Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kína elsőkézből (4): Mindennapi élet, gombócok és plázák, tánc az utcán

Egyénileg utazni kihívás, de legalább be lehet kukkantani a függöny mögé.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Előzmény:

A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01
  • Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka 2019. September 08. 06:03
  • A következő nap reggelén, köszönhetően a fránya időeltolódásnak, majdnem 11 óráig alszunk.

    Kis lelkiismeret-furdalással ugrunk ki a kínlódásig kőkemény ágyból, zuhanunk le a gyorslifttel a toronyházból, hogy betérjünk reggelizni az első pékségbe; körülöttünk zúg, berreg, csacsog a kínai utca és a kínai valóság.

    Kiválasztunk néhány pofásnak tűnő szendvicsszerű terméket, és a pénztárnál büszkén húzzuk elő az immár fizetési funkcióval rendelkező mobiltelefonunkat. De az állami felügyeletű Wechat programunk gyanút fog, és kéri, igazoljuk magunkat: adjuk meg a telefonszámunkat és küldjük el személyi igazolványunk fotóját.

    Na, kezdődik megint. Fogalmunk sincs a telefonszámunkról, így arra kérjük az eladó lánykát, adja meg az ő számát, ha hívjuk, látjuk a kijelzőn a saját számunkat. A lányka igent mond – talán tetszenek neki a rámenős európai férfiak, akik valójában csak reménytelenül birkóznak a rendszerrel –, aztán lefotózzuk az útlevelünket és elküldjük a képet a Nagy Testvérnek. És megtörténik a csoda, a Nagy Testvér rábólint, tudunk fizetni az összetákolt kínai cuccunkkal: sikerült beverekedi magunkat a Mátrixba.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Nyugati típusú pláza Kanton belvárosában
    Józing Antal

    A nagy győzelmet azzal ünnepeljük, hogy egy virágtartó szélén majszoljuk a „szendvicseinket”, amelyek meglepetésünkre édesek. Csak később áll össze a kép, hogy Kínában - vagy legalábbis Kantonban – a pékségek afféle édességboltok. Ha kenyeret, péksüteményt vagy hasonlót akarunk venni, akkor rossz helyen tapogatózunk.

    És akkor itt álljunk meg egy kicsit, nézzük meg közelebbről a vásárlást, a boltokat, az éttermeket, és egyáltalán, a mindennapi életet!

    Merthogy oly sokat hallunk a médiában Kína termékeiről, gazdasági erejéről, űrprogramjáról, de hogy miként élnek ott abban a távoli nagy országban, arról nagy a csend.

    Mi a bő két hét során nem látogattunk helyi családokat, nem láttunk gyárat belülről, de a megannyi kihívással járó egyéni utazás arra volt, hogy szabadon bóklásszunk, amerre csak akartunk. És mi igyekeztünk is, reggeltől estig róttuk az utcákat, hogy ha csak kicsit is, de bekukkantsunk a függöny mögé.

    Gazdagok és szegények

    Gyakran panaszkodunk, hogy micsoda hatalmas vagyoni különbségek vannak Magyarországon. Nos, ezt tessék beszorozni mondjuk tízzel, esetleg százzal, és próbáljuk elképzelni, hogyan is néz ez ki.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Életkép a Gyöngy folyónál
    Józing Antal

    Egyrészt Porschék, BMW-k, Audik parkolnak az utcákon és Teslák húznak el mellettünk, miközben egész családok utaznak egyetlen segédmotoros kerékpáron.

    A szomszédos Foshan városban (ahova lazán át lehet metrózni) beugrunk egy szupermarketbe ásványvizet venni, de a legolcsóbb az Evián, 20 ezer forintos borok és 10 ezer forintos francia sajtok társaságában. És láthatóan van vásárló bőven.

    Miközben máshol az utcaszélen maroknyi babot árul az idős néni.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Aranybolt egy plázában – sokan megengedhetik
    Józing Antal

    Fegyveres őrök vigyázzák a lakóparkok jómódú lakóit, de ha spontán belevetjük magunkat a mellékutcákba, egyszerre szédít el és térit észhez a fejlődő világ szegénysége.

    Koldusokat egyébként nem láttunk.

    Közbiztonság

    Mennyire biztonságos a környék?

    – kérdezzük még első este a vendéglátónkat, látva a nyugati szemnek kaotikus állapotokat, a falak mentén felhalmozott szemetet és a ruházatról beazonosíthatatlan társadalmi státuszú lakókat.

