Amikor azt kérdezik tőlünk, hogy melyek azok a programok, amelyek kimozdítják a szombathelyieket a konfortzónájukból, akkor gyakorlatilag biztosak lehetünk abban, hogy Szeintvánéj - Jóskar-Ola Napok – Karnevál hármas közül fogjuk az egyiket mondani. Be kell vallani, mi is ezekre megyünk szívesen, ezért most úgy döntöttünk, hogy eleget teszünk egy elsőre furcsának tűnő meghívásnak, és egy egészen kis „fesztiválra” látogatunk el Szombathely talán leginkább elhanyagolt városrészén.
Családi napra kaptunk néhány nappal ezelőtt meghívót a szombathelyi Petőfi Telepért Egyesülettől, akik már évtizedek óta szerveznek családi napot nyáron a városrész lakóinak, amire ebben az évben ezen a hétvégén került sor.
Délelőtti megérkezésünkkor még nem túl sok embert lehetett látni nap helyszínéül szolgáló játszótéren, ami részben betudható a borús, néha szemerkélő esőnek is. A szomorkás idő ellenére a hangulat viszont egyre jobb lesz, miközben a nap egyik fő attrakciója, a gulyásleves is elkezdett rotyogni a kondérban.
Közben nemcsak itt, hanem a szintén itt található Közöségi Házban is voltak programok, főként a gyerekeknek – a környéken elég ismertnek számító - Galambos Berni jóvoltából, aki például megmutatta a legkisebbeknek, hogy hogyan kell különböző természetes dolgokból csodákat készíteni, például krémet, vagy díszeket.
A gyerekprogram egyébként több felnőttet bevonzott, akik talán még a gyerekeknél is nagyobb lelkesedéssel vágtak neki a kézműves foglalkozásnak.
Emellett kint is elkezdődni látszottak a programok: épült a gyerekeknek az ugrálóvár, játszhatók voltak a különböző népi játékok, az óriás csúszda és a focis dartstábla is. A programok egyébként nem tűnnek túl nívósnak, de hozzá kell tenni, hogy a szervező Petőfi Telepért Egyesület viszonylag alacsony keretből tette össze a programkínálatot, az idén viszont több újdonságot is bevezettek.
Helyet kapott volna a programban például a nap zárásaként a Uniqm zenekar koncertje is, de ők sajnos nem tudták átszervezni úgy a programjaikat, hogy az egyébként egyszer már elhalasztott falunapon fel tudjanak lépni – ezt már az egyesület elnökétől tudom meg.
Gaál Attiláné elmondta: a zenekar és ők is szeretnék, ha itt zenélhetnének, de arra, hogy ez pontosan mikor valósulhat majd meg, még pontosat nem tudott mondani. A kézműves programról pedig megtudtuk, hogy eddig az volt a megszokott, hogy a falubeliek intézték ezt, most először fordult elő az, hogy valaki „külsős” csinálta.
Ahogy aztán jön a dél, az emberek úgy jöttek a gulyás illatára, mintha valami zombitámadás lett volna. Az ingyenes ebéd mellé viszont tányér nem járt, arról mindenkinek saját magának kellett gondoskodnia, ez viszont különösebben senkit sem zavart, mindenki egy szó nélkül hozott magával mindent, amire szüksége volt.
Ami viszont megdöbbentő volt számomra, hogy többen csak az igyenkaja miatt jöttek ki. Volt olyan, aki nemes egyszerűséggel azután, hogy megette az ebédjét, fogta magát és hazament.
Nehéznek tűnik ezután a helyzet, de délutánra stabilizálódnak a dolgok: a nap hátralévő része a korábban már említett programokról szólt, de azt is meg kell említeni, hogy ez mégiscsak a városrész legnagyobb programja, amelyre a legtöbb itt élő kilátogat kisebb-nagyobb időre, ahol olyan emberekkel találkozhat, akikkel a mindennapokban nem nagyon fut össze, és talán ez az egyik legfontosabb célja a családi napnak, hogy sikerüljön megtartani az egyre csak hanyatlóban lévő közösséget.
Az egyesület elnökével folytatott beszélgetés során kiderült: lehetőség lenne bőven a Petőfi-telepi városrészen, de eddig még nem volt jellemző, hogy valami nagy változás történt volna. Utoljára talán a 2014-ben épült Közösségi Ház megépülése volt a legnagyobb itt történt fejlesztés, de ezen kívül nincs sok lehetősége az itt élőknek arra, hogy kikapcsolódjanak.
Bár a Közösségi Házban vannak programok, és az egyesület is szervez különböző lehetőségeket, de itt, a belvárostól több kilométerre található városrészen nemhogy kulturális kikapcsolódási lehetőség nincs, a különböző szolgáltató intézményekből is hiány van.
Például nincs posta, nagyobb bolt és még kocsma sem, amit tovább tetéz több utca katasztrofális állapota is. Az utóbbi időben mi is többször foglalkoztunk Szombathely legelhanyagoltabb városrészével, például az ide vezető, finoman szólva is
rossz állapotban lévő
„Zúzunk az éjszakában, én meg pár haver” – Ha kalandra vágyik, tekerjen ki este biciklivel a Petőfi-telepre
2022.
May
28.
20:27
kerékpárúttal, és azzal a korábban kultúrházként használt
épülettel
Valaha a társasági élet központja volt, most az összeomlás szélén a Petőfi-telep egykori püspöki rezidenciája
2022.
May
19.
07:14
, amelyet az utóbbi évtizedekben szép lassan benőtt a gaz.
A kis kitérő után ismét vissza a családi naphoz, ahol a délutánra a tetőfokára hágott a hangulat, amelyhez igaz, hogy nem tartozott élő zene, tánc viszont így is lett, na meg persze némi alkohol is, ami ilyenkor gyógyító hatással tud lenni az emberre, főleg egy falunapon, vagy hívjuk bárminek is.
Az italokra jókat lehetett közben falatozni is, előbb egy spontán ötletből adódóan főtt kukoricát lehetett enni , majd miután ez elfogyott, zsíroskenyér osztogatásba kezdtek a családi nap szakácsai, amik aztán hamar el is fogytak.
Az idő pedig elröppent, mint ahogy a délután is, a pedig nagyjából este hét óra felé véget ért, jó hangulatban, mindenki megelégedésére. Hogy mi lesz jövőre, az még senki sem tudja, de valószínűleg egy év múlva ismét megrendezik ezt a kis falunapot, ahol nincs Justin Bieber meg Kozsó , de mégis mindenki képes arra, hogy jól érezze magát, legyen akár jó, akár rossz a zene.
