Csak egyetlen ember néz rá kétszer is Jonathan Ive-ra, amint besétálunk vele a londoni Covent Gardenben található Apple Store-ba, és ő is egy helyi alkalmazott. A vásárlók ügyet sem vetnek annak az embernek a jelenlétére, akinek a termékeit éppen végigtapogatják - kezdi cikkét hatásosan Shane Richmond, a Telegraph újságírója. Ive 1992 óta dolgozik az Apple-nél, és 97 óta felel a dizájnért - ami azt jelenti, hogy ebben a pillanatban alighanem ő a világ legbefolyásosabb formatervezője: a hordozható mp3 lejátszó, az iPod mélységében változtatta meg a zeneipart, az iPhone ugyanezt tette a mobiltelefonok piacával, az iPad pedig a számítógépek egy teljesen új kategóriáját vezette be.
Mindennek fényében méltatlan volna Ive-tól elsajnálnunk azt a közel 30 milliárd forintnak megfelelő vagyont, amit ezeknek a termékeknek a formatervezésével felhalmozott. Ám amennyire nagy embernek számít a dizájnvilágban, olyannyira nem ismerik fel túl gyakran jártában-keltében. Ami szerinte így van rendjén:
az embereket a produktum érdekli, nem annak az alkotója
- mondja az interjúban.
Jonathan Ive azonban nem amerikai: tősgyökeres angol gyerek, 1967-ben született az essex-i Chingfordban, majd Staffordshire-ben nőtt fel. Ami későbbi életpályáját illeti, bevallása szerint apja hatását le sem tagadhatná: kiváló mesterember volt, aki bútortól az evőeszközökig mindenfélét saját kezűleg csinált. Majd kitér az interjúban arra, mennyire fontosak az Apple-nél a legapróbb részletek is - olyanok, amiket gyakran egyáltalán nem is látnak a fogyasztók, pedig alapvető célkitűzés, hogy
a fiók hátsó oldalát is befejezzük
, ahogyan Ive fogalmaz.A Northumbria University néven ismert egykori Newcastle-i műszaki főiskolán kezdett ismerkedni a design mesterségével, ma már ugyanitt vendégórákat ad. Örömmel emlékszik vissza viszont arra, amikor még csak diák volt, és először találkozott egy Apple Mac-kel. Mivel technikai értelemben nem tartotta magát egy nagy eresztésnek, korának számítógép-szörnyeitől nagyon ódzkodott, ellenben ezt a típust végre tudta használni. Az élmény pedig azonnal kíváncsivá tette az Apple és a mögötte álló emberek felé.
Ipari forradalom: letagadhatatlan örökség
Évekkel később saját cége már tanácsadóként segítette az Apple-t, hogy aztán teljes munkaidőben csatlakozzon a kaliforniai csapathoz. Mégis, szerinte ő maga egy nagyon tipikusan brit dizájnoktatás terméke.
Már a középiskolában pontosan tisztában voltam országunk hagyományával, ami a tervezést és gyártást illeti. Nem szabad elfeledni, hogy Nagy-Britannia volt az első iparosodó ország, ami szerintem erős érv arra, hogy azt mondhassuk: a szakma, amit én is űzök, itt jött létre.
Saját stúdióját azonban, ahol az almás cégóriás sikere - részben - gyökerezik, homály fedi: még a vállalattól is csak bizonyos emberek léphetnek le a sötétített ablakokkal ellátott, és olyan gépekkel telepakolt műhelybe, amikkel az Apple-termékek titkos prototípusai készülnek.
Az interjú készítője kitér arra, hogy Ive kopaszsága és izmai ellenére rendkívül szelíd ember. És megfontolt: minden kérdés után hosszú szüneteket szán arra, hogy összerendezze gondolatait, és csak azután szólaljon meg. Amikor az Apple-nél folytatott munkájáról mesél, szinte minden esetben a "mi" névmást használja az "én" helyett, és mindenben a csapatmunka fontosságát hangsúlyozza. És vannak szavak, amik rendre visszatérnek a mondataiban: ilyen az "egyszerűség" és a "fókusz."
Hogy az ember fel se fogja
De ami igazán izgalmas, az a hozzáállás, amivel készülnek az Apple cuccai.
Olyan termékeket próbálunk fejleszteni, amik valamiképpen elkerülhetetlennek tűnnek. Így olyan benyomásuk lesz az embereknek, hogy ez az egyetlen megoldás, aminek értelme van. A mi termékeink eszközök, nem akarjuk, hogy a dizájn az útba álljon.
Hozzáteszi: céljuk, hogy elképesztően komplex kérdésekre adjanak egyszerű válaszokat úgy, hogy az ember valójában fel se fogja, milyen húzós probléma oldódott meg éppen a keze alatt.Ive szerint az emberek tudat alatt is felismernek bizonyos dolgokat, például érzik ezt a törődést - utalva az Apple sikerének titkára. De érdekes módon arról is beszélt, mi az, amivel nem törődnek: nem akarnak meghatározott ütemezés szerint haladni, illetve nem mozgatja őket semmiféle vállalati nyomás, vagy versenyzői attitűd - magyarán nem rendelik alá magukat a piac aktuális állapotainak.
Mi csak a tudásunk szerinti legjobb termékeket állítjuk elő az embereknek.
Ive és csapata az Apple-nél azonban nem csak a produktumokat tervezi meg. Ötleteik gyakran annyira formabontóak és újszerűek, hogy a komplett gyártási folyamatot is meg kell tervezniük, amit a gyárak majd használhatnak.
Ami pedig őt magát illeti, már így is elképesztően sokat elért az életben - a legutóbb hazájában ezért lovaggá is ütötték -, és még mindig hosszú karrier áll előtte. Amikor azonban Shane Richmond újságíró rákérdez, melyik Apple kütyüre volt a leginkább büszke ezen a pályán, Ive hosszú szünet után olyan választ ad, aminél tökéletesebbet elképzelni sem tudnánk:
Kemény kérdés, de az a helyzet, hogy mindig azt éreztük a legfontosabbnak és a valaha volt legjobb munkánknak, amin éppen dolgoztunk. Így ez tehát az a termék lenne, amin most dolgozunk, és természetesen erről ezért nem is beszélhetek.
