kívánja, az egész könyvelésüket átviszik a kontinens túlsó felére, Papíron Írországba költözik az Aptiv jó része, ami újabb mély sebet ejt a szombathelyi költségvetésen January 27. 19:08 hogy az ottani kedvezőbb feltételek alapján adózzanak. És az offshore cégeket meg se említettük, amikor csak a névleges központ van egy adóparadicsomnak számító országban.

Egy demokratikus országban viszont az állam nem képes ilyen gyors intézkedésekre. A demokrácia lassú és macerás, a jogszabály-módosításokat elő kell készíteni, meg kell szavaztatni a választott képviselőkkel, majd végig kell vinni az intézményrendszeren.

Kína klasszikus imperialista (terület- és befolyásszerző) politikát folytat

Egy diktatórikus, parancsuralmi módszerekkel működő országban ez a folyamat egyszerűen nincs. Legfelül kiadják az utasítást, és azt azonnal teljesíteni kell, különben jön a retorzió.

Így működik Kína, az elvileg kommunista ország klasszikus imperialista (terület- és befolyásszerző) politikát folytat az állami nagyvállalatokon keresztül. Vagyis, a nagyvállalatok is az állam, pontosabban a felső vezetők érdekeit szolgálják.

Ebből a szempontból úgy tűnik, a diktatórikus berendezkedés kedvez a gazdaság fejlődésének, nincsenek „felesleges” körök, minden megvan pillanatok alatt.

De mi a helyzet az életszínvonallal?

Tény, hogy a kínaiak sokkal jobban élnek, mint akár 20 évvel ezelőtt. De hiába lesz hamarosan Kína a világ vezető gazdasági hatalma, az átlag kínai állampolgár nem él, és nem is fog olyan életszínvonal élni, mint a jóléti országok. Az állam vezetőinek nem ez a szempontjuk, az esetleges elégedetlenségeket le tudják törni más, olykor karhatalmi eszközökkel.

Ebben a társadalmi-gazdasági modellben pedig megvalósul az, amiről sorozatunk első cikkében Az átlagmagyar nem, csak egy szűk hatalmi elit érheti el a nyugati életszínvonalat March 07. 19:10 írtunk. Az ilyen országokban csak egy réteg érheti el a nyugati életszínvonalat, sőt, meg is haladhatja, maga az ország és lakosainak többsége nem.

De akkor mi a válasz a címben foglalt kérdésre? Ha csak a gazdasági sikert, a prosperitást nézzük, akkor a diktatórikus berendezkedés előnyben van. De ha az életszínvonalat is, akkor már a demokratikus országok vezetnek, a maguk rengeteg nyűgével, bajával.

A demokrácia fejlődőképes, igaz, macerás, bonyolult, de ahogyan állítólag Churchill mondta: „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozott.”