Ennek ellenére mindig találok hallgatni valót a Kossuth Rádióban. Vannak benne (bár egyre kevesebben) felkészült riporterek, van benne (még) néhány élvezhető műsor. Csak már nem közszolgálati. 2011.július 06-a óta. A kormányzó párt ideológiai sleppje (és az MTI hírcentrum) jól láthatóan rátette a mancsát.
Amikor a riporter a gazdasági miniszter mondatával oktatja ki az LMP gazdaságpolitikusát, hogy
A gazdasági világválság előre nem látható pályája előre nem látható magyar gazdasági válaszokat is eredményezett
, elgondolkozom. A műsorvezető ennyire tanulékony, vagy a Fidesz kommunikációs csapata bedolgozik a Magyar Rádióhoz is?
Kis rádiótörténelem
Hogy hasonló – sőt, látványosabb – jobboldali térfoglalást lássunk, nem kell messzire mennünk az időben. A Kondor Katalin vezetése alatti (2001-2005.) Kossuth Rádióban minden kérdezőről tudni (hallani) lehetett, hogy melyik párttal szimpatizál. (Mind ugyanazzal.) Akkor vezetett betelefonálós műsort vasárnap délutánonként a nemzeti oldal Bolgár Györgye, Németh Miklós Attila, és írta jegyzeteit Lovas István. Akkoriban indult el a szerdánkénti miniszterelnöki interjú intézménye, amiből később Vlagyimir Putyin sajtósai is sokat tanulhattak.
2006-ban friss levegőt hozott Such György kinevezése a közrádió élére. A sokféle tapasztalattal rendelkező közgazdászt állítólag mindkét nagy politikai erő el tudta fogadni. Később valószínűleg mindkettő meg is bánta a döntést: Such gazdaságilag és szakmailag is rendet tett a közrádióban A közhelyrádió végnapjai - megújult a Kossuth 2007. July 08. 08:00 , és egyforma távolságot tartott a politika minden szereplőjétől.
2007-ben kezdődött az az időszak, amely a közelmúltban ért véget: a riporterek, műsorvezetők politikai hovatartozása a rádiós szerepléseik alapján tudhatatlan volt, néhány kivételt leszámítva emelkedett a műsorok színvonala. Izgalmasak lettek a délutánok (Közelről), végig jók a szombati napok (Smink nélkül, Időt kérek, Szombat délelőtt). És a riporterek: kérdeztek. Tudtak is, mertek is.
Nosztalgiával emlékszem a 2010-es választás előtti napindító műsorokra, amikor egyik reggel valamelyik fideszes papagáj kérte ki magának a kérdéseket, másnap pedig Mesterházy Attila hisztériázott a riporterrel. Ebből az időszakból ragadt meg a fejemben a fesztelen – és mindig felkészült – Baló György egy kérdése:
Bocsásson meg, hogy félbeszakítom. Ön szerint el tudom érni valamilyen módon, hogy a kérdésemre válaszoljon?
Ebben az időben nagyjából el tudtuk képzelni, milyen lenne a BBC, ha magyarul szólna.A közszolgálat vége
2011. július 06.: A közszolgálati rádió utolsó napja. A fülkék forradalma, és főleg a médiatörvény elfogadása után várható volt, hogy a Nemzeti Együttműködés Pártja az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék és egyéb közintézmények elfoglalása után időt fog szakítani a közmédia bedarálására is.
Mindez a rádiónál eleinte nem volt olyan látványos, mint a televíziós csatornáknál. Talán annak is köszönhetően, hogy itt létezett egy magas szintű szakmaiság, ami jó ideig tartotta magát. Egészen pontosan 2011. július hatodikáig.
Aznap egy olyan tisztogatási-kirúgási sorozat első aktusa zajlott le, aminek a stílusa, szakmaiatlan mivolta még a Heti Válasz publicistáját is hasba akasztotta. A nyilvánvaló politikai szándékokon túl láthatóan még egy oka lehetett, ha valaki utcára került: a biztos szakértelem és autonóm személyiség.
