Már alig vártuk, hogy megosszuk az élményeinket és beszámoljunk arról, hogy a kihívásokkal teli breaktáncórák ellenére vajon sikerült-e valamit is megtanulnunk, vagy csak hülyén sodródtunk jobbra-balra a padlón.
De bármi is történik, és hiába a néhol nem a legkedvesebb és körültekintőbb emberekből álló tömeg, ez minket nem lombozott le: számunkra a Sziget mindig tele van nevetéssel, zenével és olyan emlékekkel, melyek még a legjobb tárhelyű memóriakártyánkon sem tudna elférni.
Vibrált, mégis nyugodt volt – Ilyennek láttuk az idei Szigetet
Mindig különös varázsa van a Sziget első napján áthaladni a K-hídon, amit annak most már botrányosan rossz állapota sem tud elrontani. Mondjuk azt nem értem, hogy miközben csillagászati összegeket költünk el mindenféle presztízsberuházásokra, atlétikai VB-t rendezünk, hogy nem fér bele a büdzsébe az országimázs szempontjából is rendkívül fontos Sziget Fesztiválra vezető kis híd felújítása. Mindenesetre a Szigetre érkezőket a 150 éves Budapest installációja és Karácsony Gergely főpolgármester magyar és angol nyelvű köszöntése fogadja.
A Sziget három neuralgikus pontja a por, a vécék és az árak. Szinte holdraszállás szintű változás, hogy a szervezők végleg leszámoltak a mobil illemhelyekkel, és csak angolvécéket telepítettek. Ráadásul sokat, így tényleg csupán pár száz métert kell gyalogolni, és már találunk is mosdóblokkot, vécépapírral, kézmosófolyadékkal.
Szintén újítás, hogy több ívóvízpontot is kialakítottak, így egy kis gyaloglással a hidratálás ingyen megoldott.
Az időjárás idén kegyes, nincs hatalmas szárazság, így ez is hozzájárul, hogy kevés a por. Tavaly nagyon megkeserítette mindenki életét, hogy már fél óra után a por ízét éreztük a szánkban, irritálta a szemet, gyakorlatilag porfelhőben közlekedtünk. Idén még több járólapot tettek le a szervezők, és egy speciális anyagot is beszereztek, ami környezetkímélő módon köti le a port.
Az árak magasak, nem magyar pénztárcához szabottak. Még a budapesti belvárosi árakhoz képest is drága minden. Ezért is örömteli, hogy idén a szervezők kötelezték a vendéglátósokat, hogy 2500 forintos áron is kapható legyen legalább egy étel és már azt is megengedik, hogy bizonyos mértékig ételt, italt be lehet hozni.
Az árakon való rugózást egyébként túlzásnak tartom. A fesztivál résztvevői három nagy csoportra oszthatók: a sátrazók, a Budapesten megszállók és a budapestiek (vagy a környező településeken élők). A sátrazók kijárnak a Sziget területéről, és a környéken vásárolnak, a Budapesten megszállók is be tudják szerezni a városban, amire szükségük van.
A kedvenc éjjel-nappali boltomban szinte minden sorban álló csuklóján a Sziget karszalagja volt. A belvárosban érezhetően nagyobb a tömeg és a nyüzsgés, külföldi fiatalokkal vannak tele a vendéglátóhelyek teraszai.
A Sziget idén számomra más arcát mutatja, mint tavaly. Vibrál, mégis nyugodt. Tele van élettel, vidám, boldog, beszélgető, táncoló vagy éppen heverésző emberekkel. Órákon keresztül bóklásztam, meg-megálltam egy-egy színpadnál, élveztem és magamba szívtam a látványt, a zenét, a hangulatot. Bármerre jártam a Sziget hatalmas területén, mindenhol történt valami. Műbikát megülni próbáló lány, kisbuszról zenélő DJ-t önfeledten táncolva követő csapatnyi fiatal, művészi táncelőadással elvarázsolt nézők.
