Hát persze, hogy megint Amerikában járunk, és a teli zsebeknél, amelyek tulajdonosai már nem tudják, milyen felesleges hülyeségbe öljék bele a sajnálatos módon fullasztó vagyonukat, ezért a házikedvencük életét keserítik meg vele. A New York Times külön cikket szentelt azoknak a kutyaházaknak, amik kilógnak a sorból - ilyen például az angol és orosz agár keverékkutya, Maggie May minikastélya, amit a gazdik, Glenna és Ed Hall azért vásároltak meg 300 dollárért (69 ezer forint) egy aukción, mert oszlopai épp olyanok, amilyennek a saját házuk is alá van támogatva. Sokat elmond azonban a piperkőc kutyaólról, hogy a 66 éves gazdi szerint
Maggie sosem volt benne. Ő egy házikutya.
Leschmittelni a családi fészket
A cikkben egy luxuskutyaházakat is tervező belsőépítész, Michelle Pollak szavaiból kiderül az is, hogy a kopírozási kényszer nem egyedi jelenség:
Ügyfeleink fele azt kéri, hogy kutyájuknak a saját házuk replikáját készítsük el, a másik fele pedig azt, hogy egy olyan álomvillát, amire ők mindig vágytak, de a való életben nem engedhették meg maguknak - mint például egy francia palotát egy francia uszkárnak.
Pollak és cége, a La Petite Maison egészen elképesztő részleteket is legyártott már megépített kutyaházaikba. Rachel Hunter topmodell például belülre tappancsnyom- és csontmintázatú tapétát és kézzel festett portrét (persze magáról az állatról, mi másról), kívülre kovácsoltvas lámpákat és terrakotta padlózatot kért tőlük, mediterrán stílusban. A szóban forgó építmények átszámolva 1,2 millió forint körüli áron mennek, amire persze sokan felszisszenhetnek. Michelle Pollaknak azonban van erre egy válasza:
Csak annyit mondhatok, hogy ha valakinek van ennyi pénze, akkor ez miért lenne annyira más, mintha egy gyémántékszerre költené?
Hugo, egy Kaliforniában élő francia bulldog egyenesen öko-kutyaházat kapott, ami "zöld tetővel" szívja magába az energiát. Sokat elmond azonban az, ahogy gazdája, egy 37 éves ingatlanügynök nyilatkozik róla:
Nehezen lehet rávenni egy kutyát, hogy szeresse a kutyaházat. Hugo is szívesebben fekszik be az ágyunkba.
Zenélni kezd, ha belép a csahos
Az Ohio székhelyű The Little Cottage Company remekműveiről (?) sem lehet feltétlenül elképzelni, hogy ez lenne a csahosok minden vágya - vessünk pillantást például erre és erre az építményre, amelyek egyike sem áll meg egymillió forint alatt. A cégvezető Dan Schlabach azonban még így is elad belőlük 10-15 darabot egy évben. Az őrület netovábbja címre leginkább a Decadent Digs kutyaházai pályázhatnak, amik némelyike még zenét is szolgáltat, amikor a kutya átlépi a küszöbét, vagy éppen szélmalom van a tetején. Hát hogy is nézne ki anélkül, nemde?
Vannak, akik nem kisebb kastélyokat álmodnak meg a kedvenceknek, hanem praktikus(nak gondolt) dizájn oldalról közelítenek: a Chiavari olasz bútorgyártó egyik részlege, a Formaitalia minimalista beltéri kennelt éppúgy gyárt, mint plafonról lógó megfejtéseket, a seattle-i Denhaus pedig egyenesen bútornak álcázott "állati tereket" kínál eladásra. Míg a kutya odabent szundikál, mi elhelyezhetjük a söröspoharat a tetejére - gondolhatták az ötletgazdák.
Mindezek ellenére (vagy mindezekkel együtt) mégis sokkal kézenfekvőbb azt gondolni, hogy a kutyáknak legfőképp egyetlen házra van szükségük - arra, amelyikben a család többi tagja is lakik. Meg mondjuk egy szép nagy udvarra. Hiszen oka lehet annak is, hogy mi, emberek sem a spájzba kucorodunk be, ahol még megfordulni is alig tudunk. Úgyhogy jusson csak eszünkbe a szűkös spájz minden esetben, amikor megfordul a fejünkben, hogy kutyaólt ácsoltassunk a blökinek.
