Mialatt Szombathelyen csendben, politikamentesen emlékeztek meg az elmúlt rendszer áldozatairól, budapesti tudósítónk ellátogatott a Petőfi-híd budai hídfőjéhez, ahol a Jobbik tervezte híveit tüzelni ugyanebben a témában, csak sokkal hangosabban és sokkal politikusabban.
A rendezvény hangulatát már a postafiókunkba hulló meghívó is megalapozta, az általánosan száraz szövegezésű sajtómeghívóktól eltérően ugyanis felhívták benne a figyelmünket, hogy "a rendőrségen bejelentett rendezvényt a karhatalom tudomásul vette, bár nem is volna bejelentésköteles, mivel kampányeseménynek is minősül." A külön megjegyzés betoldása a Helsinki Bizottság tavalyi állásfoglalása ismeretében nem lehetett alaptalan, hiszen akkor kimondták, hogy az Új Magyar Gárda Mozgalomban való részvétel bűncselekménynek, illetve szabálysértésnek minősül. Rendőrautót mégis csak a rendezvény után láttunk a közelben, és akkor is csak a villamossín mentén méricskélő helyszínelőket. Igaz, szimpatizánsokból sem volt tömeg: kétszázan ha eljöhettek a Duna mellé.
Nem tudunk olyan pártról, aminek a szóvivője is tart gyújtónak szánt beszédet, de a Jobbik, mint kiderült, ezt a falat is ledönti: Dúró Dóra adja meg az alaphangot a mikrofon mögött azzal, hogy a kommunizmus "ma is velünk él, még mindig nincs vége. Húsz éve azt hitte Magyarország, hogy vége lesz, de nem." Az első fujjolások a pufajkás, D209-es és KISZ-vezér miniszterelnökök neveinek említésére hangzik fel válaszul (és egy "vesszen Trianon!" is, némileg kitörve a kontextusból).
Nem a kommunizmussal volt baj, hanem a bolsevik szekértolókkal
Hamar érkezik a következő felszólaló, az 1952 és 54 között munkaszolgálatosként dolgozó, korábbi országgyűlési képviselő, Hasznos Miklós: "Kik voltak az áldozatok? Az áldozat először is az egész ország: hazánk, Magyarország áldozata volt egy ordas eszmének, és annak is egy legcsúnyabb válfajának. Mert itt nem is a kommunizmus ölt, hanem a bolsevizmus szekértolói." Az újra politizáló expolitikus arra igyekszik rávilágítani, hogy a rendszerváltáskor megkezdett erkölcsi-anyagi kárpótlásból ők, a Rákosi-éra munkaszolgálatosai kimaradtak, mondván: ők építő honvédokként 24 hónapon keresztül építkeztek az oroszoknak - laktanyákat, reptereket -, és zsoldot kaptak mindezért. Hatvan forintot havonta ( "és ebből még levonták a békekölcsönt"). A szónok szerint ezt a logikát továbbgördítve Auschwitz is csak egy munkatábor volt, de aki ma ilyen húrt megpendít, azt "esetleg elevenen megnyúzzák."
"Mindig azt mondják, hogy ne beszéljünk a számokról. Hát persze hogy ne, hogyha ők abban alulmaradnak, hiszen bebizonyították nyugati történészek: a kommunizmusnak sokkal több áldozata volt, mint a Hitler-fasizmusnak!" - hallatszik, mire igenlő zajongás hallik a közönség soraiban. A szónok szerint szégyenteljes, hogy tíz évnek kellett eltelnie 1989-et követően, hogy legyen a kommunizmus áldozatainak emléknapja, miközben a Holocaust már jóval korábban bekerült az iskolai tantervekbe.
