Artificial Hymen Kit. Magyarul körülbelül: Mesterséges Szűzhártya Szett. És ez pontosan az, aminek a neve alapján hangzik: egy kívülről ezüstbe csomagolt fadobozban, belül rózsaszín szaténágyon heverő hártya, abból is rögtön kettő. Leah Beckmann, a New York Magazine újságírónője fogalmaz így, és nem csak a levegőbe beszélt, ugyanis beadta a derekát, hogy egy jó cikkért márpedig leteszteli a bizarr... mit is? Segédeszközt? Műszervet? Teljesen mindegy, a lényeg az, amit ígér a csomagocska, illetve annak reklámja a hivatalos oldalon:
öt percen belül visszaállítja a szüzességet ez az új technológiai fejlesztés. Ints búcsút sötét titkodnak, és házasodj meg magabiztosan!
Mindezért 30 dollárt, azaz 6500 forintot kell fizetni, és már indul is a pakk Hongkongból. Amit nem mellesleg egy japán kineziológus talált ki a kilencvenes években, és a gyártó szerint a thai öböl prostijai tették igazán népszerűvé. Annyira, hogy ma már többezer kel el belőle évente, és az Egyesült Államokból érkezik a megrendelések java része.
Teljesen egyedi horrorsztori
A merész újságíró ezután egy stand-up komédiásokat megszégyenítő szódzsemborit rendez, amiben roppant szórakoztatóan meséli el, hogyan kopogtatott be a hártyaszettel a palijához, aki ezen az éjszakán tulajdonképpen bármit megtehet vele,
hiszen kölcsönadja péniszét a tudománynak, az újságírásnak, és ami a legrosszabb, az internetnek, ahol majd az anyja és hetedik osztályos matektanárja is hozzáférhetnek.
A dobozban - mint azt Leah írja - az áll, hogy miután a műhártya fel lett helyezve, tizenöt perc áll rendelkezésre a szexhez. Ő ennek megfelelően villámpettinget hajtott végre a fiújával, majd kikéredzkedett a fürdőbe, ahol az első csomag kinyitásakor azzal szembesült, hogy abban egy nyolcadrészbe hajtott, leheletfrissítő Listerin-lapocskára emlékeztető műanyagot talált, szörnyű mennyiségű vörös folyadékkal telepakolva. Amikor kicsomagolta, pár csepp le is csöppent.
Nem emlékszem vérzésre a szűzhártyám elvesztésének idejéből, de talán minden ilyen hártyaveszteség olyan, mint a hópihe: egy teljesen egyedi horrorsztori, ami ártatlanságunk telének közepén lebeg
- írja.
A leírás szerint mutatóujjal kell felhelyezni a lapocskát a vaginába, de hogy a művéres részével lefelé vagy felfelé, esetleg az egészet jointként összesodorva, vagy galacsinba gyűrve, arról nem szólt a fáma - és mielőtt kiderült volna, az anyag felszívódott a kezében.
Fényes vörös festék borít engem, és a mosdó is csupa piros. A CSI: New York helyszínelőinek egy teljes órájukba kerülne, hogy ezt megoldják.
A másikkal már ügyesebben kellett bánnia, de leginkább gyorsabban, ezért fürgén feltuszkolta magának, és mielőtt még igazán elkapta volna a röhögőgörcs, visszarohant a hálóba és vízszintes pozícióba vágta magát. Hadd szóljon.
Mint egy lávalámpa belseje
Amint bennem van, jódlizva sikoltozva szegezem neki a kérdéseket, egymás után: Érzed? Gusztustalan? Fáj? Abbahagyjuk? Szakítunk? Haragszol rám? Most mire gondolsz? És most? Úgy hangzok, mint egy vijjogó pulyka. A fiúm ugyanebben a sorrendben válaszol: Nem érzi. Minden normális. Nem dühös. Nem szakítunk. Többnyire a szexre gondol ilyenkor. És még mindig nem érzi. Ahogy én sem: először megijedek, hogy csak feljebb nyomta bennem, de aztán eszembe jut az első, már ez is valószínűleg rég elillant. (...) Végeztünk. Ágyékaink úgy néznek ki, mint egy lávalámpa belseje.
Miközben a fürdőszobában vakarták le magukról a pirosló színezéket, próbálták megfejteni a történteket: minek is kéne átszakadnia, hiszen egyszerűen elolvad a cucc? És amúgy számítana-e bármit is bármiféle átszakadás, amikor a nők általában ezt nem érzik az igazi szűzhártya esetében sem? Aztán a Hymen Shop ügyfélszolgálatosa erre is pontot tett, megírta ugyanis Leah-nak, hogy itt a vaginából kicsorgó vizuális effekten van a hangsúly.
Ebben a pillanatban pedig úgy érezzük, hogy mi ezt a kísérletet már nem fogjuk kiosztani a szerkesztőség egyik tagjára sem a következő stábértekezleten.