Most először éreztem azt, hogy úgy is jó kijönni a Szigetre, hogy nem az előre eltervezett koncertekről sietek egy másikra, hanem hagyom, hogy sodródjak, elmerüljek a programok sűrűjében. A szabadságot éreztem.
Zenei merítés az első napról!
Már az első napon is elvarázsolt bennünket a zene és a jó hangulat. Hát nem ezért szeretünk évről évre visszatérni erre a különleges szigetre?
A délelőtt nekünk a Margaret Island akusztikus koncertjével indult. Ott ültünk a fűben, lazítottunk és élveztük a zenét, talán csak száz ember társaságában. Egészen édes volt ez a hangulat, ellentétben azzal, amit az emberek általában elképzelnek a Szigetről. Ezek az intimebb pillanatok segítenek, hogy visszataláljunk a gyökereinkhez.
Szóval szakítottunk időt az ilyen pillanatokra is, de a nap csúcspontja kétségtelenül a Florence + The Machine volt. Florence elképesztő színpadi jelenléttel rendelkezik, és míg más előadóknak alig sikerül az a már-már klisévé vált trükk, hogy ráveszik a közönséget a térdeplésre és ugrálásra, ő képes volt ezreket lenyűgözni.
Egyszer csak közölte: „Most mindenki tegye el a kibaszott telefonját, és töltsön időt azokkal, akikkel idejött. Nem kezdek egy új dalba, amíg még látok egy telefont is.” Egyszerre találó és vicces pillanat volt.
A Magic Mirror színpad felé véve az irányt, a Queenz és Lady Dömper előadásában a drag világ nemzetközi és hazai csúcsát hozták elénk. Egy olyan országban, ahol az LGBTQIA+ közösség elfogadása nem mindig a legtermészetesebb, a Sziget szervezése tényleg dicséretes.
Az eufórikus szórakozás keveredett a mélyebb üzenettel: hogy büszkék legyünk arra, akik vagyunk - bárkik is legyünk. A gyönyörű királynők igazán meghatóak voltak, ahogy ott álltak a színpadon, ragyogó díszletben, és csak bátorítottak mindenkit, hogy legyenek önmaguk és éljék meg igazukat bátran és bocsánatkérés nélkül.
A személyes kedvencem mégis a Bonobo, és az azt követő Parra for Cuva volt. Mindkettejük fellépése igazi csemegének bizonyult, amiért érdemes volt fennmaradni hajnali 3-ig is. Az éteri hangok elöntötték a FreeDome-ban táncoló tömeget, miközben a kinti levegő friss és éles volt, sőt kifejezetten hűvös.
„A magyar lányok nagyon távolságtartóak”
A szervezők elmondása szerint a Szigetre érkezők fele-fele arányban állnak magyarokból és külföldiekből, akik közül a hollandok vannak legtöbben. Mi is beszélgettünk jó néhány fesztiválozóval, arra voltunk kíváncsiak, hogy ki miért és honnan jött.
Három fiatal Lengyelországból jött, és „last minute” döntés volt számukra a Sziget választása, mert azt a lengyel fesztivált, ahova menni akartak, lemondták. Azt emelték ki, hogy minden nagyon tiszta és bár nagyon sok ember van, még sincsenek sorok. Sátraznak és nagyon meg vannak elégedve a körülményekkel, bár túl hűvös van éjjel.
Egy Ausztriában élő ukrán család csak egy napra érkezett, az Imagine Dragons koncertre. Most járnak itt először és le vannak nyűgözve milyen roppant hatalmas és milyen jól szervezett a fesztivál.
A Rómában élő olasz srácok 2018-ban jártak először a Szigeten, azóta baráti szokássá vált, hogy minden évben eljönnek. Lakást bérelnek a belvárosban. Mindennel tökéletesen meg vannak elégedve, bár azt sajnálják, hogy a magyar lányok nagyon távolságtartóak, pedig tőlük aztán tényleg nem kellene megijedni.