Így került lapátra Nej György, a magyar elektronikus média egyik legjobb kulturális-közéleti műsorát jegyző Szénási Sándor, Rovó Attila, a Vendég a háznál szerkesztője, Horváth Ida, Udvarhelyi Szabolcs, Marton Éva, Nyárádi Péter. A színházi ügyekben mindig jól tájékozott, utánozhatatlan humorú Sándor Erzsi, valamint Szente László, a Közelről stábjából pedig egyedül Vizy Dorottya maradt. A lista nem teljes. És még nincs is vége.
Jellemző az új urak emberi-szakmai minőség iránti érzékenységére, hogy az elbocsátottaknak, vagy legalábbis egy részüknek Papp Dániel, az MTVA hír- és hírháttér főszerkesztőségének vezetője adta át a felmondást tartalmazó borítékot. Papp kétes szakmai hírnevét – és pozícióját – annak köszönheti, hogy ő készítette az MTI Hírcentrum számára azt a híradást, amely tudatosan meghamisította a Daniel Cohn Bendit EP képviselő budapesti sajtótájékoztatóján történteket. (A kormánypárti sajtó annak idején ezzel büntette a zöldpárti politikust, amiért többször is kritizálni merte a magyar miniszterelnököt.)
Új idők, új szenzációk - amikor akár egy disznótorból is országos hír lehetett
Másnaptól azért is új idők kezdődtek a rádiónál, mert a média új urai elfelejtettek felkészülni a helyzetre, amit az elbocsátásokkal idéztek elő: nem volt műsor. Információink szerint napokig szaladgáltak, telefonáltak, és minden falusi disznótorból (idézőjelben persze) országos hír lehetett, ha valaki dadogás nélkül diktafonra mondta, és nem kritizálta benne a kormányt. Főleg, hogy bizonyos események pedig semmiképpen nem mehettek adásba.
A Kossuth rádióban az, hogy a volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság volt elnöke egy szakmai grémium előtti felszólalásában bírálja az új alaptörvényt, nem esemény. Ha viszont néhány nagycsaládos pikniket tart a réten (a háttérben Semlyén Zsolt vérfagyasztó mosolyával), az bizony hír.
Ja igen, és az sem érte el sem a közrádió, sem a köztévé ingerküszöbét, hogy kirúgtak tőlük mintegy 500 embert. És ami legalább ennyire szomorú: az új médiatörvénnyel sakkban tartott kereskedelmi televíziók is jobbnak látták nem beszámolni róla. Szerencsére volt aznap annyi baltás gyilkosság az országban, hogy nem kellett ilyesmivel borzolni a dolgozók elgyötört idegzetét.
A napi sajtót folyamatosan nem olvasó, addig elkötelezett Kossuth-hallgató barátom két nap múlva azzal hívott fel: mi történt? Három napja még azt hallotta amit mindig, de negyvennyolc órája valami színvonaltalan provinciális izé jön a rádióból. Kormánypárti megmondó-emberek, bukolikus falusi életképek, szent malaszt és újnemzeti romantika.
Az új seprők…
A változás egyik napról a másikra történt, látványos volt. A műsorszerkezet (még) nem változott. Szénási Sándor műsorát, az Időt kérek-et átvette a KDNP korábbi szóvivője. Szénási művelt, naprakészen tájékozott, széles látókörű újságíró. Több kulturális-közéleti témát választott ki egy alkalomra, és mindegyikhez hívott egy-egy szakembert, akinek jól célzott kérdéseket tett fel. A következő szombatig elég volt, ami ott elhangzott.
Halász Zsuzsa ezzel szemben minden alkalomra meghív három ideológiailag elkötelezett embert (papokat, a kormányhoz közel álló történészeket, közgazdászokat, pedagógusokat), akik aztán az összes témához értenek. Rendszerint aztán jól megmondják, hogyan kell látni a világot. A műsorban rendszeresen elhangzó szavak: liberális (mindig negatív éllel), erkölcs, kettős mérce, régmúlt (mindig pozitív kontextusban, párás szemmel).
Derekasan megcsinált hatvan perc, bármelyik jobboldali magánrádióban, vagy keresztény médiumban megállná a helyét. De nem a közszolgálati MR1-en.
A Közelről első hallásra nem sokat változott, de ez csak Vízy Dorottya hangjának és megnyerő lényének köszönhető. Más a szerkesztő, mások a vendégek, más a háttéranyagok színvonala.
Ami az
új
(július 6-a utáni) rádióra mindenek felett jellemző: szürkébb, mint volt. Láthatóan (hallhatóan) ki van adva az ukáz, mindenhova a kormányhoz közel álló szakértőket kell hívni. Talán még lista is van, bár remélem, ez csak egy a sok összeesküvés-elmélet közül.A délelőtti Napközben nem sokat változott. Banner Gézát az a szerkesztői észjárás juttatta a műsorba, amely szerint jó, ha egy olyan, körülményes modorú öreguras orgánum szólal meg ott, amelyik ilyeneket tud mondani, mint:
…hogy lehet ilyenkor megtalálni a köztes arany utat.
És ezért még az sem nagy ár, hogy rendre keveri a szokást a szokásjoggal. De ne bántsuk a Duna TV-től idekerült riportert, megbízhatóan levezényli a műsor nem túl érdekfeszítő két óráját, és közben nem derül ki róla, hogy kire szokott szavazni.Bezzeg a reggeli 180 percet vezető Csűrös Csillára nem jellemző ez a szemérmesség, még az éteren is átjön, ahogy beremeg, ha valaki kritizálni próbálja a Kedves Vezetőt. De erről később részletesebben…
Szakértelem – az olcsó bolsevista trükk
Valószínűleg a jobboldalhoz közel álló összes sarlatán, kuruzsló és zavaros tekintetű messiás miniszterelnöki tanácsadó, oktatási államtitkár, vagy gazdasági miniszter lett már, ezért van, hogy a műsorokban megszólaltatott elemzők - a kérdezőkhöz képest – kimondottan szakembernek látszanak.
Bár többnyire nyilvánvaló a jobboldali elkötelezettségük, és ódzkodnak a kormány kritikájától, kulturáltan kikerülik a riporteri kérdésekben sugalmazott állításokat. Arról meg nem tehetnek, hogy a szerkesztői koncepció nem engedi, hogy nem jobboldali írástudók véleménye is elhangozzon az övék mellett.
Abban mindenesetre felfedezhetünk egy csöppnyi perverz pikantériát, amikor a médiatörvény kapcsán hozzáértő elemzőként az a Koltay András szólal meg, aki aktívan közreműködött a jogszabály megszövegezésében. Hasonló helyzetben van Járay Zsigmond, akit rendszeresen független pénzügyi szakemberként mutatnak be. (Tíz évesnél fiatalabbak kedvéért: Járai az előző Orbán kormány pénzügyminisztere volt, majd még ugyanabban a parlamenti ciklusban jegybankelnökké nevezték ki.)
Ami miatt még érdemes az MR1-re hangolni
Hiányos lenne a kép, ha nem ejtenénk szót a Magyar Rádió változatlanul elismerésre méltó módon dolgozó Tudományos Szerkesztőségéről. Érdekes módon az itt uralkodó szellemiséget nem sodorta el a július 6-ai változások szele. A Szondát, a Tér-időt készítő stáb továbbra is alaposan, magas színvonalon teszi a dolgát. A széles közönséghez szólva, érthetően, de a tudományos igényességből nem engedve készítik adásaikat.
Hasonló sziget a rádiós műsorfolyamban a szombat délutáni, romákkal foglalkozó magazin, a Jelenlét. Nem esik bele a nemzetiségi műsorokat fenyegető zenélünk-táncolunk-főzünk hármas csapdájába. Arról tudósít, ami van, korszerű, naprakész, informatív.
Az Irodalmi Szerkesztőség sajnos már jó ideje alig tud új műsort tud készíteni. De az a kevés, ami a közelmúltban készült, kiegészítve az ismétlésekkel, kellemes perceket nyújt.
A Vendég a háznál (gyerekekről felnőtteknek) adásait már akkor is nagy figyelemmel hallgattam, mikor még csak nem is terveztem, hogy szülő leszek. Az állami politika szintjére emelt csend-rend-fegyelem idejétmúlt eszmerendszere szerencsére most is érintetlenül hagyta a műsort. Értelmes, emberközpontú, a tolerancián és a korszerű tudományos ismereteken alapuló nevelési példákat mutat be.
Fortélyos félelem
Vannak műsorok, amelyen a politika befolyása annyiban látszik, hogy unalmasabbak lettek. Az esti Beszélgetés a kultúráról, a Kultúrkör, a Nap történetei, a 30 perc alatt a föld körül. Az első kettő látókörébe bizonyos dolgok nem nagyon esnek bele. Nem is gondolnám, hogy direkt szerkesztői beavatkozás, vagy közvetlen ideológiai iránymutatás okán.
Inkább az sejthető, hogy valamiféle öncenzúra akadályozza meg a műsorkészítőket, hogy „gyanús” (értsd: liberális, balos, kozmopolita befolyás alatt álló) eseményekről beszámoljanak. Ettől a kockázatkerüléstől aztán egyszerűen lapossá válnak az adások.
A Nap történetei – ahogy a neve mutatja – szemelvényeket mutatott be az aznap elhangzottakból. Nehéz egy ilyent izgalmassá tenni, de a műsort vezető újságíróknak sikerült szellemes asszociációkkal, nyelvi játékokkal figyelemre méltó hatvan percet produkálni este kilenc és tíz között. Mindez valószínűleg Balázs Attila érdeme volt elsősorban. Az újvidéki származású József Attila díjas író-újságíró polgári elkötelezettsége köztudott, szakmai teljesítménye vitathatatlan. Ennek ellenére egy ideje nem hallani a hangját a műsorban, és a legújabb híradások szerint a neve felkerült a kirúgandók listájára. Maradt helyette a szervilis unalom.
A biztos pont: a Vasárnapi újság
Nem lehet említés nélkül hagyni a műsort, amely évtizedek óta alig változott. A vasárnap reggeli két és fél óra, amely rendíthetetlenül dacol az idővel, kormányokkal és rádióelnökökkel. Riporterei soha nem restek úgy kérdezni, hogy a kérdésben már benne legyen a válasz. A Vasárnapi újság mindig is leplezetlenül jobboldali volt van és lesz, dacolva közszolgálattal és kiegyensúlyozottsággal, diktálja bár a trendet Csurka, Kövér vagy Vona. Időnként olyan érzést kelt, hogy a kérdéseket és a válaszokat ugyanott és ugyanazok írják.
Kikérem magamnak
Visszagondolva a Kondor-éra 2002-es parlamenti választások előtti színvonalára, nem sok jóra számíthatunk. Az akkori közrádió (és köztévé), a választásokhoz közeledve még a kiegyensúlyozottság látszatát sem akarta megőrizni. Mindent feltett egy lapra – és veszített. Látva az MR1 kezdődő mélyrepülését, nem lehetnek illúzióink 2014-gyel kapcsolatban sem.
Illetve mégis: akkor is elszúrták, és 2006-tól sikerült a romokból felépíteni egy működő közrádiót. De akkor is, most is kár a sok bizonytalanságba taszított szakemberért, a propagandára költött pénzért, a propagandistáknak juttatott státuszokért, az elkótyavetyélt évekért. Kikérem magamnak, hogy közszolgálat címén ezt a silány hazudozást kapom az adómért.
… így söpörnek - két szemléletes példa a közelmúltból
Nem kellett sokat kutatnom, hogy a rádió hangtárában a fentiek alátámasztására példákat találjak. Idézzünk kettőt a sok közül:
Elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzem, hogyan működött a Kádár –kori média. Ismerős a mosolyhíradó, amelyben felvezetésképpen szörnyülködve ismertették, hogy mennek a dolgok az imperialista, dekadens nyugaton, majd jött egy kis színes a boldogan mosolygó béketáborbeli dolgozókról: új lakás, szocialista brigád, SZOT üdülő, szezon és téma szerint. Ezek alapján minden kisdobos azt hihette, Amerika burjánzó bádogvárosokból és egy-egy felhőkarcolóból áll, mi meg örülhetünk, hogy jut parizer és mackósajt a szendvicsünkbe. Az MR1 2011.10.18-i krónikáját hallgatva deja vu érzésem támadt.
