Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kína elsőkézből (3): Az a feledhetetlen első éjszaka

Majdnem elnyel bennünket a kultúrsokk és a 16 milliós város, de igyekszünk a felszínen maradni.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Előzmény:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01
  • A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
    Támogatom

    Történetünket ott hagytuk abba Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01 , hogy még tart a taxisélmény, amikor vendéglátónk ott áll a nagy házak tövében. Bár személyesen korábban soha nem találkoztunk, egy közös magyar ismerős miatt látatlanban is bevállalt minket. Amúgy egy távolabbi ázsiai országból érkezett tündéri muszlim srác; vendégkutatói szerződéssel van itt; kínaiul ő sem beszél, de fél éve él a városban, tapasztalata már van bőven. Ez utóbbiért - ahogy a szállásért, a vendéglátásért és az éjszakai nagy beszélgetésekért is - utólag is nagy köszönet.

    A kínai lakóparkok rejtett élete

    Az európai szemnek furcsán vibráló, rendezetlen, szegényes, hangyabolyként nyüzsgő városrészekben véletlenszerűen bukkannak fel a jómódúak lakóparkjai.

    Mi is egy ilyenbe lépünk be.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    A lakóparkunk bejárata belülről
    Józing Antal

    A magyar kastélyok bejáratát idéző kapunál fegyveres portás vigyázza biztonságunk (imádják a biztonsági őröket). A tágas park, a sétányok, a játszótér, a futópálya, sőt talán az úszómedence is ismerős a hazai gazdagabb környékekről, a lakóépületek azonban egy cseppet különböznek.

    A területen ugyanis cirka tíz darab 37 emeletes toronyház áll; isten tudja, hányan lakhatnak itt, mindenesetre este külön biztonsági őrt kap a mi tornyunk is. Ilyenkor egy fiatal srác ott a ül asztalánál a lift mellett és nagyokat mosolyog ránk. Úgy tűnik, ebben ki is merül a feladata.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Nem családi házak állnak a területen
    Józing Antal

    A 80 négyzetméter körüli lakás, amelyben a szobát kapjuk használatra, itt mindenképpen luxusnak számít, európai mértékkel felsőközép. Ha mi terveztük volna, a hatalmas márvány párkányok helyett másba fektettük volna a pénzt, de összességében korrekt és jól felszerelt a fürdő, a konyha, a nappali és minden, modern háztartási gépekkel, légkondicionálóval.

    Esti kilátás az erkélyünkről
    Józing Antal

    A kedvencünk mégis az erkélyünk, ahonnan esténként nem győzünk betelni a kínai nagyváros - nagyjából tíz Budapest - szédítő látványával.

    Kanton, a szelídítetlen vadállat

    És eljött az idő, hogy néhány szót ejtsünk magáról a városról, ahol időnk javát töltöttük, ami sokkolt, elvarázsolt, amivel életre-halálra birkóztunk, és amibe beleszerettünk.

    Kanton egyszerre borzasztó és csodálatos.

    Bár az én hetedikes földrajzkönyvemben és az útikönyvekben egyaránt Kantonként van említve, a kínaiak igyekeznek megszabadulni a gyarmati időket idéző névtől, és következetesen és kizárólagosan a Guangzhou (ejtése kb: Guandzsó) nevet használják. A kettő egy és ugyanaz.

    Amikor kiderült, hogy ide megyünk és nem Pekingbe, Sanghajba vagy egyéb nagynevű helyre, bevallom, kicsit sajnáltam. De azzal vigasztaltam magam, hogy így legalább semmilyen történelmi nevezetesség, múzeum, épület és egyéb turistaattrakció nem vonja el a figyelmet, és magával az igazi Kínával találkozunk.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Tízszer annyi ember él itt, mint Budapesten
    Józing Antal

    Nos, ez ügyben nem lehet panasz: találkoztunk, és győztünk kapaszkodni.

    Nagyon nehéz szavakba foglalni azt a légkört, sebességet és dinamizmust, ami Kantont jellemzi.

