Előző írásomban 
Amit Magyar Péter, a Tisza Párt, és mi is elfelejtettünk January 07. 11:02 igyekeztem felhívni olvasóink figyelmét arra, hogy a Tisza Párt megfeledkezett egy júniusban tett ígéretéről, mely szerint Magyar Péter a féléves európai parlamenti munkája után megszavaztatja, hogy megtartsa-e a mandátumát vagy sem.
Cikkem megjelenése után egy héttel a párt elnöke bejelentette, hogy megtartják a szavazást.
Természetesen tudom, hogy nem feltétlenül az én írásom miatt döntöttek így, bár jó lenne tapasztalni, hogy tényleg működik a „negyedik hatalmi ág” Magyarországon, ami a sajtó.
De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az írás kapcsán több olvasó is azt firtatta – valaki udvariasan, valaki kevésbé –, hogy miért nem az elmúlt 14 éve hatalmon lévő kormány ígéreteiről írok.
Zárójelben jegyzem meg, a jelenleg kialakult két politikai tömb (Fidesz és Tisza) velejárója a következő képlet:
Ha valaki kritikát fogalmaz meg a kormánnyal szemben, akkor a kormánypártiak gyalázzák az illetőt a kommentmezőben - sőt újabban fizikai atrocitások is történnek az utcákon -, ha pedig valaki kritikát mer megfogalmazni Magyar Péterről és a Tisza Pártról, akkor a tiszások háborognak:
„nem szabad Pétert kritizálni, mert a propaganda felhasználja”.
Ha netán valaki - ők alig vannak – mindkét politikai formációval szemben kritikát fogalmaz meg, akkor mindkét térfélről érkezik az azonnali letámadás.
Magyarországon már korábban is megfigyelhető volt a szektásodás (a preferált párt kritikátlan imádata), amelyet a Fidesznél és Gyurcsány Ferencnél megszokhattunk, de egyre erősebb jeleit láthatjuk a Tiszánál is.
Mivel legutóbb az ellenzék legtámogatottabb pártjának be nem tartott ígéretére hívtam fel a közvélemény figyelmét, ezért most – tessék az öveket bekapcsolni - lássuk a Fidesz elmulasztott vállalásait.
A következőkben a Fidesz utoljára írt hivatalos, Nemzeti Ügyek Politikája (2010) című választási programjának beteljesületlen ígéreteit szeretném részletesen elemezni.
A párt azóta nem készített választási programot, ebbéli hiányosságukat a „FOLYTATJUK!” kampányszlogennel fojtják el. Tudom, hogy groteszk, nyomasztó és vicces is egyben, de ez alapján 2025-ben is 2010-ben megígért politikát kérhetjük rajtuk számon.
Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy a 2010-es kampányidőszakban a mostani miniszterelnök hasonló pozícióban szerepelt, mint jelenleg Magyar Péter. Ekkor Orbán Viktor volt az ellenzék legtámogatottabb pártjának az elnöke, a Fidesz vezette a közvélemény-kutatásokat, Orbán Viktor előrehozott választásokat követelt és változást szorgalmazott.
A választási program ajánlásokkal kezdődik, megjelenik az ajánlók között Mádl Ferenc (volt köztársasági elnök), Járai Zsigmond (korábbi MNB-elnök), Makovecz Imre (Kossuth-díjas építész) és Schmitt Pál (volt köztársasági elnök) is.
A program politikai tartalma hat pillérre épül.
Először Orbán Viktor helyzetjelentésére, az országgal kapcsolatos problémák felvetésére kerül sor, majd megismerhetjük a vízióját Magyarország jövőjével kapcsolatban. A felsorolt problémák öt csoportra oszthatók, melyekre a Fidesz-KDNP prominens politikusai a következőkben megoldásokat nyújtanak és ígéreteket tesznek. Matolcsy György a gazdaságról ír, Lázár János az elszámoltatásról és az igazságszolgáltatásról, Pesti Imre az egészségüggyel kapcsolatban tesz ígéreteket, Soltész Miklós a szociális ügyekről értekezik, Navracsics Tibornak a demokratikus normák jutottak.
