Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Mennyit ér egy szakmunkás itthon és külföldön?

Egyre többen vélekednek úgy, hogy napjainkban már nem is olyan egyszerű jó szakembert találni. Eltűntek volna a képzett munkások? Nem, de közülük többen azt mondják, inkább másutt lesznek egyszerű melósok, semmint hazájukban rabszolgák. A régi szakik ideje tehát lejárt. Mi pedig kezdhetünk megbarátkozni a gondolattal: javíthatjuk magunk a mosógépet, vagy éppen tömködhejtük a lyukakat a vízcsövön.

Napjainkban egyre több fiatal dönt úgy, hogy összepakolja a batyuját, és egy idegen ország felé veszi az irányt. Az okok egyszerűek: szeretnének kitörni a hazai kilátástalanságból, biztos megélhetésre, tervezhető életre, színvonalas munkakörülményekre vágynak. Elmarasztalni nem lehet őket, marasztalni viszont annál inkább kellene. Sorozatunkban egyesével vesszük górcső alá, hogy mit tudnak kínálni egy-egy szakma képviselőinek itthon és külföldön. Első epizódunk a mérnökökről Mennyit ér egy mérnök itthon és külföldön? 2011. October 26. 09:17 , a második pedig a tanárokról Mennyit ér egy tanár itthon és külföldön? 2011. November 05. 09:55 szólt. Az alábbiakban a szakmunkások lehetőségeit boncolgatjuk.

Minimálbér: még a görögök is előttünk

Az idősebbek közül valószínűleg még sokan emlékeznek olyan szakikra, akik grafitceruzával a fülük mögött, colstokkal a kezükben precízen tervezték meg az éppen aktuális munkájukat. Na, ez a szakembertípus mára igencsak eltűnt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének jó szakmunkások széles e hazában, csak éppen (s ezzel vélhetően nem árulunk el óriási titkot) közülük sokan már nem idehaza képzelik el a jövőt. Vas megyében például egyetlen korosztály átlagfizetése sem ugorja túl a 220 ezer forintot.

Egy pincér külföldön. Könnyebben mosolyog...
profpeti

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a szakmunkások bérminimuma jelenleg bruttó 94 ezer forint havonta, akkor már végleg érthető lesz, hogy miért kacsingat Ausztria és Németország felé az ács, az asztalos, a hentes, a szakács, vagy éppen a pincér. A január 1-től nagylelkűen bevezetett bruttó 4 ezer 500 forintos minimálbér-emelés reálértékben pedig körülbelül annyit ért mint búcsúkor egy pofon. S ha már minimálbér. Sajnos nem tudunk egyebet rögzíteni, mint hogy Magyarország ebben az összevetésben (is) olyan gazdaságilag impotens államok mögött kullog, mint például Portugália, Lettország, vagy éppen az Európában mostanság sokak által utált Görögország. A tzatziki hazájában például havi 270 ezer forint körül van a fizetési minimum…

Ezek után pedig térjünk is rá rossz szokásunkra, vagyis matassunk kicsit a zsebekben, illetve a pénztárcákban. A hentesek például bruttó 120 és 190 ezer forint közötti összegért darabolják az állatokat, a tetőfedők 110 és 180 ezerért dolgoznak, a mindennapi betevőnkért felelős pékek 130 és 160 ezerért sütnek, az autószerelők 110-150 ezerért javítanak, míg a pincérek 120-130 ezer forintért szervíroznak. (Sietve hozzátesszük: a fenti összegeket nagyrészt a dolgozók saját elmondásai alapján klopfoltuk be a rendszerbe. Tehát eltérések elképzelhetők, sőt biztos, hogy vannak is.) Ausztriában vagy Németországban a fenti összegek két-háromszorosát is kipengetik egy jó szakembernek. Igaz, a hazai szakmunkások egy része a feketagazdaságot is segítségül hívja a jövedelme felturbózásához.

Az autószerelők sem tervezhetnek bahamai nyaralást
profpeti

Bármennyire is szeretnénk, azt sem írhatjuk le, hogy itthon kiemelten dotálják a komoly tapasztalattal, nyelvtudással, vagy egyéb készségekkel rendelkező szakmunkásokat, ugyanis egy nyugdíj előtt álló szaki bére nagyjából 10-15 százalékkal magasabb a fenti összegeknél. Csakhogy kínlódjunk még kicsit: egy 2010-es felmérés szerint Magyarországon 65 szakma átlagjövedelme alig volt több 139 ezer forintnál, s ez nemcsak a német (350 ezer), vagy az osztrák középértéktől maradt el, hanem például a csehországitól is (171 ezer). A munkaidő, illetve az elvégzendő feladatok pedig e három országban sem térnek el számottevően a hazaitól.

Amire külföldön illik odafigyelni

Adódik a kérdés: mivel kecsegtetik a külföldi országok a magyar melóst? A hazai szakmunkások elsőszámú célállomása ugyebár Ausztria, valamint Németország. Sógoréknál ágazatonként eltér a fizetési minimum összege (ezt mindenütt a kollektív szerződés rögzíti), azonban a havi ezer eurót a legtöbben biztosan hazavihetik. A kollektív szerződésre ráadásul megéri árgus szemekkel figyelni, hiszen e kontraktus minden ágazatban megjelenik (a háztartási alkalmazottakat kivéve), egy évre szól, és a munkavégzés feltételeit egységesíti.

Itt megjegyezhető: a szomszédok annyira tartottak a május 1-jei munkaerőpiaci nyitástól, hogy 2011. március 31-én elfogadtak egy úgynevezett bérdömping törvényt, melynek lényege, hogy a kollektív szerződésben rögzített minimálbért az összes foglalkoztatónak biztosítania kell. Ausztriában egyébként a kötelezően előírt munkaidő 39,5 óra.

Ausztriában egyébként havi 450 ezer forintnak megfelelő euró az átlagjövedelem, Németországban ez a szám meghaladja az 550 ezer forintot is. Nem vitás tehát, hogy ezek az összegek jelentősen felülmúlják a hazai bérek átlagát. Berlinben egyébként a hírek szerint fontolgatják a minimálbér mielőbbi bevezetését.

Fiatalok a Hefeléből: boldog lesz-e a szakmunkások jövője? (illusztráció)

Azt is fontos hangsúlyoznunk, hogy az állásközvetítésért Magyarországon, illetve az EU-ban egyetlen cég sem kérhet pénzt. Legfeljebb egyéb, kapcsolódó, de nem kötelező szolgáltatások költségeit fizettethetik meg a jelentkezőkkel. Ez már csak amiatt is fontos, mert a munkaerőpiaci korlátozás májusi feloldása után megjelentek olyan, jobbára fantomcégek, amelyek nagy fizetést ígérő, akár nyelvtudás nélküli munkát és boldogulást ígérnek külföldön, miközben komoly pénzeket csalnak ki az álláskeresőktől.

Az ausztriai és a németországi munkákhoz persze megbízható némettudásra van szükség, a nyelvvizsga megléte viszont általában nem feltétel. Azt kell mondanunk, hogy a nyelvtudás nélkül is ajánlgatott munkák egy része nem éppen törvényes, ráadásul kifejezetten a hórukkmelók kategóriájába tartozik. Korábban rengeteg magyar munkás ment ki nyelvtudás nélkül Ausztriába, vagy Németországba. Mára azonban a felsőfokú végzettségűek is külföldi segéd- vagy szakmunkára kényszerülnek, közülük viszont többen birkóznak meg sikeresen a némettel. Így aztán némileg kevesebb, külföldre vágyó, vagy már ott dolgozó honfitársunk küszködik az idegennyelv ismeretének hiányával.

Mások által alantasnak vélt melókra kell a magyar?

Érdekesség, hogy miközben Európa országaiban is nőtt a munkanélküliségi ráta, addig osztrák, német, svéd, brit, vagy éppen olasz barátaink továbbra sem hajlandóak elvégezni az általuk rangon alulinak tarott feladatokat. Olaszországban például a nyílászárókhoz értő szakemberek iránt van a legnagyobb kereslet, de tárt karokkal várják a cukrászokat, kalapkészítőket, kozmetikusokat, szövőket, vízvezeték-szerelőket, kőműveseket is. 800 és 2000 euró közötti fizetésekért. Pedig a fenti szakmák ismerői ugyanúgy hasznos tagjai a társadalomnak, mint egy vezérigazgató... Egyelőre a románok nagyobb számban repülnek rá a talján munkalehetőségekre, hiszen szinte teljesen megértik az olasz nyelvet.

A németeknél pedig hentesekből (itt már mi is jók vagyunk) van kifejezetten nagy hiány, állítólag ők ugyanis nem igen szeretnek a húsban és a vérben turkálni. A tél közeledtével további munkalehetőséget jelentenek a síparadicsomok. Magyarországról elsősorban Ausztriába és Észak-Olaszországba utaznak a munkavállalók. Jellemző, hogy ilyenkor hónapokig nem is jönnek haza. Emiatt általában az ellátásról és szállásról is gondoskodik a munkaadó. Bár az is gyakori, hogy az Ausztriában, a határhoz közel dolgozók Magyarországon bérelnek albérletet, s nap mint nap ingáznak osztrák munkahelyükre.

Végül álljon itt két elgondolkodtató komment olyan hétköznapi honpolgároktól, akik közelebbi kapcsolatban vannak a külföldi munkavállalással. 1.

Az unokatestvérem a feleségével nagyjából fél éve ment ki Kanadába. Végleg. Azt mondta, ott nem kérdezik meg, hogy melyik párttal szimpatizál. Csak a munka, a család és a haza fontos, de az mindenkinek.

A 2. még velősebb:

Ha valahol mindenképpen rabszolgaként kell élnem, akkor azt inkább külföldön teszem.

Sorozatunkat rövidesen az orvosokkal folytatjuk…

Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Tovább az oldalra