Egy átlagemberre nap mint nap feldolgozhatatlan mennyiségű információ zúdul, ebből leginkább apró, kaotikus szilánkok maradnak meg bennünk. Ezek a szilánkok kirajzolnak ugyan valamiféle képeket a szűkebb és tágabb környezetünkből, de ezek mégis nagy torz tükrei az egésznek, amelyet – nagyképűen és lustán – nevezzünk most valóságnak.
A Savaria Múzeum most indított építészeti előadássorozata nem vállalkozik arra, hogy teljes képet adjon a hallgatóságnak, de arra mégiscsak jó, hogy meglássuk a nagyobb összefüggéseket és felvillanjanak a mélységek is.
A tudósító legalábbis erre a következtetésre jutott a sorozat első része után.
Kezdjük azzal, hogy az „Illúzió vagy valóság? Utazás a Savaria Mozaik körül” címet viselő előadás valójában nem előadás volt, hanem beszélgetés
Csapláros Andrea ókortörténész, a Savaria Múzeum igazgatója és Vasáros Zsolt DLA építész, egyetemi tanár a Szombathelyi Képtár előadótermében járták körül a Savaria Mozaik témakörét, úgy, hogy megannyi kapcsolódó területet is érintettek.
A Savaria Mozaikról a legtöbbünk fejében csak – maradjunk akkor ennél a hasonlatnál – információszilánkok lapulnak, jó eséllyel annyi, hogy valamikor látni lehetett mozaikokat a szombathelyi Romkertben, egy meglehetősen hevenyészettnek ható tető alatt, aztán mindez eltűnt.
Aki követi a híreket, esetleg olvassa a lapunkat Pénzhiány miatt évek óta raktárban áll a szombathelyi Romkert híres mozaikja 2023. November 29. 07:02 , az azt is tudhatja, hogy a mozaikot körülbelül hét évvel ezelőtt vitték el a Savaria Múzeum Pásztor utcai raktárjába, ahol békésen várja a sorsát.
A Savaria Mozaik az egykori római kori helytartói palota fogadótermét díszítette. A régészek 1935-ben bukkantak rá, ekkor derült ki, hogy egy része megsemmisült, amikor a római romok fölé épült középkori vár árkát éppen ebbe ásták bele. 1962-ben folytatódott a feltárás és a helyreállítás. A mozaik fölé védőépületet is emeltek ugyan, de az elmúlt évtizedekben vizesedett, mohásodott, állapota folyamatosan romlott, ezért felszedték Felszedik a szombathelyi Romkert 1700 éves mozaikját 2018. March 09. 13:47 .
A műtárgyat néhány évvel később restaurálták Megmentették Magyarország legnagyobb műtárgyát, ami nem mellesleg szombathelyi 2020. December 05. 07:16 , majd az említett raktár polcaira (vagy mellé) helyezték el.
A Savaria Mozaik eredetileg a helytartói palota hatalmas fogadótermét (aula palatina) díszítette, az Alpoktól keletre fekvő térség legnagyobb összefüggő mozaikfelülete, Magyarország legnagyobb műtárgya.
Több szempontból is egészen különleges, vagy ahogy a beszélgetésben elhangzott:
„Ilyen nincs sehol a világon.”
No de akkor miért nincs kiállítva? Miért nem tudunk róla többet? Miért nem beszélünk róla többet?
Teljesen jogos kérdések ezek, de a válaszok – ahogy kiderült az est folyamán – mégsem olyan egyszerűek.
A szakma egyre többet tud Savariáról, de ez a lelkesedés egyelőre elég belterjes
Csapláros Andrea arról beszélt, hogy vezetése alatt több projekt is megvalósult szombathelyi Romkertben, ezek egyike volt a Savaria Mozaik megmentése, annak restaurálása.
Az igazgató nagyon szeretné, ha méltó helyen lenne a városban kiállítva a műtárgy, erről közgyűlési határozat is született, de a megvalósítás még – fogalmazzunk finoman – kissé odébb van.
