Most, hogy vége lett az Eurovíziós dalversenynek, és elindult a Megasztár, alig várom már az X Factort. Vagyis a jövőben a tévék kimossák a fülünket a pop ipar remekeivel, vagy gyalázataival, attól függően, melyik tévének jobb az ízlése zenei választás terén. Ebben a Megasztár mindig lóhosszal vezet a többiekhez képest, és az sem véletlen, hogy a zsűri érezhetően lájkolja, ha neki tetszik a nóta. Később már ez a gyanúm, sokszor a dal mögött kevésbé csillog az énekes, de nem baj, tök jól szól, hallod?! - és rajong a zsűri.
Valóban, a modern popversenyek televíziós receptje kezd leegyszerűsödni. Ezt onnan tudom, hogy mindhárom csatorna kb. ugyanazon szerkesztési elvekkel rögzíti a képeket. Bekukkantunk a társalgóba, megnézzük, hol lakik a sztárságra vágyó balga, pár jó szó fellépés előtt, és a produkció alatt mutatjuk anyuka arcát.
Azért jó a családot is behozni a stúdióba, mert akkor pörögnek a könnyek, és miről másról is szólna egy ilyen verseny, mint az érzelmekről. Maga, Till is felkonferálja a szerelmek történetét, nem feledkezve meg a gyümölcsökről sem, édes babák pózolnak a címlapokon, sőt, kifejezetten várja az új megaszerelmeket.
A valóságshow motorja a szerelem, ez így van, de emlékszem, az én időmben még kurvára nem érdekelt minket, hogy mi történik a versenyzőkkel az ágyban, arra voltunk kíváncsiak, hogy képesek e magukat megmutatni a színpadon. Még most is azt hiszem, hogy ez teljesen más. (Pély Barna volt annyira etikus, hogy a verseny után szakította le magának Dorinát.)
A Megasztár első adásának, amelyben a legjobb 24 közé válogattak, a felét most is az idióták töltötték fel. Kétségtelenül, szórakoztató az önismeret ilyen fokú hiánya, és annyi őszinteség van az exhibicionizmusban, hogy nehéz is lenne kihagyni. Bocskort elbájolja egy AC/DC imitátor, zöld lámpát ad, Mester Tomi ízlése ennél vajszerűbb árnyalattal, de határozottan rosszabb, így amikor az egyik csaj szépen énekel, megjegyzi bölcsen, mint a bagoly, a magyar popipar jó irányba fejlődik.
Szemem se rebben, Szijjártóhoz szoktam, meg Lázárhoz, és azon gondolkodtam, hogy valóban azért jobbak az énekeseink, mert a popipar jó irányba fejlődik, vagy más az oka? Szerintem más az oka, úgy baromság ez a fél mondat, ahogy van, de adásidő van, úgysincs senkinek ideje gondolkodni ezen. (mert ha lenne akkor felvetődik a kérdés, evvel a jó irányú poppiaccal miért nem sikerül egyetlen egy popikont sem fellőnünk a világ popzenei piacára, miközben klasszikus zenében, népzenében, jazzben a világ élvonalához tartozunk. És akkor nem beszéltem a karmesterekről, a zongoristákról, komponistákról. Egyszerűbben: Miért nem Tóth Gabira indulnak be a tinik Ibizán?)
Falusi Mariannál éreztem azt, hogy ő a belső konzisztenciára hajt, vagyis arra, amire valaha mi is. Kiből képzelhető el valami különös, varázsszerű fejlődés? Ehhez képest a tini lány, mint a Lolitában oly szépen megírták, Bereczky kivételével mindenkit felnyalt egójának olvadó fagyijára, amit ötvenkét évesen már én is egyre jobban értek.
Kezdődik a típusgyártás, ami a Megasztár halála lehet, nemcsak azért mert perverz gondolat megtenni tétre, helyre, befutóra Patai Annácskát, hanem azért is, mert a típus nem személyiséget, hanem klónt kíván, aminek egyenes következménye a karaoke. Ez majd eldől, addig is mamák sírnak az előtérben, és Liptai Claudia nyűgöz le terpeszben, főleg azzal, hogy mennyire lefogyott. Szexi, az biztos.
Ahogy a közönségben elhelyezett volt megasztárosok arca is biztos fényvisszaverő elem, nincs mit csodálkozni, ezen, hisz a Megasztár is egy nagy család. Most én is meghatódom, sírok.
Az Eurovíziós zsűri ennél nehezebb helyzetben volt, és nem is oldotta meg feladatát. Az induló sztárok minősítése bevállalhatatlan feladat nekik, ezt értem, így viszont nem maradt nekik más, mint a promóció vékony jege. Ezen csúszkálva bókolgatnak, de néha elszólják magukat: üzenetet kell vinnünk Európába, meg kell mutatni mi a magyar, amivel egyet is lehet érteni, csak azzal nem, hogy akkor miért a brit elektro popegyüttest jutatták tovább, a Compakt Discót?! Ugye, nem azért, mert ők azt nyilatkozták, hogy Hajrá magyarok!
Ne legyünk paranoiásak. De ehhez képest Tóth Gabi ugyanabban a mederben, de kissé karcosabban szeli fel a színpadot, amitől egyből jobban érzem magam. Magyarul, és angolul is énekel, gondolom, hogy legyen üzenet, ahogy Karamellnél is. Vele csak a gond van, a Király testvérekhez képest sem profi, csak hát néha nagyon elkapja időnként a hevület, ilyenkor mindenkit leénekel a sárga föld alá. Most is, pedig ez nem volt benne a forgatókönyvbe.
Majdnem azt hiszem, hogy csoda történik, még Wolf Kati sem tud mondani semmit, érezhetően a zsűri is kapott egy katartikus tockost, nem baj, mire a szavazás lezárul, elfelejtik. Ahogy Fábián Julit is, akinek a hangszíne önmagában megér egy misét. Mindegy, ha rajtam múlik, biztos utoljára mondtam volna a bőrszerkós fiatalember nevét a Discóból.
De nem ez a lényeg, hanem a nézettség, és a szavazás, szavazzanak most is, amíg lehet, hisz jutalmul kisorsolnak közülük egyet, akit az államcsődtől lebénul görög szigetek egyikére deportálnak.
Azt ígérhetem szombathelyi barátaimnak, hogy figyelemmel kísérem, miként emelkednek, vagy hullnak majd a csillagok a tévé stúdiójában.
