Van Szombathelynek egy része, ahol a város története nem levéltárakban vagy múzeumi vitrinekben maradt meg, hanem mohás kövek alatt, repedező sírfeliratokban és növényekkel benőtt kriptaajtók mögött. A Szent Márton utcai temető egyszerre történelmi helyszín, városi emlékezet és egy furcsán csendes időkapszula.
A temető nemcsak szombathelyi léptékkel számít különlegesnek. A történészek szerint már a Krisztus utáni 2. században is temetkeztek ide, így Európa egyik legrégebbi, folyamatosan használt sírkertjéről beszélünk. Igaz, 1962 óta már nem temetkeznek ide, de a hely még mindig tele van történetekkel: egykori városvezetők, mérnökök, tanárok, ügyvédek, fotográfusok és ismert családok sírjai sorakoznak az öreg fák alatt.
A hely jelentőségét az is erősíti, hogy a hagyomány szerint a környéken születhetett Tours-i Szent Márton, Szombathely legismertebb védőszentje. Közben a temető maga sem úszta meg a történelmet: bombatalálatok érték a második világháborúban, fosztogatások és vandalizmus is pusztította, ráadásul egy időben még az is felmerült, hogy kegyeleti parkká alakítják át. Sok sírt exhumáltak, számos emlék eltűnt vagy megsérült.
Mégis maradt valami abból a különös atmoszférából, amit a régi temetők tudnak: mintha az ember egyszerre sétálna várostörténeti archívumban és egy lassan elmúló díszletben.
Mit nevezünk egyáltalán kriptának?
A temető egyik legérdekesebb részei a kriptaépületek. Ezek nem egyszerű síremlékek, hanem tulajdonképpen családi temetkezési építmények.
A klasszikus kripta általában két részből áll: a föld alatt található a lezárt sírkamra, ahol a koporsókat helyezték el, fölötte pedig egy kápolnaszerű helyiség állt, amely az emlékezés és az áhítat tere volt. Sok helyen itt kerültek a falakra a márvány sírtáblák is. Egyes kripták valódi mini kápolnaként működtek.
A Szent Márton utcai temetőben ma is több ilyen épület áll, némelyik meglepően jó állapotban, mások inkább egy elhagyott gótikus film díszletére emlékeztetnek.
A temető kriptái
Orbán Róbert gyűjtése szerint a Szent Márton utcai temető legismertebb kriptaépületei nagyjából az alábbi sorrendben épültek:
A kripták között sétálva különösen furcsa érzés, hogy ezek az épületek valójában nem romoknak készültek. Egykor gondozott családi emlékhelyek voltak, ahol mécsesek égtek, virágokat cseréltek, emberek álltak meg imádkozni. Ma sokszor inkább csak repedező vakolat, rozsdás rács és benőtt ajtók és falak maradtak utánuk.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