Ugyanakkor a szakma egyre inkább tudatában van a szombathelyi római emlékek különlegességének, a mozaik mellett ilyen maga a helytartói palota is. Ilyen épületből nagyon kevés maradt meg a birodalom területén, és talán a szombathelyi közülük a legjobban hozzáférhető és bemutatható. Legalábbis elméletileg.
Milyen volt, és mikor?
Mivel építészeti sorozatról van szó, csütörtök este leginkább a téma ezen vetületei kerültek előtérbe.
Annál is inkább, mert Vasáros Zsolt és csapata, a Narmer Építészeti Stúdió készítette még 2017-ben azokat a látványterveket Egy igazi üvegpalotát építenek a szombathelyi Romkert fölé 2017. May 12. 18:00 , amelyekből aztán nem lett semmi
Nem folytatják a szombathelyi Romkert fejlesztését, inkább utakat újítanának fel a pénzből 2018. December 03. 12:00 .
Az építész egy nagyobb blokkban arról beszélt, amire laikusként nem igazán gondolunk: hogy milyen nehéz, sőt lehetetlen feladat rekonstruálni, hogy valójában hogyan néztek ki az ókori (és a későbbi) épületek, és a feladatot tovább bonyolítják az idővonalak. (Azaz mikor hogyan néztek ki?)
Még a legjobban dokumentált maradványok esetében is jelentős szerepe van a fantáziának, de sok esetben „lehetséges” variációkról, majdhogynem játékról van szó.
A szombathelyi Romkert épülete – tudtuk meg - nem az aula visszaépítése lett volna, erre több okból sincs lehetőség, az elképzelés egy temperált védőépületet vizionált, afféle 21. századi „térjátékot”, amit minden bizonnyal díjaztak volna a látogatók, akik – és ez világjelenség - egyre inkább valamiféle „Netflix-élményre” vágynak.
St. Pöltenben megnézhetjük
Akár szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy a Savaria Mozaik jelenleg az ausztriai St. Pöltenben tekinthető meg egy időszaki állítás keretében, de még mielőtt elhamarkodottan kimondjuk a végső ítéletet, nem árt, ha hátrébb lépünk és a szilánkok helyett ismét a nagyobb képet próbáljuk meglátni.
Ha így teszünk, azt látjuk, hogy akár tetszenek, akár nem tetszenek Vasáros Zsolt fantáziát megmozgató látványtervei, a megvalósulásukra már korábban sem volt reális esély.
Nemcsak azért, mert állítólag az egyház, amelynek a területén történt volna az építkezés, nem igazán rajongott az ötletért, hanem mert valójában soha nem állt rendelkezésre az a mennyiségű pénz, amivel bele lehetett volna vágni egy ekkora projektbe.
Most pedig – és ezt már mi tesszük hozzá – végképp a távolabbi jövő ködébe vész a mozaik méltó módon való szombathelyi bemutatása, mivel ehhez hiányzik a szükséges gazdasági, politikai, és elkötelezettségi együttható.
Ki adna most erre a célra 10-20 milliárd forintot?
És ha még meg is történne a csoda, ott lennének a fenntartásával kapcsolatos kérdések. Gondoljunk bele, a város vagy a Savaria Múzeum soványka költségvetésébe hogyan illeszkedne egy ilyen látványosság.
A prózai igazsághoz tartoznak azok a szakmai kérdések is, melyek szerint bármi is létesül majd a Romkertben (egy darabig valószínűleg semmi), előtte nagyon komolyan meg kell kutatni a területet, ami egyrészt szintén jelentős pénzbe, másrészt jó néhány évbe telne.
A mintegy másfél órás beszélgetés végén a hallgatóság közül többen felvetették, hogy valahogy lehetővé kellene tenni a városlakóknak, hogy a mozaikot évente egyszer-kétszer megnézhessék egy nyilvános helyen, de mint kiderült, ez sem olyan egyszerű.
Egyelőre marad tehát St. Pölten, illetve később valószínűleg más külföldi helyszínek, mert úgy tűnik, egyre nagyobb a nemzetközi érdeklődés.
Ez is valami – tesszük hozzá jól álcázott lelkesedéssel.