Forró nyári nap, talán július. A levegő vibrál, helyenként a háztetők felett fel-felvillan egy-egy kósza délibábkezdemény. Az aszfalt a cipőn keresztül is égeti a talpat. Aki teheti, valamelyik kocsma kerthelyiségébe menekül, és a hideg italokban keresi az enyhülést a hőség okozta panaszokra.
A helyzet estére sem javult sokat, épp csak annyival, hogy a perzselő napfény végre nem égeti le a csontról a bőrt és a húst. A sötétséggel együtt pedig előjönnek azok az élőlények is, akik nem bírják a napvilágot, s ha tehetnék, a városban is lekapcsolnának minden pilácsot.
Az alkohol okozta téridő-kontinuum torzulás hőseinket is sokáig marasztalta, egyikük T., a hely üzletvezetője épp a barátaival, P.-vel és G.-vel beszélget, amikor blokkoló kerekek hangjára lesznek figyelmesek. Az épület előtt egy taxis nyomott egy satuféket, mert az utasa hirtelen megfontolásból a betérés mellett döntött.
A roma illetőségű fiatalember besiet a kocsmába, látszik rajta, hogy kellő gyorsasággal gyűjtögette a bátorságot a város többi vendéglátóipari üzemegységében, mire eljutott történetünk helyszínére.
A vele szemben közlekedő és álló embereken lelassulva, rögtön a hely tulajdonosát keresi, s mivel ő épp házon kívül van, az egyik törzstag T.-hez irányítja, mint illetékes személyhez. Fiatalemberünk egyből le is rohanja T.-t, hevesen gesztikulálva közli, hogy elhagyta a telefonját valahol, és azonnal látni akarja a biztonsági kamerák felvételét.
T. közli vele, hogy a kerthelyiség nincs bekamerázva, csak a beltér, így a felvételekkel nem sokra megy, de nagyon szívesen segít neki megtalálni az elveszett készüléket. Elkérné emberünk telefonszámát, hogy a telefont csörgetve kereshessék, illetve kérdezi, merre járt az udvarban, mit csinált, kikkel beszélt, szóval mindent, hogy a lehető leggyorsabban megkerüljön a kérdéses teló.
Hallod, testvérem! Nem tudom a számomat, mindig mások szoktak hívni. Annyi helyen voltam már, nem tudom, hol vesztettem el a telefonom, lehet, hogy a taxiban maradt.
- közli röhögve.Ilyenkor adódik a kérdés, és ezt G. fel is teszi a betelefonálónak, hogy melyik taxitársasággal jött idáig. Hiszen ezen a ponton már mindenkinek egyértelművé vált, hogy a misztikus telefont nem ez a kert rejti. Ám, ekkor hirtelen hangnemváltás következik, és a három srácot kezdi gyanúsítani, hogy meglopták őt, ezért nem segítenek neki megtalálni a készüléket.
Egyre hangosabban kiabál, eleinte "tolvaj kutyák", majd fokozatosan jönnek az egyéb szitokszavak, míg végül elhangzik az a kifejezés, amire egy férfiember robban. A kitörő kurvaanyázást némi lökdösődéssel próbálja nyomatékosítani emberünk, amire először T., G., és P. is emelt hangerővel próbálják nyugtatni az önmagát hergelő térerővadászt.
Amikor a dulakodás és a kurvaanyázás is fokozódik, G. magára vállalja a konfliktust, belső énje ősemberbe vált, és eszközt használ, az egyik közeli asztalról felkap egy bukósisakot és azzal a lendülettel az őrjöngő páva arcába vágja, s így már nem is lesz olyan fontos a telefon megléte.
Mivel a telefonbetyár az első bekapott bukósisak után még néhány ütést is elszenved, a harcból már kihátrálna, de a szájkaratét még folytatja. Újra előkerülnek a tolvaj kutyák, míg G. elkezdi kiszorítani az utcára, hogy a lehető legtávolabb kerüljön a békésen iszogató emberektől.
És ekkor jön egy újabb fordulat. Miután mások rokonságát a kelleténél jóval többször a szájára vette, nekiáll a saját családjával fenyegetőzni. Megígéri, hogy még aznap este visszatérnek késekkel, és megölnek mindenkit, fültől-fülig átvágják az összes ember torkát, de főleg T.-re, G.-re és P.-re fognak utazni, mert meglopták őt, és ezért vérrel kell fizetni.
Visszajövünk és át lesz vágva a torkotok, nagy késsel! Visszajövünk, kutyák!
- zengi, mire G. ismét magához veszi a bukósisakot és azzal tesz pontot emberünk mondandójának a végére. Hatalmas erővel vágja pofán az agresszívvé vált csávót, amiből némi porcos reccsenést is kihallhattak a jelen lévő vájtfülűek.A telefonkajtatót azóta elnyelte az éjszaka, hőseink pedig belehaltak a késelésbe, s így kénytelenek tovább élni a mindennapjaikat. Nyakukon hordozzák a halálos sebeiket, fültől-fülig átvágott torkaikból csorog a vér. Csak azért vannak még köztünk, mert mások sérüléseit nem látják meg az emberek, mert félrenéznek. És, hogy mi a mai tanulság? Akinek nem ökle, az ne vegye pofára!
Az előző részt pedig itt 
Kocsmai legendák Szombathelyről: amikor beherbálozott tinik emberkedtek az éjszakában May 04. 19:11 találják.