Kezdjük Orbán Viktor bevezetőjével:
„Lezárhatunk egy korszakot, amelynek csalódásai abból fakadtak, hogy a kormányzati politikát egyre inkább magáncélok és üzleti érdekek határozták meg. Ahhoz, hogy az ország tekintélyét helyreállítsuk, mindenekelőtt a politikában kell gyökeres változást véghezvinnünk. A jövőben a politikának magáncélok és -érdekek helyett közös célokat és érdekeket kell szolgálnia. Olyan kormányra és kormányzásra van szükség, amely ismét az emberek és a mindennapi élet problémái felé fordul”.
(Orbán Viktor 2010, Nemzeti Ügyek Politikája)Erős? Az. Bár a miniszterelnök később többször is kijelentette, hogy nem foglalkozik gazdasági ügyekkel, ő maga csak addig nyújtózkodik, ameddig a fizetése ér, de - hogy finoman fejezzem ki magam - itt valami rendkívül bűzlik.
Elég csak feltenni a kérdést, hogyan lett Mészáros Lőrinc Magyarország leggazdagabb embere, illetve hogyan nőtt fel Tiborcz István hazánk 20 legvagyonosabb emberei közé. Utóbbi kérdésünkre választ ad a Direkt36 által készített A dinasztia – így született az Orbán család gazdasági birodalma című filmje, amely már több mint 3 millió megtekintésnél jár. Meg lehet említeni a hatvanpusztai Orbán-birtokot is.
Viszont majdnem teljesen felesleges, ugyanis a magyar társadalom egy jelentős részének ezzel semmi problémája nincs, sőt szerintük a miniszterelnök úr meg is érdemli a kemény munkájának eredményeként.
No de menjünk tovább:
„A kormányzatnak tisztában kell lennie azzal, hogy minden egyes embernek joga van ahhoz, hogy legyen lehetősége gondoskodni a családjáról. Ez tisztességes munkahelyeket és tisztességes béreket jelent, olyan oktatási rendszert, amely megfelel a magas nyugati normáknak és a gazdaság elvárásainak. Olyan egészségügyi ellátást, amely elérhető és hatékony. Minden embernek joga van a közbiztonsághoz és a szociális biztonsághoz, ezeket az államnak biztosítania kell”.
(Orbán Viktor 2010, Nemzeti Ügyek Politikája)Haladjunk sorban, kezdjünk a "tisztességes” bérekkel. Míg 2010-ben hazánk a nettó átlagkeresetben az uniós tagállamok közül megelőzte Bulgáriát, Romániát, Litvániát és Lettországot, addig 2023-ra visszaestünk az utolsó előtti helyre és már csak Bulgária előtt kullogunk. A G7 elemzése szerint Magyarországon csak a leggazdagabb 2 százalék mondhatja el magáról, hogy legalább olyan jól keres, mint az európai uniós átlag. Manapság sokszor előkerül, hogy ki akarja elvenni vagy ki vette el a tizenharmadik havi nyugdíjat, így álljon itt egy érdekes adat a nyugdíjasok életszínvonalával kapcsolatban. Míg 2010-ben 79 ezer nyugdíjas volt érintett relatív jövedelmi szegénységben, addig 2023-ban már több mint 481 ezer nyugdíjas honfitársunk jövedelme nem éri el az úgynevezett medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát, amely ekkor 168 ezer 279 forint volt.
Folytassuk a „magas nyugati normák elvárásaival működő” hazai közoktatással. ]Mindenki emlékezhet rá, hogy 2022 végén megindult a tanár-diák tüntetéshullám, rengeteg demonstrációt szerveztek a diákok szerte az országban, köztük Szombathelyen is. A kormány a pedagógusok fizetésemelésével próbálta orvosolni a helyzetet, viszont ez édeskevés.
Kiemelek néhány adatot, amely a NER oktatáspolitikáját szemlélteti: Míg a kormányzat oktatási kiadásai GDP-arányban 2010-ben 5,5 százalékot mutattk, addig 2022-ben már csak 5,1 százalékot,és a két időpont között háromszor is elérte a 4,7 százalékot, amely a legalacsonyabb érték a rendszerváltás óta. A felsőoktatásban tanuló hallgatók számában sem állunk valami fényesen, a KSH adatai szerint az arányuk az össznépességhez képest 2022-ben 3,06 százalék, amellyel az uniós tagállamok közül csak Romániát, Luxemburgot és Szlovákiát előztük meg. 2013-ban még 6 ország állt mögöttünk. 2010 és 2022 között a nyugdíjas visszafoglalkoztatott tanárok aránya 1,6 százalékról 2,6 százalékra nőtt.
