A szervezőktől kapott információk szerint 2700 felnőtt és 700 gyerek vett részt a hétvégén a szombathelyi Spartan-versenyen.
Az indulók egyike volt Kajdacsy Zsófia, akinek ez már a második versenye volt. A sprint kategóriában, azon belül is az age groupban indult. Ebben a kategóriában ötkilométeres távot kellett teljesíteni 20 akadállyal.
Zsófival néhány nappal a verseny után beszélgettünk.
Hogyan ismerkedtél meg a Spartannal?
Igazából csak belecsöppentem. A barátom családjában hagyomány, hogy minden évben indulnak egy versenyen, ezért ők vettek rá, hogy próbáljam ki. Hirtelen kerültem bele a mélyvízbe. Az első versenyem Szlovákiában volt tavaly nyáron.
Említetted, hogy ez már a második versenyed volt. A felkészülést ez mennyire könnyítette meg?
Az első versennyel ellentétben volt már egy elképzelésem, hogy hogyan kell felkészülni, ismertem az akadályok egy részét, amelyek részben különböznek versenyről-versenyre, részben ugyanazok. Verseny előtt most többet futottam, próbáltam erőnléti edzéseket csinálni, ezek segítettek a felkészülésben.
Milyen volt most hazai pályán versenyezni?
Nagyon jó. Sokkal jobb, hogy ismerem a környéket, tudtam, hogy hol vagyok, és így sokkal nagyobb volt a motivációm. Plusz előtte napokon keresztül láttuk, ahogy építik a pályát, az akadályokat. Meg volt a feeling, hogy mindjárt menni kell versenyezni. Úgyhogy jó érzés volt itthon, Szombathelyen futni.
A két versenyt összehasonlítva melyik volt könnyebb?
Az előző abból szempontból könnyebb volt, hogy itt Szombathelyen sok vizes akadály volt (Perint, Csónakázótó) és ez sok időt kivett. A vízben nehezebb futni, és a parton se volt könnyű. Szlovákiában egy lovardában volt a verseny, és a terep sík volt, a Dunának egy kis részébe vittek be minket, így az gyorsabban is lement. Szóval a szlovákiai verseny volt a könnyebb.
Milyen nehézségekkel kellett még megküzdened a verseny alatt?
Érdekesen alakult a verseny, mert a Perint partján volt valami növény, ami allergiás reakciót váltott ki nálam, így a kezem elkezdett bedagadni. Az volt a szerencsém, hogy az ivópultnál adtak rá hideg vizet és úgy nem égett annyira, így végig tudtam csinálni a versenyt. Miután beértem, egyből mentem az elsősegélyponthoz, ott kaptam gyógyszert és krémeket, azóta szerencsére elmúlt. Ilyennel még nem találkoztam, de ezzel is megküzdöttem.
A cikk a fiatal újságírókat képző nemzetközi programunk ( Yocojoin) keretében született.
