A régi internetezők még emlékeznek arra, amikor a spambotoké volt a világ, a hamis – jellemzően a számítógépek által generált - feladóktól érkező emailek és hozzászólások elárasztották a postafiókokat, fórumokat és a cikkek utáni hozzászólásokat.
A spamek elleni háborúban egyik jelentős fordulatot hozott a captcha , amely nagyjából két évtizeddel ezelőtt indult hódító útjára.
Mindenki ismeri, amikor a weboldal üzemeltetői arra kérnek, hogy gépeljük be az eltorzított szót vagy számot, így tesztelve, hogy emberek vagyunk-e vagy robotok.
Lehet, hogy hatékony volt, de mindenki utálta, mert a feladványok néha az őrületbe kergették az embereket is.
A captchának aztán számos változata volt, de az áttörést Google hozta el, amikor 2014-ben előrukkolt azzal az újítással, amely mindössze arra kért minket, hogy pipáljuk ki azt, hogy nem vagyunk robotok.
Mivel ez a feladat egy másodperc alatt megvan, nem is igazán lázadunk ellene, és nem kérdezzük meg, hogy
honnan a fenéből tudja a Google, hogy nem vagyok robot, amikor nincs primitívebb feladat, mint kipipálni egy négyzetet?
Ilyen kipipáló alkalmazást akár egy általános iskolás számtech-szakkörben is össze lehet dobni egy délután – gondolhatnánk.
Nos lehet, hogy könnyen lehet ilyet írni, de a lényeg nem a kipipálásban van, hanem ami előtte történik.
A Google nem szeret erről beszélni, de szakportálok egységesen azt állítják, hogy az alkalmazás legfőképpen arra az egérmozgásra kíváncsi, ahogy a kurzorunk a kis négyzethez érkezik . Míg a robotok túlságosan is szabályosan rakják oda a pipát, az emberi kéz útvonala mindig tartalmaz szabálytalan és megjósolhatatlan kitérőket, amelyeket azonnal felismer a program.
Mi több, a Google belekukkanthat a böngészőnkön tárolt sütikbe (cookies) és előzményekbe is.
Ha mondjuk azt látja, hogy előtte megnéztünk három macskás videót, rákerestünk, mit játszott tegnap este az Újpest és lájkoltuk ismerősünk osztálytalálkozós fotóját, akkor jó eséllyel nem gondol robotnak bennünket.
Csak nagyon-nagyon ritka, hogy ezek alapján sem lehet eldönteni, hogy emberek vagyunk-e, ilyenkor kérnek fel arra például, hogy közlekedési lámpákat jelöljünk egy utcarészleten. Elég ironikus, de jobban járunk, ha mindig kicsit bizonytalanok vagyunk, amikor bejelöljük, hogy nem vagyunk robotok.