A három fiatal barátnő különböző országban született - Lengyelországban, Ukrajnában, Tunéziában –, Csehországban hozta őket össze a sors, ahol ugyanannál a cégnél dolgoznak. Három napra érkeztek, egy lakást bérelnek, onnan járnak ki, tavaly voltak először. Azt emelték ki, hogy a Szigeten mindenki elfogadó, mindegy ki milyen nemzetiségű, milyen a bőre színe, milyen ruhát vett fel, senkinek nem szól be senki. Nem éri itt őket zaklatás, ami azért fontos számukra, mert máshol szereztek már nagyon rossz tapasztalatot. Élvezik a fesztivál minden pillanatát.
Egy angol hármas szállodában szállt meg, ez a harmadik évük itt. Imádják a Sziget vibrálását, a mindenhonnan szóló zene lüktetését. Most éppen a kedvenc helyüket, a Bacardi bárt keresik.
Egy holland csapat mindent szeret, mindent imád, mindennel meg van elégedve. A világ legjobb helyének tartják a Szigetet, aminek nagy kultusza van hazájukban. Most járnak itt először, de már el is döntötték, hogy jövőre is jönnek. Szállodában szálltak meg, bár egyikük ezt már nagyon bánja, mert szerinte sokkal több lehetőséget rejt a sátrazás. Jelentsen ez bármit is.
A magyar lányok egy napra érkeztek, kifejezetten az Imagine Dragons miatt, aminek nagy rajongói. Könnyen be tudtak jutni, és külön kiemelték, hogy mindenki milyen kedves és figyelmes. Nagyon boldogok, hogy itt lehetnek.
Éld meg a pillanatot!
Bár újságíró kollégák többek között azon szörnyülködnek, hogy 4-6000 forint a taxi a Szigetre és számolni kell 40-50 perces úttal, hadd jegyezzem meg így elöljáróban, hogy csupán annyi a fesztiválra igyekvő dolga, hogy eljut a Batthyány térre vagy a Margit híd budai hídfőjéhez, vesz egy vonaljegyet a HÉV-re és 20 perc múlva már csak pár száz méter választja el a K-hídtól. A többség persze tudja ezt, jól mutatja, hogy péntek kora délután tömve voltak a szerelvények, a Margit hídnál alig fértünk fel.
A Sziget idén tényleg teljesen más arcát mutatja. Bármerre járunk a fesztivál hatalmas területén, mindenhol történik valami, és szinte meglepetésként éljük meg, amikor beleboltunk egy „rejtett” programba. Órákat töltöttem el azzal, hogy csak bóklásztam és hagytam magamat meglepni. A több tízezer ember szórakoztatása nem csak abból áll, hogy koncertek vannak és zene szól tucatnyi helyen. Több száz produkció és program zajlik egymással párhuzamosan.
Az egyik helyen dinoszauruszszerű lényeknek öltözött gólyalábasok „támadtak” az őket bámuló, fényképező fesztiválozókra. Kilesték, ki nem figyel, vagy van éppen azzal elfoglalva, hogy jó képet készítsen róluk, és már rá is rontottak. Az „áldozat” pedig legtöbbször menekülőre fogta, mire csapatosan üldözni kezdték tökéletes illúziót teremtve.
A Magic Mirrortól nem messze fák árnyékában jógázni lehet szinte egész nap, magyar és angol nyelven instruálják a résztvevőket.
A sátrak között pedig általam olasz gondolt zenészek rögtönzött fellépése zajlott, amit csak azért vettem észre, mert pont itt kerestem beszélgetőtársakat.
Az egyik vitathatatlanul legnépszerűbb program a Stereo színpadnál minden nap fél ötkor kezdődő K-POP táncoktatás. Pénteken is több százan gyakorolták a mozdulatokat, majd a közönségnek be is mutatták a megtanult táncot.
Rohanunk, idegeskedünk, dolgozunk, gyermeket nevelünk, elfelejtünk élni és örülni. A Sziget segít megtanítani megélni a pillanatot.
Az első másnap
A Sziget sosem alszik. Bár a pénteki nap tetőpontja az Imagine Dragons volt, napfelkeltével feküdt a tömeg Bart Skils, Adam Beyer és Reiner Zonneveld parti-vezérlése alatt, amiket lenyűgöző fényshow tett még felejthetetlenebbé.
