A közelmúltban
jelent meg írásunk
Az átlagmagyar nem, csak egy szűk hatalmi elit érheti el a nyugati életszínvonalat
March
07.
19:10
arról, hogy
a volt szocialista országok miért nem érik utol soha a nyugati országok életszínvonalát.
Mivel a cikk alatt színvonalas vita alakult ki, folytattuk a témát,
és megnéztük,
Miért nincs jóléti állam és magas életszínvonal Magyarországon?
March
13.
19:29
hogyan alakultak ki a jóléti államok, és Magyarországnak miért sem sikerült felzárkózni közéjük.
A demokratikus országokban létrejött egy társadalmi szintű megállapodás
Most arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk, melyik társadalmi beilleszkedés kedvez jobban a gazdaság fejlődésének és – nem utolsósorban – az életszínvonal emelkedésének.
Korábban láttuk, hogy a demokráciákban a munkáltatók úgy szerelték le a kizsákmányolás ellen tiltakozó munkásokat, hogy egyre többet fizettek nekik, plusz szolgáltatásokat, kedvezményeket kaptak. Így létrejött egy társadalmi szintű megállapodás a munkáltatók és a munkavállalók között, ennek pedig szárnyaló gazdaság és növekvő életszínvonal lett az eredménye.
Kína lassan bekebelezi a világot
De most, a 21. század elején azt látjuk, hogy a demokratikus országokban sorra alakulnak ki a gazdasági válságok, ennek következtében erősödnek a szélsőségesek és a populisták. Eközben a jelenleg is magát kommunistának valló Kína lassan bekebelezi a világot. Afrikát már gyakorlatilag lenyelte, Dél-Amerikában is jelen vannak, és már az Európai Unió befolyásolásán dolgoznak, és technológiájuk is a lefejlettebbek között van.
Pedig Kínában kommunista diktatúra van, hivatalosan állami tulajdonban vannak a vállalatok és mindenről a kommunista párt vezetői döntenek. Hogyan lehet, hogy mégis ekkora fejlődést értek el?
A válasz nyilván sokrétű, de ha a vezetési módszerek felől nézzük, viszonylag egyszerű. A kulcsszó a globalizáció és az online hálózatok összessége.
Villámgyors reagálás, azonnali cselekvés
Ma már a gazdaság is online működik, plusz létrejöttek a transznacionális nagyvállalatok, ezeket nevezzük a köznyelvben multiknak. A transznacionális nemzeteken átívelőt jelent, vagyis azt, hogy ugyanaz a vállalat a világ több országában is működik.
Ezek a
nagyvállalatok villámgyorsan tudnak alkalmazkodni a piac hullámzásaihoz,
a változó körülményekhez. Láttunk már olyat, hogy nagyon rövid idő alatt
vonulnak ki
Viszlát, Vögele! - A cég lehúzta a rolót Szombathelyen
2019.
August
23.
16:00
egy adott országból, azt is, hogy ha az érdekük úgy kívánja, az egész könyvelésüket
átviszik a kontinens túlsó felére,
Papíron Írországba költözik az Aptiv jó része, ami újabb mély sebet ejt a szombathelyi költségvetésen
January
27.
19:08
hogy az ottani kedvezőbb feltételek alapján adózzanak. És
az offshore cégeket meg se említettük,
amikor csak a névleges központ van egy adóparadicsomnak számító országban.
Egy demokratikus országban viszont az állam nem képes ilyen gyors intézkedésekre. A demokrácia lassú és macerás, a jogszabály-módosításokat elő kell készíteni, meg kell szavaztatni a választott képviselőkkel, majd végig kell vinni az intézményrendszeren.
Kína klasszikus imperialista (terület- és befolyásszerző) politikát folytat
Egy diktatórikus, parancsuralmi módszerekkel működő országban ez a folyamat egyszerűen nincs. Legfelül kiadják az utasítást, és azt azonnal teljesíteni kell, különben jön a retorzió.
Így működik Kína, az elvileg kommunista ország klasszikus imperialista (terület- és befolyásszerző) politikát folytat az állami nagyvállalatokon keresztül. Vagyis, a nagyvállalatok is az állam, pontosabban a felső vezetők érdekeit szolgálják.
Ebből a szempontból úgy tűnik, a diktatórikus berendezkedés kedvez a gazdaság fejlődésének, nincsenek „felesleges” körök, minden megvan pillanatok alatt.
De mi a helyzet az életszínvonallal?
Tény, hogy a kínaiak sokkal jobban élnek, mint akár 20 évvel ezelőtt. De hiába lesz hamarosan Kína a világ vezető gazdasági hatalma, az átlag kínai állampolgár nem él, és nem is fog olyan életszínvonal élni, mint a jóléti országok. Az állam vezetőinek nem ez a szempontjuk, az esetleges elégedetlenségeket le tudják törni más, olykor karhatalmi eszközökkel.
Ebben a társadalmi-gazdasági modellben pedig megvalósul az, amiről sorozatunk
első cikkében
Az átlagmagyar nem, csak egy szűk hatalmi elit érheti el a nyugati életszínvonalat
March
07.
19:10
írtunk.
Az ilyen országokban csak egy réteg érheti el a nyugati életszínvonalat,
sőt, meg is haladhatja, maga az ország és lakosainak többsége nem.
De akkor mi a válasz a címben foglalt kérdésre? Ha csak a gazdasági sikert, a prosperitást nézzük, akkor a diktatórikus berendezkedés előnyben van. De ha az életszínvonalat is, akkor már a demokratikus országok vezetnek, a maguk rengeteg nyűgével, bajával.
A demokrácia fejlődőképes, igaz, macerás, bonyolult, de ahogyan állítólag Churchill mondta: „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozott.”
Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!
