A közgyűlés szünetében nem kevesebbel rukkolt elő Szombathely város vezetése, minthogy rövidesen pont kerülhet a város legértékesebb ingatlana, a 11-es Huszárlaktanya sorsára. És nem akármilyen pont, ugyanis egy „kulturális logisztikai látványparkot” álmodnak ide – a 6,5 milliárdos beruházás volumenéből következik, hogy nem önkormányzati, nem is állami, hanem jórészt EU-s pénzekből létesülne.
A témát a mai közgyűlési délelőttben, sürgősségi indítványként tárgyalták a képviselők. Akkor határoztak arról, hogy támogatják az elképzelést, és a fejlesztési programterv szerint az első ütemben 6,5 milliárd forintnyi értékben kulturális logisztikai, illetve digitalizációs központ valósulhat meg a laktanya területén.
Puskás Tivadar polgármester a déli sajtótájékoztató legelején nem kevesebbet állított, mint azt, hogy történelmi pillanat szemtanúi lehetünk, egyrészt mert harmincöt perccel ezelőtt írta alá a 10,6 milliárd forintos adósság átvállalásról szóló szerződést, másrészt mert rendeződni látszik a Huszárlaktanya sorsa. Hiszen az elmúlt húsz évben hiába születtek fejlesztési elképzelések, beruházni akaró partnerek hiányában ezeket rendre elvetéltek.
(A műemléki védettség alatt álló épület – hányatatott sorsáról keretes írásunkban olvashat – a dualizmus kori katonai építészet egyedülálló magyarországi emléke. Az erősen leamortizálódott terület összesen 22 hektár, 9 ingatlannal. Az egyedüli felújított főépületben 2009 ősze óta az új Apáczai Waldorf-iskola működik, az Apáczai Alapítvány támogatásával.)
A digitális fellegvár tervei
A tervek szerint – magyarázta Lazáry Viktor alpolgármester – a „Kultúrgyár-9” elnevezésű programot a Magyar Nemzeti Digitális Archívum valósítaná meg, a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottságnál kezdeményezett kiemelt kreatív kulturális fejlesztési program keretében.
A projekt alapja - vettem ki a beszámolókból –, hogy országos szinten számos közgyűjteményi anyag bemutatása és az anyagok digitalizálása nem megoldott. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum ezért olyan digitális oktatási és információs központot kíván létrehozni, amelyben ezeket a gyűjteményeket egyrészt feldolgozhatja, másrészt tárolhatja és bemutathatja. Ehhez kerestek helyszínt, sok más város mellett így került képbe Szombathely, és laktanyája.
A város tehát ezzel a műemléki épületegyüttesével szállna be a projektbe, de még az sem tisztázott, pontosan milyen feltételekkel. Ezekről később tárgyalnak, most csak elvi döntés született arról, hogy Szombathely szeretne részt venni benne. (Hivatalosan:
A projekt megvalósításához szükséges területet a város a későbbi egyeztetések során kialakuló feltételek alapján bocsátaná a projekt rendelkezésére.
)
A város számára több szempontból is előnyös lehet ez a beruházás – közölték a városvezetők –, hiszen azon túl, hogy végre meg tud újulni a terület, értelmes és hasznos funkciókat kap, amelyek hosszútávon is fenntarthatóak. Ráadásul mindez nem kerül a városnak pénzébe: nem visz, hanem csak hoz.
Ez a „digitális kultúrgyár” jelentős turisztikai látványosság lehet, több százezer látogatót ígérnek, emellett több száz új munkahely is létrejöhet. Első és második ütemben a számítások szerint 480 új munkahellyel számolhatunk, ráadásul a magasan kvalifikált, kulturális, műszaki, fejlesztő és tudományos munkakörök száma nőhet a városban. Ráadásul az állam lesz az üzemeltetője. Egyedülálló digitális élménypark jöhet létre a városban.
Hendének és Szőcs Gézának köszönhetjük?
A Digitális Archívum fejlesztésének feladatait Szőcs Géza miniszterelnöki főtanácsadó látja el, így ő volt az (a Magyar Nemzeti Digitális Archívum főigazgató-helyettese mellett), akivel a szombathelyi városvezetés is első körben tárgyalt a projektről. (Az előterjesztésből az is kiviláglik, hogy a projekt létrejöttében Hende Csaba honvédelmi miniszter és országgyűlési képviselő is segédkezett, ő is részt vett a tárgyalásokon.)