    A Panoráma sorozatban kiadott, 2002-es, Polonyi Péter által összeállított Kína útikönyvben még az szerepel, hogy Kanton az ország hatodik legnagyobb városa, közel 4 millió lakossal, ahol már elkészült az első metró.

    Nos, mire 2019 nyarán odaérünk, a város már közvetlenül Sanghaj és Peking nyomában lohol, a lakosok száma 16 millióra duzzadt, elővárosokkal 25 milliót (!) számolnak. Csekély 14 metróvonalat építettek, de mivel így is szűkös a rendszer, most éppen további hét van előkészületben.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Olyan, mint egy moziplakát, pedig csak egy mobilfotó. Sokan vannak, akik sok pénzt tudtak csinálni
    Józing Antal

    Európai szemmel szinte felfoghatatlan és feldolgozhatatlan, ami itt történik.

    A becslések szerint a városban mintegy hárommillió illegális kínai bevándorló él és dolgozik.

    Nemcsak tömeg van, hanem úszik-kúszik a levegőben valami fékevesztett pörgés, ami változatos formában realizálódik: a forgalomban, az utcán, a boltokban, a piacokon, plázákban, a tülekedésben, a végtelen sorokban, az esti utcai táncokban.

    Bevásárlóutca Kantonban

    Rengeteg a fiatal, mindenhol mindenki dolgozik, nyomul, pénzt akar keresni. Láthatóan sokaknak sikerül is. Ez nem csak a luxusigatlanokban nyilvánul meg (házigazdánk bérleménye magyar forintban 80-100 milliót ér), de az autókban is: a Porschék, BWK-k mellett bizony nem ritkán Teslák suhannak el mellettünk.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    A Gyöngy folyó partján egymást érik az elegáns éttermek
    Józing Antal

    Mintha nem lenne a munkaidőnek sem eleje, sem vége. Egyik vasárnap este 8 felé azt látjuk, a város központjának számító Haizhu teret munkások tucatjai betonozzák, térkövezik. És nem úgy tűnnek, mint akik abbahagyják az éjszakára.

    És nem valószínű, hogy a politikusoknak van idejük bicikliutakat avatni. Talán még egy metróvonal átadására sem mennek ki. Csak elindul a szerelvény.

    Az a felejthetetlen első éjszaka

    Na de kanyarodjunk vissza a történetünkhöz, amit ott hagytunk abba, hogy ledobtuk táskáinkat a toronyház 14. emeletén.

    Van valami bolt itt a közelben, olyan, ami nyitva van vasárnap este?

    - kérdezzük a vendéglátónktól. Aki azt mondja, hogy a közelben minden bolt és minden nyitva van.

    Azt hisszük, hogy ez valamiféle költői túlzás, de ez maga a valóság. Emberek, autók, motorok és biciklik hömpölyögnek az utcákon, a helyi lakosok meg vásárolnak, esznek és beszélgetnek, pörögnek, és egy több száz négyzetméteres aranybolt mellett mozifilm megy az épület homlokzatán.

    És valóban: mindenhol üzletek vannak és minden nyitva van.

    Egy szupermarketben elintézzük a legszükségesebbet, párnát veszünk és vécépapírt. (Akkor még nem értjük, házigazdánk miért válogatja olyan sokáig az utóbbiakat.)

    Aranyárban haza tudunk telefonálni ugyan, megmondjuk, hogy még élünk, de az internet meg sem nyekken, így fizetni sem tudunk a mobillal. A vendéglátónktól kapunk ugyan egy SIM-kártyát, de annak meg senki nem tudja a kódját.

    Azt mondja, semmi gond, menjünk el a China Mobil boltjába, vegyünk egy kártyát. Elmagyarázza, merre találjuk, ő addig beugrik a fodrászhoz. Mindez vasárnap, este 9 óra felé.

    Az említett telefonos bolt még vígan nyitva, dől belőle az utcára a nyugati zene. A kínai eladó lányok mindjárt jönnek is, hogy segítenek. Angolul nem beszélnek ugyan, de minden bizonnyal érdekes kuncsaftnak tűnünk.

