Mivel sem a Kesma által összefogott kormánypárti orgánumoknál (lásd Orwell: Két perc gyűlölet), sem az ellenzéki és a független médiában nem találkoztam a téma felvetésével, így rám maradt, hogy emlékeztessem a közvéleményt arra, mit felejtett el Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, a komplex magyar sajtó és feltehetően szinte mindenki.
Ehhez menjünk vissza az időben tavaly júniusig, emlékezzünk vissza az európai parlamenti választásokra, amikor a Tisza Párt hét képviselői helyet szerzett Brüsszelben.
Bár Magyar Péter többször is hangsúlyozta a kampány során, hogy listavezetőként nem fogja felvenni mandátumát, június 17-én bejelentette, szavazást indít a mandátuma felvételéről pártjuk honlapján. És a szavazók több mint 70 százaléka azt szerette volna, hogy beüljön az Európai Parlamentbe.
Viszont most következik a lényeg. A szavazás után - másnap - Magyar Péter élő adásban a következőt mondta:
„Szintén meg fogom tenni, hogy félév után legkésőbb újra megszavaztatunk benneteket, újra lehetőséget adok nektek vagy adunk nektek, hogy mondjátok el a véleményeteket, hogy szerintetek megérte-e ez, vagy haza kell jönnöm teljes állásban és nem jöhetek ide ki”.
Röviden, tömören ez a szavazás elfelejtődött, legkésőbb az ünnepek előtt meg kellett volna történnie.
Írásom célja nem a lejáratás, hanem a valós kritika megfogalmazása, amely az egészséges demokrácia, a társadalmi felelősségvállalás és a politikusok ellenőrzésének egyik alapvető eszköze. Az értelmiségnek és az állampolgároknak nem csupán a hatalmon lévő politikai szereplőkkel szemben kell kritikát megfogalmaznia, hanem az ellenzéki politikusokkal szemben is.
A mandátumáról szóló szavazáshoz még nincs késő, és szerintem rendkívül fontos lenne. Egyrészt Magyar Péter teljesíthetné az ígéretét (hitelesítené a pártját), másrészt a fokozódó politikai hangulat és a belengetett lehetséges előre hozott választás (bár a Tisza Párt elnökének újévi beszéde által ennek esélye jóval csekélyebb lett) miatt lehet, hogy épp ellenkezőleg döntenének a támogatói, mint júniusban.
De akár lesz előrehozott választás, akár nem, rettentő kevés az idő már az országgyűlési választásokig.
Ennek ellenére az ellenzék láthatóan még nem áll készen a megmérettetésre, a biztos jelöltek még nem ismertek, a kormányzóképesség még nem érzékelhető, a kormány a gazdasági fellendülésben hisz tévesen, a Fidesz pedig nem találja a kiutat a kegyelmi botrány óta, csak mélyebbre zülleszti a közbeszédet (lásd Menczer Tamás „mi van, kicsi?). Így szerintem 2025 még bőven hozhat váratlan fordulatokat: választási törvény módosítást vagy akár, kormányforma-váltást is.