Matolcsy György írásából a következő rövid, de annál inkább izgalmas idézetet szeretném bemutatni:
„Versenyképes vállalkozások azonban csak versenyképes településeken működhetnek. Ezért a megoldás sokkal inkább a településeken keletkezett források állami elvonásának csökkentése, mintsem a települési önkormányzatok elsorvasztása”.
(Matolcsy György 2010, Nemzeti Ügyek Politikája)Érdekes, ugyanis ennek a szöges ellentéte következett be a 15 éves kormányzásuk során.
2010-ben a települések jelentős része adósságban úszott, így az adósságkonszolidáció ígéretének a meghirdetésével szinte ellenállás nélkül kezdhette meg a kormány a központosítást, az önkormányzatok autonómiájának drasztikus csökkentését. A központi költségvetési támogatásokat mérsékelték, és olyan feladatfinanszírozási rendszert dolgoztak ki, amelyben tudatosan alábecsülték a megoldandó feladatok költségigényeit. Ennek következményeként az önkormányzatoknak saját forrásaikból kellett pótolniuk a hiányzó összegeket. Emellett számos hatáskört vontak el tőlük, például a közoktatási és egészségügyi intézmények fenntartását. 2017-ben vezették be a szolidaritási hozzájárulást, amelyet a tehetősebb önkormányzatoknak kell megfizetniük az állam felé, hogy támogassák a kevésbé tehetős településeket, viszont az adott város soha nem fogja megtudni, hogy valójában melyik települést segítette.
Az adó kalkulációját 2023-ban változtatták meg, ezzel jelentősen megemelték a befizetési kötelezettséget, Szombathelytől 2025-ben 3,83 milliárd forintot von el 
Nagy Márton kihirdette: Szombathelynek 3,83 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást kell fizetnie February 11. 21:30 az állam. A Covid-járvány idején a települések támogatása helyett az állam további bevételeket (pl. gépjárműadó) vont el az önkormányzatoktól.
Nézzük meg, mit gondolt Lázár János Magyarország 2010-es állapotáról, illetve miként szólította fel az akkori kormányt az elszámolásra:
„Sokan érzik úgy, ma a kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogat és szétesik a korrupciótól. Állami és kormányzati szervezetek maffiaszerű működését halljuk és tapasztaljuk. Nemzeti ügynek tekintjük, hogy a kormány számoljon el az adófizetők rábízott forintjaival, számoljon el az Európai Unióból érkező támogatásokkal, számoljon el az állami gazdasági társaságok működésével és pénzügyi támogatásaival”.
(Lázár János 2010, Nemzeti Ügyek Politikája)Kínos. Ha nem tudnánk kitől származik és mikori az idézet, azt gondolnánk, hogy egy ellenzéki politikus szájából a 2020-as években. De nem.
A Transparency International Korrupció Érzékelési Indexe (CPI) alapján 2010-ben az 50. helyen álltunk, viszont 2024-re 32 helyes romlást produkáltunk, így a 82. helyre csúsztunk vissza. A tavalyi felmérésben azonos pontszámot értünk el az afrikai Burkina Fasoval és a kommunista diktatúra vezette Kubával. A legutóbbi korrupciógyanús, maffiaszerű ügy a napokban robbant ki, az Állami Számvevőszék feljelentést tett az MNB-alapítványok gazdálkodása miatt. Az ÁSZ vizsgálata újabb bizonyítékot adhat arra, hogy Matolcsy György családi-haveri köreibe játszhattak át több százmilliárd forintnyi közpénzt.
Milyen beruházások mentek végbe uniós pénzekből?
300 millió forintból alakítottak ki Verőcén egy lépcső nélküli kilátót, 60 millió forintból hoztak létre egy a lomb nélküli lombkoronasétányt, Hatvanban egy biciklis kalandparkot építettek 884 millió forintból, amely hét év után bezárt és amit fennállása alatt 55 ember vett használatba. Ezen elszórt pénzek milyen jól estek volna a szociális hálónak, az egészségügynek vagy az oktatásnak.