Pontosan mit is ígér ez a „Kultúrgyár-9”?
Új, kreatív, kulturális szolgáltató-létesítmények építését tervezik, összesen kilenc kreatív központtal, amelyek országos és európai szolgáltatási hatásköre is lesz. Amiket terveznek ide, még felsorolni is nehéz: digitális oktatási és információs központot, digitális nemzetközi történelmi élményparkot, digitális nemzeti történelmi és ökológia élményparkot, digitális nemzeti huszár emlékközpontot, kreatív alkotó- és designközpontot, Nyugat-magyarországi kulturális logisztikai és digitalizációs központot és látványraktárat, nemzeti közlekedéstörténeti élményparkot, kutató- és látogatóközpontot, nemzeti oldtimer élmény- és digitális látogatóközpontot, valamint nemzeti digitális színházközpont.
A megvalósítást két ütemben tervezik, az első 2013 első negyedévétől 2014. december 31-ig tart, a második ütem 2016-ra fejeződne be. Az első fejlesztési ütemben a tervezett beruházások összesített értéke 5,775 milliárd forint lenne, amelyet 725 millió forint összértékű speciális digitalizációs eszközbeszerzés egészítene ki. A fejlesztések második ütemének megvalósítása a 2014. évtől induló „Kreatív Európai Program” keretében történne (ekkor kívánják létrehozni többek között a nemzeti oldtimer élmény- és digitális látogatóközpont, és nemzeti digitális színházközpont is).
A huszárlaktanya kálváriája
A húszhektáros parkkal övezett épületegyüttest 1889-ben emelték, akkor költöztek Szombathelyre a 11-es huszárok. Az ezred feloszlatásáig, 1919-ig állomásoztak itt. A terület pár évtizeddel később az orosz katonák tanyája lett. 1989-ben, miután ők is eltávoztak, a sokhektáros komplexum az Apáczai Csere János Alapítvány tulajdonába került. (Az alapítvány eredendő célja egy gazdaságilag és szervezetileg is független, a magyar kollégiumi hagyományokat folytató, általános iskolával kezdődő és egyetemmel végződő komplex oktatási intézmény létrehozása volt.)
A szervezet azonban 1991 és 1997 között semmi látványos eredményt nem tudott felmutatni. 1996-tól tíz éven át ment az alapítvány és a város között a huzavona, hogy az épületegyüttest ki és miből újíttassa fel. 2005-ben dűlőre jutottak: a laktanya egyharmad részben az alapítványé, kétharmad részben az önkormányzaté lett. A tíz épületből hat az önkormányzatot illette meg, négy továbbra is az alapítványé maradt.
Azóta, hogy a műemlékkomplexum önkormányzati tulajdonba, és a SZOVA (Szombathelyi Vagyonhasznosító és Városgazdálkodási Zrt.) kezelésébe került, sem sok változás történt. A területet kitisztították, hogy megállítsák az erdősödését, rendszeresen kaszálják, és őrző-védők vigyáznak rá. A SZOVA azonban az épület-együttesek állagáért nem felelős.
Az (egyedüliként felújított) főépületben az új Apáczai Waldorf-iskola működik, az Apáczai Alapítvány támogatásával.
Nem lett tudományos és innovációs központ
Miután visszakerült az épületegyüttes a városhoz, elkészült egy tanulmány arra nézve, hogyan is lehetne a legjobban hasznosítani a területet. Az épületek – olvasható a tanulmányban is - leginkább oktatási célra alkalmasak, irodákat vagy lakásokat – a műemléki védettség miatt – nem lehet kialakítani. 2005-2006-ban egy tudományos és innovációs központ kialakítását tervezték ide, a tízmilliárdos beruházási költséget pedig régiós forrásból kívánták előteremteni. Ez a program – tájékoztatott Szabó Gábor alpolgármester - sajnos bedőlt.
Éveken át nem volt komoly érdeklődő a területre, ráadásul a műemléki védettség nagyobb befektetést igényel. A korábbi városvezetés alatt szó volt arról is, hogy az önkormányzat az egyik épületet felújítja, majd a Vám és Pénzügyőrség bérbe veszi. Az önkormányzat azóta is befektetőket keresett a város legértékesebb – jegyezzük meg, közművesített – területére.
