Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Szóval akkor mi a baj A Pál utcai fiúk musicallel?

Az, hogy nem szórakoztatott az A Pál utcai fiúk musical, nem a színház hibája, hanem a műfajé.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kezdeném is mindjárt néhány személyes gondolattal Molnár Ferenc 1907-es A Pál utcai fiúk című ifjúsági regényéről.

A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

Amióta az eszemet tudom, bár nem túl rég tudom, ezt a regényt minden magyar iskolásnak, valamikor az ötödik osztály körül el kell olvasnia. A regény nagyságát azonban sokkal jobban jelzi a tény, hogy nem csak Magyarországon vált az évek során kötelező olvasmánnyá. Olaszországban, Brazíliában, Lengyelországban, de még nagyon messze innen, Japánban is generációk óta olvassák.

De miért ilyen jó?

Voltak azok a Yu-Gi-Oh kártyák, amik akkor élték virágkorukat, mikor én voltam alsós. Minden szünetben előkerültek a táskából, de még napköziben is órákig elvoltunk azzal, hogy összehasonlítgassuk egymás pakliját, megcsodáljuk pajtásaink legújabb szerzeményeit és természetesen ádáz csatákat is vívtunk, a győztes jutalma pedig valamelyik ritka és értékes kártya volt.

Ismerős?

Apró üveggolyók az 1900-as évek elejéről, vagy szörnyekkel és varázslatokkal teli japán kártyajáték a 2000-es évek elejéről, a lényeg száz év alatt nem sokat változott. És az sem, hogy mikor ötödik osztályban olvastam Molnár Ferenc regényét, majd kiugrott a szívem a helyéről, mikor a Pásztor testvérek einstandot kiáltottak. Volt ugyanis az a nagyra nőtt erőszakos fiú a napköziből, akinek, ha megtetszett egy Yu-Gi-Oh kártya, kivette a kezünkből és eltette. A mai napig emlékszem a kék szemű fehér sárkányra, ami mindössze tíz percig volt az enyém.

Molnár Ferenc azon kevés irodalmi nagyok egyike, aki olyan érzékenyen és érthetően, mi több szórakoztatóan szól a gyerekekhez, hogy aztán azt az útravalót, amit kapunk tőle, egy életre magunkkal vihetjük. Így esik meg az, hogy – urambocsá nem lealacsonyítva ezzel kultregényeket és bestsellereket – míg egy Harry Potterből, Charlie és a csokigyárból vagy Emil és a detektívekből ki tud nőni az ember, az A Pál utcai fiúkból nem igazán.

Haptákba állnak a Pál utcai fiúk
Mészáros Zsolt/wssz.hu

A mű két dilemmát is megfogalmaz, amik épp olyan 10-12 éves korunk körül kezdenek el foglalkoztatni minket. A kis Nemecsek története egyrészt felveti az örök kérdést, hogy jobb-e kompromisszumok árán a törtetést, a könnyedebb életet választani, mint becsületünket megőrizve szenvedni, vagy akár meg is halni.

Boka János másrészt minden gyermekben megpengeti a felnőtté válás nehézségének, a felelősségvállalásnak és a következetességnek a gondolatát.

Ezt a kultregényt dolgozta fel aztán Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián zenés játék formájában, 2016-ban pedig Marton László rendezésében a Vígszínházban megtartották az ősbemutatót is.

Na és milyenek a Pál utcai fiúk, ha énekelnek és táncolnak?

Egyáltalán nem biztos, hogy én vagyok a legjobb ember arra, hogy ezt megítéljem. Nem szeretem a musical műfaját, a Dés-Geszti páros munkássága pedig még a musical műfaján belül is szívemtől távolabb álló dolog.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy egy musicalt se szeretek, sőt. Van pár zenés-táncos színdarab és film, ami szerény véleményem szerint sehogy máshogy nem lett volna olyan jó, mint amilyen. Jó példa Lars von Triertől a Táncos a sötétben, Milos Formantól a Hair, vagy Darnell Martintól a Cadillac Records.

És van ezekben a művekben valami, ami közös. Mégpedig az, hogy a musical, mint műfaj van alárendelve a cselekménynek és ezáltal a koncepciónak, nem pedig fordítva. Ha valaki az említett filmekben és darabokban dalra fakad, nem azt érzem, hogy ez itt a nagyjából 15 percenkénti kötelező zenei betét helye, hanem azt, hogy az alkotónak a puszta szórakoztatáson kívül egyéb célja is volt ezzel.