Az Új Magyar Gárda Mozgalom főkapitánya, Kiss Róbert azzal kezdi mondandóját, hogy vigyázzunk, mert újabb és újabb áldozatokat szed "ez a sunyi, vörös eszme." A szövegét papírból olvasó, ritkán felnéző gárdakapitány szerint a kommunizmus reneszánszát éli ma is, utalva egy tavalyi MSZP-gyűlésre, amikor "az Internacionálét zengedezték átszellemülten a politikai elitnek csúfolt lumpenértelmiségi eltartottaink: Lendvai Ildikó (bekiabálás: lumpenmóni!), Bajnai (bekiabálás: libatolvaj!), Gyurcsány, és nem utolsósorban a félresikerült d'Artagnan imitátor, Mesterházy." Kiss ezt követően már fizikai diktatúráról is beszél, konkrétan a rendőri brutalitásról, pedig ők a saját kis magyarságukat próbálták védeni. Majd párhuzamot von a sötét kommunizmus éveivel, "házkutatásokat tartanak magyar hazafiaknál, illetéktelen kezek turkálnak a szegényes kis ruháik között, és egyetlenegy esetben sem találtak fegyvert, szamurájkardot, kiegyenesített kaszát." Az ő harci kedvük viszont egy pillanatra sem csitul - mondja -, mert csakis így jöhet el egy tiszta, magyar, szebb jövő.
Novák Előd Jobbik-alelnök azt az esetet idézi fel, amikor 2006. november 4-én közmunkára ítélték, amit éppen ebben a parkban kellett elvégeznie gereblyézés formájában. Szerinte eldugták ide, mert politikai elítélt feliratú mellényét nem rángathatták le róla - ahogy elrejtették ezt a kommunizmus áldozataira utaló emlékművet is, miközben a főváros szívében, a Szabadság téren ott áll a kommunista önkényuralom jelképe. Ezt látják a Parlament ülésterméből kiforduló képviselők, akik olykor érthetetlen módon kétharmaddal szavaznak meg olyan kérdéseket, mint hogy Irakba katonákat küldjünk, vagy hogy Románia feltétel nélkül csatlakozhasson az Unióhoz. "Nem szövünk összeesküvés-elméleteket: tudjuk, hogy néha olyan banális dolgok állnak a háttérben, hogy egyes képviselőket az ügynökmúltjukkal zsarolnak." Novák szerint végre kéne hajtani a tényleges rendszerváltást, ami felé szerinte az ősi magyar alkotmány visszaállításán és a teljes elszámoltatáson át vezet az út.
Ahogy elűzták tavaly a szabad demokratákat is...
Az utolsó felszólalót, Szabó Gábor pártigazgatót úgy konferálják fel, mint az embert, akinek köszönhetően már majdnem mind a 176 országos egyéni választókerületben összegyűjtötte a Jobbik a kopogtatócédulákat (arról nem esik szó, mennyi is ez). Ő történelmi flashbackkel rúgja be a retorikai motort, külön kitérve Kádárra, aki "nem csak konszolidálta a rendszert és betömte a magyarság száját egy kis hétvégi házzal vagy Trabanttal, hanem akasztott, megtorolt", majd folytatva azzal, hogy 1989 után négy évvel ugyanazok lettek visszaszavazva a hatalomba, "csak nem a tankok lövegtornyain jöttek, hanem a bankok háttértámogatásával." Szerinte ideje, hogy "a történelem szemétdombjára űzzük a kommunizmus velünk élő képviselőit, ahogy azt tettük tavaly júniusban a Szabad Demokraták Szövetségével" - mondja, majd fegyverbe szólít, ami nem más, mint a golyóstoll, és áprilisban kell elővenni a szavazófülkében.
A Szózat és a Székely himnusz előtt még elhelyezték gyertyáikat azok, akik hoztak magukkal. Távozásunkkor még elkapjuk egy kisebb csoport vidám őgyelgését, amint harcostársként üdvözlik egymást, majd a Hősök teréről végül kipucolt neonáci vonulást választják következő témaként a "nyuggerek" után. A konklúziókat már nem vártuk meg.