Minden évben Halott Pénzt a Szigetre!
Szombaton az idei Sziget egyik legjobb koncertjét adták Marsalkó Dávidék. Aki kihagyta, bánhatja. Több ezer ember táncolva önfeledten tombolt az együttes legjobb számaira. Megható volt, ahogyan a közönség magától énekelve köszönte meg nekik a koncert legvégén, a meghajlásukkor a tőlük kapott élményt.
Az egyik számnál Dzsúdló is beszállt, mondták is a mellettem álló srácok a meglepetéstől megdöbbenve, hogy erre nem voltak felkészülve. Láthatótan azért nagyon örültek neki.
A közönség szinte felrobbant, amikor felcsendült a szinte epikussá vált „Emlékszem, Sopronban” dal első sora és beviharzott a Wellhello a színpadra, hogy közösen adják elő.
Többen pont azért választották ezt a napot, hogy kijöjjenek a Szigetre, mert fellép a Halott Pénz. Teljesen mindegy volt, hogy délután négy óra van, igazi koncertélményben volt részünk. Minden nap legalább egy ilyenre nagy szükség lenne.
Zenei feltámadás a Sziget harmadnapján
Amíg a nagyszínpadon David Guetta tömegmágnessé emelkedett, mi megragadtuk az alkalmat egy jó bulizasra David Bay, a Jungle By Night és NOËP a körülményekhez képest már már meghittnek ható koncertjein.
Civil Sziget
A Sziget egyik szívem csücske helyszíne a Civil Sziget, ahol számos egyesület, alapítvány települ ki lehetőséget teremtve a fesztiválozóknak, hogy megismerhessék őket, tevékenységüket, céljaikat. Mindig hatalmas a tömeg itt, ma sem volt másképpen. Öröm látni, ahogyan az emberek önfeledten beszélgetnek, játszanak.
A Greenpeace sátránál a szervezet egyik képviselőjével, Kornéliával arról beszélgetünk, hogy azért fontos számukra, hogy jelen legyenek a Szigeten, mert így nagyon sok fiatalnak tudják személyesen elmondani, hogy ne arra várjanak, hogy majd mások foglalkoznak a környezetvédelemmel és ne nagy lépésekben gondolkodjanak.
Saját maguk is sok mindent megtehetnek, ha környzettudatosan élnek és már a kis lépések is sokat számítanak. Nem mások fogják helyettünk a problémákat megoldani, mi magunknak kell megvédenünk bolygónkat, szűkebb környezetünket.
Az LMBT Szövetség képviselője, Ákos elmondja, hogy bár jobb lett társadalmilag a melegek, leszbikusok helyzete az elmúlt tíz évben Magyarországon, politikailag és jogilag pont ellenkezőleg alakult, minden rossz irányba fordult.
A homoszexualitás mára mainstream témává vált, azaz a közbeszéd fősodrába került, ami 2006-ban Magyarországon hír volt, például egy új LMBT témákkal foglalkozó honlap indulása, az mára már hétköznapi ügy. Az elmúlt időszakban láthatóbbá váltak, köszönhetően a filmeknek, sorozatoknak, könyveknek, és annak, hogy több ismert ember felvállalta „másságát”, ez pedig lényegesen növelte az LMBT-közösség társadalmi elfogadását.
Érdemi párbeszédre lenne szükség a konzervatív álláspontot képviselőkkel, ugyanis számos olyan ellenérvük van, például az azonos nemű párok esetében az örökbefogadás témája, amelyek részben megalapozottak, azonban a kormánypártok hozzáállása miatt semmilyen érdemi konzultációra nem kerül sor.
Az elmúlt években az LMBT-közösség ellen folytatott tudatos gyűlöletkampány viszont pont azt eredményezte, hogy még többen váltak még érzékenyebbekké irányukba, Ákos szerint a társadalom többsége Magyarországon már támogatja őket, viszont sajnos a kormánypártoknak nincsen szüksége a társadalom többségének támogatására, hiszen olyan a választási rendszer, hogy akár az összes választópolgár 40%-ának szavazatával is meg lehet szerezni az Országgyűlésben a kétharmados többséget.