Aztán akkor itt van nekünk például az A Pál utcai fiúk musical, vagy a Dzsungel könyve musical, vagy a Jézus Krisztus szupersztár, vagy a Grease, meg úgy nagyjából a musicalek 98 százaléka, ahol a cselekmény nem indokolja, hogy a szereplők dalolásszanak, csupán a műfaj sajátossága, hogy mindent sokkal súlytalanabbá és emészthetőbbé tesz, mint amilyen dalolászás nélkül lehetne.

A vörösingesek
Mészáros Zsolt/wssz.hu

De ne kalandozzunk olyan messze, maradjunk csak Molnár Ferenc regényénél. Annál a regénynél, ami eleve úgy íródott ugye, hogy fiatalok számára is élvezhető és érthető legyen, kalandos, de kellően mély. Ugyan mennyire indokolt egy ilyen alapmű esetében, hogy a musical műfajba beletuszkolva még jobban kipárnázzuk?

Bevallom úriasan, unatkozni szoktam a musical darabok nézése közben. Személyes tapasztalatom ugyanis az, hogy nagyjából ugyanannyi játékidő áll rendelkezésre egy musical és mondjuk egy dráma esetében, csak a musicalnél a tényleges cselekményt szadista módon meg kell csonkítani és össze kell préselni, különben nem maradna hely a zenének és táncnak. Ha pedig egy olyan karót nyelt ficsúrt, mint amilyen én vagyok, nem köt le a látványos show-műsor, annak a maradék színjátszás már kevés lesz a katarzishoz.

Aztán meg mi van, ha mégiscsak kellenek az ilyen szórakoztató műsorok?

Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház – nagy eséllyel A szakmai bizottság is Szabó Tibort szeretné a szombathelyi színház élére October 08. 17:31 – új igazgatója pályázatában Ismerje meg a Weöres Sándor Színház igazgatói pozíciójára pályázó Szabó Tibor terveit September 18. 12:31 nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megfogalmazza, mi a feladata egy népszínháznak.

Budapesttel ellentétben, ahol van egy tucat színház, és mindenki kénye-kedve szerint válogathat, melyikbe szeretne járni, a vidéki kőszínházak nem engedhetik meg maguknak, hogy egyetlen csapásirányt jelöljenek ki a műsorpolitikában. Mivel megyeszinten a Weöres Sándor Színház az egyetlen kőszínház, a lehető legszélesebb spektrumon kell kiszolgálnia a közönség igényeit, legyen szó zenés-táncos ifjúsági darabról, vagy egy egzisztencialista monodrámáról a stúdiószínpadon.

Felmerül továbbá az örök kérdés, hogy az olyan könnyednek számító műfajok, mint a musical, vagy akár az operett, a művészet és kultúra sárba rántása-e annak érdekében, hogy a kevésbé kulturált tömegeken is jót kaszáljunk, vagy a kultúra és művészet elérhetővé tétele annak érdekében, hogy a kultúrától távolabb élő emberekhez is eljuttathassuk azt.

Az viszont már nem az én tisztem, hogy meg is válaszoljam ezt.

Na de konkrétan a szombathelyi színházban hogy sikerült színpadra vinni a darabot?

Kicsit kibújva a musicallel való személyes kapcsolatom kereteiből, azt kell mondanom, hogy Réthly Attila rendezésében az A Pál utcai fiúk teljesen rendben volt. A színészekből – akik közül sokan egyetemi színművész hallgatók – áradt az energia. Ahogy egy viháncoló pesti kamaszbanda hangulatát vissza lehet adni tánckoreográfiában, épp úgy sikerült is a Weöres Sándor Színházban.

A díszlet megfelelően egyensúlyozott a szimbolikus és praktikus között, külön kiemelve a nézőtér előtt húzódó vermet, ami hol osztályteremként, hol sáncárokként, hol pedig tóként szolgált.

Nemecsek Ernő vízbe esése
Mészáros Zsolt/wssz.hu

Különösen tetszett a kontraszt a Pál utcai fiúk korhű, 1900-as évek eleji jelmezei és a vörös ingesek leginkább 90-es éveket idéző, utcai bandás, hip-hopos beütésű ruházata közt.

Egy szónak is száz a vége, mindenki tudja, hogy szereti-e a musicalt, vagy sem. Aki szereti, mindenképp nézze meg a darabot, aki pedig nem szereti, az nem pont Molnár Ferenc kultikus regényének feldolgozásával fogja megszeretni azt.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Kapcsolódó cikkeink

Ismerje meg a Weöres Sándor Színház igazgatói pozíciójára pályázó Szabó Tibor terveit

A két induló közül Harsányi Sulyom László pályázatát már olvashatták, most a Nyugaton megnézhetik a másik pályázatot is. Hogy kötné össze például Szabó az alternatív és a látványos színházat?

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés