Úgy három hete figyeltünk fel először a környékünkön kóborló kutyára. Nem mintha ijesztő lenne, vagy bárki félne tőle, jólnevelt, házias jószágnak tűnik. Viszont az úton rohangál, és az elhaladó autósok közé is már többször beszaladt. Tehát balesetveszélyes. Elég, ha valaki csak elrántja a kormányt, nehogy elüsse, és kész a karambol.
Meg egyébként sem lát senki szívesen kóbor kutyát, persze, hogy megesik rajta az ember szíve. Először nekünk sem a gyepmester jutott az eszünkbe, hanem a Fekete István Állatvédő Egyesületet. Ők ki is jöttek, és mivel a kutyusnak van chip a fülében, haza is szállították a gazdájához. Csakhogy pár nap múlva a kutya újfent szabadon sétált az úton. Megint ment a hívás a Fekete Istvánnak, újra hazazsuppolták az ebet. És ezt eljátszottuk négyszer.
A sokadik eset után kezdtük el keresni a gyepmestert, mivel egyedül neki lenne joga arra, hogy a felelőtlen gazdát - akitől valahogyan mindig megszökik a kutya, és aki eddig még sosem kereste - megbüntesse. Mert a Fekete István állatvédői meg nem tarthatják a kutyát, hiszen van gazdája, de nekik arra nincsen joguk, hogy bármiféle bírságot kiszabjanak a felelőtlenségéért.
Éppen ezért lenne szükség arra, hogy a gyepmester elvégezze a dolgát – nem mintha valami nagyon extrát kérnénk, csupán azt, hogy végezze el rendesen a munkáját. Már számát sem tudom, hányszor hívtuk fel az ügyben. A válasz mindig ugyanaz: rögtön megyek. Hát azóta is várjuk.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
