Egyúttal kihirdettük a nyerteseket is, akik ajándékcsomagokat vettek át, amelyben többek közt “fotós pass”-ok is voltak, amelyek jövőre, a karnevál idején teljes bejárást biztosítanak a fotósoknak. Pálfi András a Café Frei üzletvezetője immáron ötödik alkalommal üdvözölte a karneváli fotókiállítást.
Roznár Gyöngyi főszerkesztő elmondta, hogy a Nyugat.hu évről-évre lehetőséget ad arra, hogy a fotósok megmérettessék magukat, s ez a hagyomány jövőre is tovább él. Bíztatott mindenkit arra, hogy jövőre is pályázzanak.
Szommer Ildikó idén is örömmel vette, hogy nem csak azon a három-négy augusztusi napon élheti át a karnevált, hanem minden év decemberében is, amikor megnézi a kiállítást. Szerinte a karneválnak még a sokat fotózott állandó elemeiről sem készül sosem ugyanolyan kép.
Mérei Tamás azzal nyitott, hogy milyen divatos most Szombathelyen a történelmi szót használni, s ezt pont nálunk olvasta. Beszédében ezért három történelmi tényt, összefüggést jelölt: az 1999 óta működő Nyugat.hu-t történelmi hírportálnak nevezte és helyben a legszínvonalasabbnak, a karnevált a nagybetűs történelemnek, a fotósokat pedig a történelem megörökítőinek. Ezután híres fotósoktól idézett és kifejezte tiszteletét e művészet iránt.
A szakmai zsűri értékelése
Mérei Tamás után Dallos László fotóművész 
Trabantnyi fotókörről és analóg szombathelyi világról 2013. November 30. 14:23 vette át a mikrofont: Ha augusztus van, akkor Karnevál, ha december, akkor összejövünk, hogy a pályázat és a képek segítségével felelevenítsük az emlékeinket. Ha jól számolunk, akkor immár 11-12-szer. A szereplők változnak, de az érdeklődés lankadatlan. - mondta.
Dallos László megemlítette, hogy sajnálja a kevés helyet a falon, sok pályamű kikerülhetett volna azok közül is, amelyek nem jutott díj. - Amikor az ember postát bont, meglepetések érhetik, meglepetéseket vár. A jó kép előre törekszik, szemet szúr, szinte leugrik a képernyőről. Ha ez a meglepetés elmarad, akkor valami hiányérzet jön. Ezért kell újra és újra nekilódulni, mert abban biztosak lehetünk, hogy valami megbújik a látvány-dömpingben. - fűzte hozzá.
A nyertesek
Ezután átvehették nyereményeiket a nyertesek. A zsűri általi első helyezést elért Pósalaki Georgina fotóiról Dallos László így nyilatkozott: Georgina munkái igazi zsánerképek a műfaj valódi értelmében. Pillanatai, figyelme szinte kivétel nélkül érdekesek, pont olyanok, amilyeneket vártunk. Ráadásul technikailag is nagy biztonsággal kezeli a gépét. Az ő tüzes felvétele olyan, amilyenre nem emlékszem történetünk során. A "harcosa" pedig számomra telitalálat.
A mosolyárban úszó, az örömből még nem felocsúdott első helyezettet is megkérdeztük: Georgina elárulta nekünk, hogy 16 éves korában kezdett foglalkozni a fotózással, nagyapja sokat fényképezett és az unoka szeretett volna a nyomdokaiba lépni. Az érezte, hogy erős a mezőny, és nem is számított az első helyezésre, de persze magában mindenki eljátszik a nevezéskor az első helyezés gondolatával.
- Az a fajta elismerés, amit Dallos László fogalmazott meg a képeimmel kapcsolatban, sokkal nagyobb díj nekem, mint bármi kézzel fogható ajándék. Boldog lettem az eredménytől, szeretek fotózni, ez számomra már kicsit több is mint hobbi. A karneváli kifejezetten jó terep a fotósok számára, tele van olyan pillanattal, amit érdemes megörökíteni, sokat ilyen pillanattal tértem haza 2013-ban én is. A wellness hétvégét férjemmel fogom eltölteni, jól jön egy kis pihenés decemberben, a nagy ünnepi láz előtt. - mondta el Georgina.
A közönség szavazás eredménye
1. Gyetvay Gábor. (Esernyős huszár)
2. Szabados Lajos (Karnevál)
3. Wittinger Balázs (Tűzangyal)
A zsűri a következőket díjazta:
1. Pósalaki Georgina kollekciója
2. Wittinger Balázs tüzes képei
3. Csergő Ilona Buborékba zárt Karnevál, Tűz árnyékában.
Hogy ne csak turista fotók szülessenek!
Dallos László elmondta, hogy a megnyitó különböző megközelítésekben mindig arról szól, hogy mit várnak a pályázóktól, mit jelent a kép, mit jelent az egyéni látásmód, a saját szem és mit jelent az a felelősség, hogy gép van a kezükben. - Ha többet akarunk, mint egyszerű emlékkép vagy dokumentáció vagy turista fotó, ha nem törekszünk valami olyant megfogalmazni, ami másokban is ugyanazt az élményt, érzést, gondolatot idézi fel, mint bennünk, (esetenként még többet), akkor kevés lesz az esélyünk, hogy felkerüljünk a falra. Akkor elkerüljük azt a találkozást, amit szeretnénk: megosztani az élményt, ezt a csodát, amit ez a két dimenziós látvány megosztani képes kettő vagy nagyon sok ember között. - fűzte hozzá.