    Nagyon biztonságos, hihetetlenül biztonságos

    – mondja a házigazda, és el is magyarázza: nem arról van szó, hogy a kínaiak annyira jobbak lennének, mint az emberek a világ más országaiban, egyszerűen tartanak a lebukástól.

    Merthogy mindenhol kamerák vannak, és elindult a Nyugat által sokat kritizált pontrendszer: ha az állampolgár valami rossz fát tesz a tűzre – ellopja a biciklit, részegen randalírozik vagy ne adj isten a kormányt kritizálja –, akkor büntetésben részesül: nem utazhat szabadon, nem jogosult kedvezményekre, netán a telefonszámát felhívva egy géphang közli, hogy a társadalom számára veszélyes emberrel készülünk beszélni.

    A megoldásról sokaknak Orwell jut az eszébe, de kétségkívül hatékonynak tűnik.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Az első pillantásra gyanús környékek is meglepően biztonságosak
    Józing Antal

    Több mint két hetes látogatásunk alatt egyszer ijedtünk meg. Le volt zárva a járda egy szakasza, és a nagy forgalom miatt nem tudtunk átmenni a másik oldalra. Egy helyi lakos azt mutogatta, hogy menjünk be jobbra egy kis utcába, jó lesz az nekünk.

    Néhány perc múlva valami eszméletlen labirintusban kavargunk a lerobbant tömbök között, a sikátorok felett alig látszik az ég, a szívbemarkoló nyomor akkora gyomrost visz be, amilyent még Kelet-Magyarországon sem tudott, kosszal, mocsokkal, rossz illatokkal és még rosszabb arcokkal. És mi azt találgatjuk, hogy szándékosan irányítottak-e bennünket ide, hogy a végállomásunk egy szervkereskedő feldolgozó-műhely legyen. És amikor azt hisszük, kijutottunk, csak egy újabb sikátorba keveredünk, ahol a lakók mutatják, merre menjünk tovább. Pont mint egy rémálomban. Még a fényképezőt sem merjük elővenni. De persze kiérünk a fényre. Nem a lépünket akarták a kicsi kínaiak, csak segíteni a töketlen fehér turistáknak.

    Az útikönyvekben emlegetett buszos zsebtolvajoknak nyomát sem láttunk, és a nyugati turistákra specializáló lehúzó trükkökkel is csak egyszer találkozunk.

    A Kanton Torony aljában csinos, fiatal, kedves lányok szólítanak le azzal, hogy egyetemi hallgatók, látják, hogy turisták vagyunk, a szakdolgozatukhoz kellene válaszolnunk néhány kérdésre. No meg teszik hozzá, szimpatikusak is vagyunk. De mi tudjuk, mi következik: meghívatják magukat valahova, ahol horribilis számlát hoznak össze az ottani személyzet közreműködésével. Így hát megköszönjük a lányoknak a lehetőséget, és elsétálunk. A lányok egy darabig még tapadnak, aztán feladják. A torony környékén még vagy három lánycsapat bepróbálkozik ezzel. Mi taktikát váltunk és magyarul kezdünk el beszélni hozzájuk. Hatásos fegyver, no!

    Pénz, munka, generációk

    Míg mi azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk, amit majd olyan dologra költünk, amit szeretünk csinálni (új mobil, wellness-hétvége stb.), ők azért élnek, hogy dolgozzanak. Összecsúszik munka- és szabadidő, hétköznap és ünnepnek, munkahely és családi élet.

    Láthatóan nem izgatja őket, nem az ő dolguk, mi történik a politikusok irodáiban. Ők csak szeretnének jobban élni, mint szüleik és nagyszüleik, a biciklit lecserélnék motorra, a motort autóra. Ehhez pedig dolgozni kell. És ők tudnak. Nem mindig hatékonyan, de sokat.

    Hogy majd a gyereknek jobb legyen. Ezért is küldik őket magániskolába, melyek méregdrágák, és ahol reggeltől estig hajtják őket. A gyerekek meg hajtják magukat. Érdekes kísérlet lenne minden magyar osztályba egy-két kínai gyereket importálni.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Sokat dolgoznak, de meg is van az eredménye
    Józing Antal

    Hogy a fiatalok mennyire folytatják az idősebb generáció munka őrületét, azt nem lehet tudni. Mindenesetre a családi éttermekben szinte mindenhol ott vannak a tizenévesek, akik besegítenek a felszolgálásba, mosogatásba és mindenbe.