    Elmondjuk, mármint pötyögjük, a Google-fordítóba, hogy nekünk csak egy SIM-kártya kell, és már megyünk is. Mondják, oké, kellene valami igazolvány, mire mi boldogan adjuk az útlevelet. De ők a fejüket ingatják, hogy kínai személyi kellene. Hát ilyen nekünk nincs. Akkor SIM-kártya sincs.

    Illetve, mondja (pötyögi) az egyik angyalarcú leányzó sejtelmesen, ha megtoldjuk még rendesen az összeget, ő megveszi a saját nevére, aztán nekünk adja. A másik, szintén ártatlan arcú hölgy még meredekebb ajánlattal áll elő: ad egy lakáscímet, ott adnak nekünk SIM-kártyát, de ne mondjuk meg, hogy ő küldött bennünket.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Ilyen volt este a szomszédságunk
    Józing Antal

    Nafene! Alig pár órája vagyunk Kínában, és rögtön a mélyvízben kell úsznunk? Azt már látjuk, hogy SIM-kártya nélkül nem fog menni ez a kínai lét, de talán mégis jobb lenne az első éjszakát nem a börtönben tölteni - gondoljuk bizonytalanul.

    Mindenesetre megkeressük a vendéglátónkat, aki már majdnem végzett a fodrásznál. Integetünk neki a tükörből, ő meg vissza. Amíg várunk a kis helyiségben a gyerekek, anyukák és megannyi padlóra szórt fekete haj társaságában, a kínaiak megkínálnak bennünket forró vízzel, amit mi zavarunkban illedelmesen lehajtunk, elfelejtve az egyik alapszabályt, hogy nem szabad vizet innunk Kínában.

    Aztán a nyak kiborotválva, a haj levágva, és már hárman vágtatunk egy másik boltba, hátha majd ott. Vendéglátónk komoly arccal tárgyal a komoly kínai eladóval, aki végül is bólint, de horror árat mond egy SIM-kártyáért.

    Jó, akkor menjünk vissza a csajokhoz! Hárman csak jutunk velük valamire, no meg most már van köztünk egy, akinek letelepedési engedélye van. A lányok ismét örülnek nekünk, de azért továbbra is szeretnének egy kínai személyit, ha nincs, akkor némi fekete pluszpénzt.

    No de egészen váratlanul, kód nélkül elindul a házigazdánk második SIM-kártyája, így búcsút intünk a lányoknak.

    Hogy aztán húsz perc múlva megint beállítsunk hozzájuk, mert elvesztettük az eredeti magyar kártyát. Biztos leesett az asztal alá a nagy izgalomban, a mutogatásban. Kezd kirajzolódni egy vígjáték forgatókönyve. Mindenki négykézlábra ereszkedik, beleértve a csajokat is, és átfésüljük a terepet. Nem találunk semmit, gáz az egész, meg hát isten tudja, ki találta meg. De legyintünk, majd letiltjuk valahogy a Telecomnál.

    Azt mondja vendéglátónk, a váratlanul elindult SIM-kártyára majd ő átutal pénzt, így tudunk majd Wechattel fizetni, ami azt jelenti, van esélyünk, hogy túléljük a mindennapokat: tudunk enni, utazni és boltban fizetni. Mámorító távlatok.

    Még csak este 11 óra, így a nagy izgalmak után gyorsan beugrunk egy kifőzdébe, aminek épp javítják a légkondícióját, létrával mászkál a szerelő ide-oda. Legjobb időpont.

    Nem tudjuk pontosan, mit eszünk, de legalább olcsó és finom.

    Ekkor már közel két napja nem aludtunk szinte semmit. Így hónunk alá csapjuk a vécépapírt és a párnát, átvágunk a tömegen, veszünk az utcán ázsiai banánt és visszavonulunk a lakóparkunkba.

    Ám mégis nyugtalanul alszunk. Egy kicsit sok volt ez így egyszerre.

    Előzmény:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08
  • Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések 2019. August 29. 12:01
  • Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
    Hirdetés
    Hirdetés

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Hirdetés
    Hirdetés
    Hirdetés
    Hirdetés

    Helyek

    Hirdetés