Lázár János épp a napokban fejtette ki Kisvárdán, hogy vannak kullancsok, akik visszaéltek a Fidesz által nyújtott lehetőségekkel és le kell söpörni őket a szavazóik megtartása érdekében. A saját szavaival szeretném megkérni a miniszter urat, hogy a kormány számoljon el az adófizetők rábízott forintjaival, számoljon el az Európai Unióból érkező támogatásokkal, számoljon el az állami gazdasági társaságok működésével és pénzügyi támogatásaival. Előre köszönöm.
Nézzük mit ígért a Fidesz 2010-ben az egészségüggyel kapcsolatban:
„A jelenlegi finanszírozás mára elégtelenné vált: nemcsak az európai uniós országok átlagához, hanem a közép-európai országokhoz képest is kevesebbet költünk egészségügyre. Ma GDP-arányosan 1%-kal, közel 300 milliárd forinttal kevesebb jut nálunk egészségügyre, mint szomszédainknál. Cél, hogy a következő kormányzati ciklus során az arány javuljon”.
(Pesti Imre 2010, Nemzeti Ügyek politikája)Ki merem jelenteni, hogy az egészségüggyel még a hithű kormánypártiak sincsenek megelégedve.
A finanszírozással kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a KSH adatai szerint míg 2010-ben a GDP 7,4 százalékát költötte a magyar állam az egészségügy kiadásaira, addig 2022-ben már csak 6,7 százalékot, a két év közti időszakban az arány 2019-ig folyamatosan csökkent, akkor elérte a 6,3 százalékot is.
Még szebb adat: 2010-ben a betöltetlen háziorvosi praxisok száma 176 volt, 2025 januárjában már 940, tehát több, mint ötszörösére nőtt 15 év alatt. Míg 2010-ben 71 216 darab működő kórházi ággyal rendelkezett a magyar egészségügy, addig 2023-ban már csak 63 470 darab ággyal. Bár a kormány a várólistákat 2019-ig harmadára csökkentette, a Covid beköszöntése óta ismét drasztikusan emelkedés tapasztalható.
Navracsics Tibor fejezetében ezek a mondatok olvashatók:
„Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!”
„Kitartunk a demokrácia és a jogállamiság eszméje mellett”.
Bárcsak.
Ehelyett 2018-tól fogva több lépcsőben indultak eljárások Magyarország ellen az unió részéről. Mindenki emlékezhet a Sargentini-jelentésre, amelyre hivatkozva az EP megindította a 7. cikk szerinti eljárást hazánk ellen. A jelentésben az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbítását, a sajtószabadság és az akadémia szabadságának korlátozását, illetve a választási rendszer és a korrupció problémáit ismertették. Az eljárás nem vezetett közvetlen szankciókhoz.
2022-ben megindult a jogállamisági mechanizmus hazánk ellen, melynek fő okát az átláthatatlan közbeszerzési eljárások, illetve az uniós támogatások korrupciógyanús felhasználása adták.
Különösen érdekes, hogy pont Navracsics Tibor volt az, aki számos alkalommal jelentette be, hogy nincs miért aggódni, azonnal teljesítjük a feltételeket és megkapjuk a hazánknak járó támogatásokat. De ez valahogy mégsem sikerült. Ennek az eljárásnak a közvetlen következménye, hogy hazánk 1 milliárd euró (több mint 400 milliárd forint) uniós támogatástól esett el 2025. január 1-jén. Ráadásul most tervezik módosítani az Alaptörvényt a Budapest Pride betiltása érdekében. A kormány szerint azért van szükség a módosításra, mert így biztosítható, hogy az ország területén csak olyan gyűlés legyen megtartható, amely tekintettel van a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való jogára.
Szeretném jelezni, hogy ezzel a módosítással akár a Tisza Párt gyűléseit is korlátozhatják a jövőben. Kérdés, hogy a Bayer Zsolt szervezésében megrendezésre kerülő, a kommunista időket reprezentáló Békemenet is veszélyezteti-e a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését vagy sem.
Van-e Magyarországnak ebből kiút vagy már túl késő?