A Budapest Pride legismertebb részének tartott felvonulás kapcsán arra a felvetésemre, hogy sokan, még az LMBT-közösséghez tartozók közül is túl provokatívnak tartják, elmondja, hogy minden évben vita van arról, milyen legyen. Még hangosabb, még színesebb, vagy éppen több cég vegyen-e rajta részt, vagy kevesebb, vagy ne is engedjék meg nekik?
De ő maga egyáltalán nem tartja provokatívnak. Joguk van felvonulni, megemlékezni és emlékeztetni mindenkit arra, hogy nem is volt az olyan régen, hogy a homoszexualitás bűncselekménynek számított, sokakat ezzel zsarolva vettek rá az állambiztonsági szervek, hogy a környezetükben lévőkről jelentsenek. A felvonulást az LMBT-közösség egyik legjelentősebb szimbólumának tartja.
A Nem Adom Fel Alapítvány egyik vezetőjével, Róberttel arról beszélgetünk, hogy 2004 óta minden évben itt vannak a Szigeten, amit azért tartanak fontosnak, mert így szinte spontán módon tudnak nagyon sok emberrel személyesen kapcsolatba kerülni. Azt vallják, hogy sokkal többet lehet elérni azzal, hogy ha például játékos formában mutatják be a sérüléssel és fogyatékossággal élők élethelyzetét.
Ezt szolgálja az a speciális kalandpark, amivel idén kitelepültek a fesztiválra. Ott jártamkor is közel százan voltak az alapítvány helyszínén, ülő röplabdáztak, kerekesszékkel próbálták magukat átküzdeni egy akadálypályán, vagy éppen bekötött szemmel, bottal a kezükben közlekedtek. Az alapítvány szomszédságában pedig a sérüléssel és fogyatékossággal élők számára biztosított kemping található.
Kiemelt feladatuk, hogy minél több ember ismerje meg a sérüléssel és fogyatékossággal élőket, mert csak így tudnak feléjük nyitottabbá válni. Szükségesnek tartják a szemléletformálást és a figyelemfelkelést, ezért például tréningcsapatukkal elmennek cégekhez, hogy segítsenek hidat képezni a cégeknél dolgozó sérüléssel és fogyatékossággal élők és a többiek között. Bemutatják, hogy ők is ugyanolyanok, mint a többi ember.
A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület egyik munkatársa, Dorottya elmondja, hogy a NANE az 1990-es évek óta van jelen a fesztiválon, részévé vált a tevékenységüknek. Fontos, hogy sokakkal tudjanak személyesen beszélgetni, de ennél még lényegesebb, hogy akit esetleg zaklatás, erőszak ér a Szigeten, tudjon a helyszínen kihez fordulni. Sajnos ilyenre szinte minden évben van példa, mint ahogyan arra is, hogy a beszélgetés során nyílik meg valaki és számol be az őt ért korábbi bántalmazásról.
Arra a kérdésemre, hogy Magyarországon a nők helyzete a kapcsolati erőszak, az őket érő zaklatás vonatkozásában jobb lett, vagy sem az elmúlt tíz évben, Dorottya rámutat, hogy nem lehet általánosságban azt mondani, hogy jobb lett vagy rosszabb. Történt egyrészről előrelépés számos területen.
Többen képzik magukat, több nőt tudnak elérni, több információ áramlik be. Azonban sajnálatos módon sem ők, sem más ezen a területen dolgozó civil szervezetek nincsenenek érdemben bevonva a kormányzat részéről a szakmai konzultációkba. Ha történik néha egyeztetés, akkor az inkább a látszatot szolgálja.
Jól mutatja a helyzetet, hogy a fővárosban gyakorlatilag csak ellenzéki vezetésű kerületekkel tudnak együtt dolgozni az esélyegyenlőségi programokon, a belső protokollok kidolgozásában, a képzéseken, amelyek fő célja, hogy nagyobb védelmet tudjanak a nőknek biztosítani. Ezen kerületek esetében kézzelfogható változás történt az elmúlt három évben, és szerintük látszik ezen a területen a kerületek közötti különbség.