Kossuth Krónika, 2011.11.18.1839:
Több európai országban is csökkennek a nyugdíjak
– vezetik fel a hírt –Romániában már két éve nem emeltek, az olaszoknál, a spanyoloknál, a görögöknél pedig még csökkentik is a járandóságokat, a legdrasztikusabb csökkenés a csőd szélén álló Görögországban lesz. Itthon ezzel szemben jövőre is emelkednek a járandóságok, mégpedig az infláció mértékének megfelelően.
Ehhez jön az MTI hírcentrum véletlenül éppen kéznél levő tudósítása.
Özvegy Herbert Istvánné nyugdíjas örül, mert annyit költ egy héten élelmiszerre, mint amennyit most nyugdíj-kiegészítésként kapott.
Selmeczi Gabriella nélkül meg nincs nyugdíj: a kormánypárt szakértő okoskája az elmúlt héten maga jelentette be, hogy még az idén egyszeri hatszázalékos kiegészítést kapnak a nyugdíjasok, jövőre pedig négy százalékkal emelkedik minden nyugdíj-fajta. És persze arról is beszélt, hogy a szomszédos országokban épp ellenkező a tendencia. Romániában például két éve – horribile dictu! – befagyasztották a nyugdíjakat. A megszólaltatott erdélyi asszony például mindössze 28000 Ft-nak megfelelő nyugdíjból él. Aztán azt is elpanaszolja, hogy a gáz, a villany, az ennivaló ára is emelkedik. A megkérdezett szlovák nyugdíjas is panaszkodik. A riporter elmondja még, ha nem emlékeznénk rá egy perccel korábbról, hogy olasz és spanyol földön is csökkentik a járandóságot, görög helyzetről nem is beszélve.
Ezt követően beszámolót hallhatunk még arról, hogy Magyarországon csökkent leginkább a munkanélküliség a nemzetközi gazdasági és együttműködési és fejlesztési szervezet (OECD) országai közül.
Nem is érteni, hogy a Standard and Poors minősítői miért szaglásznak éppen Magyarországon. Meg azt sem, hogy erről (mármint hogy vizsgálódnak), a rádió miért nem számol be.
Még egy példa: erős idegzetűeknek
Ezt a bekezdést csak erős idegzetű olvasóinknak ajánlom, ebben megjelenik a jobboldali kérdezőművészet nagyasszonya maga: Csűrös Csilla.
MR1, november 21-e, a reggeli, 6.30-as hírblokk után.
A gazdasági miniszter előző napi M1-es nyilatkozatát idézik (kérdező Obersovszky Péter, kényes kérdések persze itt sincsenek). Utána az ellenzéki pártok véleményét konferálja fel Csűrös, kedvesen, ahogy tőle telik:
Az Mszp egyetért, ám mégis bírál, jóllehet még nem is ismerjük a megállapodás részleteit.
Józsa István képviselő válaszát a műsorvezető egyre növekvő türelmetlenséggel hallgatja. Egyszer közbe is vág, hogy megjegyezze, nem is igaz az ország katasztrofális gazdasági helyzete. Kétségbeesetten próbálja belefojtani a szót a politikusba, aztán mikor Józsa a gazdaságpolitika hitelességi válságáról beszél, már nem tartja vissza magát:
Hitelesség ügyében ne haragudjék, de meg kell kérdeznem, hogy egy hitelességét visszaszerezni szándékozó, vagy azért küzdő párt részéről vajon hiteles lehet-e a hitelesség megkérdőjelezése.
Hat óra 50 perc 54 másodpercnél vagyunk. Pikáns pillanat a Magyar Rádióban, amikor az Mszp-s politikus vegzálása után a Jobbik képviseletében megszólaló Vollner Jánosnál is elszakad a cérna, és így indítja a megszólalását:
Kezit csókolom, engedjen meg egy mondatot így az eddig elhangzottak alapján. Én azon csodálkozom, hogy még nem Fidesz rádiónak hívják ezt az adót, hanem közszolgálatinak … már így az eddigi műsorvezetés és a felkonferálásból gondolom.
Hát itt tartottunk 2011 november 21-én, hat óra ötvennégy perc huszonöt másodperc-kor.