    Kantonban amúgy is feltűnő a fiatalok túlsúlya. Szinte csak velük találkozunk, ők a bolti eladók, a jegypénztárakban ülők és biztonsági kapuk figyelői.

    A fiúk mind egységes, rövidre vágott fekete hajat hordanak, rövidnadrággal, szandállal és pólóval, de a kantoni lányok öltözködés terén kitesznek magukért: láthatóan szeretik a kifinomult, elegáns, keleti ruhákat; a kiegészítők és a hajviselet a japán és a koreai divatot idézi.

    Nincsenek bevándorlók

    Pekingben és Sencsenben több ott dolgozó külföldivel találkoztunk, de Kanton láthatóan nem nagyon erőlteti ezt a témát. Habár több millió (!) illegális belső bevándorló él és dolgozik a városban, nagyon ritka a más nemzetiségű.

    Jellemzően kutatók és angoltanárok vannak itt külső országokból, de ők is csak egy-két év szerződéssel, aztán jellemzően elmennek.

    Láthatóan jól elvannak magukban a helyiek, és nem is úgy tűnik, hogy ezen változtatni akarnak. Mint ahogy az sem érdekli őket, hogy jönnek-e turisták, vagy nem. Ha itt vannak, jó, ha nem, hát úgyis jó, legalább erre nincs gond. Legalább is mi ezt éreztük.

    Vásárlás, boltok

    Mielőtt elindultunk a nagy útra, viccelődtünk, hogy majd tonnaszámra milyen kacatokat veszünk.

    Ehhez képest egy sima laptop-egeret nem tudunk venni vagy öt napig. Egyszerűen nem találtunk számítástechnikai boltot, pontosabban nem botlottunk bele ilyenbe.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    A bugyi utca
    Józing Antal

    Az üzletek – teljesen illogikusan – tevékenység szerint csoportosulnak egy-egy városrészre.

    Amikor először végigmegyünk egy közel egy kilométeres utcán, ahol gyakorlatilag csak bugyikat árultak, még nem tudjuk, mire vélni a dolgot, de amikor ugyanaz megismétlődik gyerekruhával, hűtőalkatrésszel és játékszerrel, akkor rájövünk, hogy ez nem kivétel, hanem maga a rendszer.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Praktikus motorral járni a nagy piacokra
    Józing Antal

    A piacok hatalmasak, a sorok közé simán be lehet hajtani motorral, és be is hajtanak. Itt főleg olyan termékeket árulnak, amire egy átlagembernek szüksége van: húst, halat, zöldséget, gyümölcsöt, takarítószert, ruhát, törülközőt, ilyesmit. Mivel egy átlag kínainak a legcsekélyebb igénye sincs giccsekre és elektromos kacatra, ezeket nem is nagyon kapni. Ezek mennek az európai és amerikai piacokra.

    Kantoni piac

    A nagyvárosokban éppúgy megtaláljuk az elegáns bevásárlóutcákat és plázákat, mint a nyugati nagyvárosokban, ugyanazokkal a világmárkákkal. Mivel ilyen helyeket bőven találunk felénk is, nem nagyon erőltetjük ezek látogatását.

    Sokkoló volt viszont a központi pályaudvar melletti bevásárlóközpont, nem is annyira a néhány ezer forintért árult hamisított Rolexeivel és Omegáival, hanem a ruhanagykereivel, ahol valami világvégi pörgés van, földre szórt márkás ruhákkal, asztalok tetején pózoló modellekkel, és talán több üzletkötéssel, mint egész Magyarországon.

    A szupermarketek hasonlítanak a miénkhez, azzal a különbséggel, hogy bizonyos termékeket alig kapni, vagy ha igen, nagyon drágák: ilyen például a felvágott, a pékáru, a sütemények és a tejtermékek. Ezek láthatóan még luxusnak számítanak.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Szupermarket gazdagoknak
    Józing Antal

    Mi azzal számoltunk korábban, hogy minden nap eszünk délben valami meleget, a reggelit meg a vacsorát megvesszük a boltban.

    Hamar kiderült, hogy a koncepció teljesen elhibázott. Először is nem találunk olyant a boltban, amit keresünk, ha igen, az drága, mint a fene. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb beugrani valamelyik utcai kifőzdébe, pont úgy, ahogy azt a helyi lakosok teszik.

    Levesek, gombócok, éttermek, kifőzdék

    Előzőleg talán az ételek miatt aggódtunk leginkább, hogy aztán ez okozza az egyik legtöbb örömet.

    Kínában ugyanis öröm enni: mert változatos, olcsó és ízletes az éttermek kínálata, aminek mellesleg alig van köze az Európában ismert kínai konyhához.

    Kétszer eszünk elegánsabb helyen: egyszer az első napok egyikén, amikor még nagyon bénázunk és nem találunk mást; az utolsó napon pedig Pekingben, amikor próbáljuk elkölteni maradék készpénzünket, sikertelenül.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Egy átlagos ebédünk
    Józing Antal

    Mindkét helyen kb. kétezer forintot költünk fejenként. Kantonban életem talán legfinomabb halát eszem, miközben mellettünk elegáns milliomoscsemeték turkálják a sorban eléjük hordott ételeket, hogy Pekingben majdnem mi is ezt csináljuk.

    Amúgy meg eszünk mindent és mindenhol, ami éppen jön. Reggelire leginkább gombócokat, amúgy meg sűrű levest, csirkepörköltet, marhasültet, rizst mázsaszám, és megannyi mindent, amiről mi sem tudjuk pontosan, hogy mi.

    Merthogy az étlapok szinte kizárólag kínaiul vannak, a kis kínai tudásunk és a fordító applikáció csak arra jó, hogy tudjuk, disznóhús van az ételben. De hogy azon kívül mi, azt nagyon gyakran jótékony homály fedi. Valamennyire segítenek az ételekről készült fotók.

    De a végére egész jól belejövünk, hogy mely helyek azok, amiktől a higiénia miatt óvakodnunk kell, és melyek azok, ahol megtaláljuk számításunkat.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Több ezer négyzetméteres food court egy bevásárlóutcában
    Józing Antal

    Ettünk nagyon jókat a környékünk tipikus kis kifőzdéiben, amelyekből olyan sok volt, hogy mindig gondot okozott a kiválasztásuk. Ettünk bevásárlóközpontok food courtjában, és ettünk apró családi éttermekben, ahol mindig nagyon kedvesek voltak hozzánk. A legjobb ételt egy ilyen helyen szolgálták fel. A láthatóan nagyon szerény körülmények között élő család ott előttünk kezdte aprítani a csirkét, és mindent beleadott, hogy kedvünkre járjon. Mit ne mondjak, megnyaltuk utána az ujjunkat. És el sem merem mondani, mennyit fizettünk...

    A gondot leginkább a kés és a villa hiánya okozta. Van, ahol kérésre beszereztek ilyent, van, ahol nem tudtak. Így aztán vettem magamnak evőeszközöket, amiket mindig magamnál hordtam, és mikor kellett, lazán előkaptam őket, a helyiek őszinte meglepetésére.

    Kínában egyébként ott vannak már a nagy nemzetközi láncok: láthatóan a KFC a király, de nyomul a McDonald’s és mások is. A helyieknek drágák még ezek, de akinek van pénze, és szeretne menőzni, azért bizony beül.

    Szórakozás

    A nagy jövés-menésben nem volt időnk és energiák este zenés helyre menni, mint ahogy kimaradtak a menő roof-topok is.

    Egy kellemes esti sört vagy egy pohár bort bevállaltunk volna, de – bármily hihetetlen – a 16 milliós nagyvárosban nem találtunk kávézót vagy sörözőt.

    Utcazenészek Kantonban: nem pénzért zenélnek, csak magukat és a közönséget szórakoztatják

    Nem szokás itt az ilyesmi – magyarázza vendéglátónk. Ha a kínaiak egymás között összejönnek, vagy egy éttermi vacsora mellé lecsúsztatnak némi alkoholt, de hogy kiüljenek nyilvánosan lerészegedni, az ciki arrafelé.

    Megy viszont az utcai tánc.

    Láttunk olyat, hogy miközben a kirándulók sorban álltak a jegyért a felvonónál, valaki kitett egy erősítőt, amire azonnal táncra perdült a környék.

    Felvonójegyre várva

    A parkokban, híd alatt, tereken unos-untalan tánccsoportokba botlunk, akik önmaguk és a nézők szórakoztatására ropják a táncot.

    Azt hittem, álmodom, amikor a Tianhe városrészből a metróból feljőve ezt láttuk

    Szürreális élmény. Ahogy az ország maga.

    Előzmény:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01
  • Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka 2019. September 08. 06:03
  • Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
    Hirdetés
    Hirdetés

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Hirdetés
    Hirdetés
    Hirdetés
    Hirdetés

    Helyek

    Hirdetés