Abszolút gondnak tartják, hogy Magyarország nem csatlakozott az Isztambuli Egyezményhez. A magyar kormány nagyon kártékony üzenetet közvetít, mert ezzel gyakorlatilag azt mondja, hogy ami az egyezményben szerepel, az nem fontos, nincsen jelentősége. Nem értenek egyet azzal a kormányzati állásponttal, hogy azért nem kell csatlakozni az egyezményhez, mert ami abban elő van írva, az már Magyarországon meg lett teremtve, nincsen semmi teendő.
Egy hétnek vége, de a Sziget tombolt tovább!
Ah, Sziget Fesztivál! Az elmúlt néhány napban új világokat fedeztünk fel, örömöt leltünk az ismeretlen zenékben, és részt vettünk olyan banális butaságokban, mint például a K-pop workshop, ahol nap mint nap egészen menő koreográfiákat tanultunk száz másik emberrel együtt. Még azt is megpróbáltuk, hogy break táncoljunk a DropYard színpadán, de hát... az nem volt egyszerű.
Vasárnap a Ticketswap Colosseumban, a szabad ég alatt élvezhettünk egy kis elektronikus vadászatot, amit olyan tehetségek hoztak el nekünk, mint a Secret Factory és a Marino Canal. Mindenki úgy táncolt, mintha a ritmus lenne a legjobb barátjuk. Én amúgy örülök neki, hogy ennyi holland van, nagyszerűen lehet őket arra használni, hogy a tömegben eligazodj, mint valami szőke világítótornyok, akik mutatják merre hagytad a barátaidat.
Az Imagine Dragons óta viszont nem mertem a nagyszínpad közelébe menni, poszttraumás tömegundorom van. Nem is az embermennyiség a probléma, inkább valamiféle kulturálatlanság, agresszió, vagy csak részegség? Mert amúgy hiába Dan Reynolds (a Dragons énekese) a legszexibb ember a földön és csinált állati showt pénteken, ha közben az ötméteres környezetedben az életedet kell felténed, mert a mögötted álló csávó azt skandálja, hogy 'kitekerem a nyakadat' (ezekkel a szavakkal, tehát magyar az illető), miközben folyamatosan próbál belenyomni az előtted álló, a maximális sűrűséget ezer emberrel ezelőtt elért tömegbe.
Nem mondom, hogy tudom, mi a megoldás a problémára, de ötleteim vannak: Security drónok? Koncert etikett óriásplakátok? Esetleg kigyúrt felsőtestű, ámbár kedves mosolyú, (opcionálisan félmesztelen) szekusok minden 50 négyzetméterre?
Ezzel a hétvége nevéhez hűen véget ért, de ott volt még két napnyi csodálatos fesztiválozás. Az imádnivaló Lorde hétfőn lépett színpadra, keden pedig a magával ragadó Billie Eilish érkezett.
„Mi 30 éve itt vagyunk”
Amit pedig mi semmiképp nem hagyhattunk ki, az a szombathelyi származású Anima Sound System vasárnap éjszakai koncertje az All Europa színpadán. Közösen ünnepli ugyanis 30 éves születésnapját az Anima és a Sziget, az újraértelmezett gyertyaelfújás pedig tegnap éjszaka az All Európa színpadon történt meg egy meghitt koncert formájában.
Prieger Zsolttal beszélgettünk a koncert előtt, aki fontosnak tartja, hogy 30 éve minden évben részt vegyen a fesztiválon. Itt keres inspirációt, új dolgokat, nyilván nem a nagyszínpadon – meséli a nyugat.hu-nak –, hanem az eldugottabb helyeken: vannak például cirkusz művészek, vagy korábbi években az Afrika színpadon szokott nemzetközi zenéket felfedezni, aminek idén az All Europa és a Global Village a megfelelője. Már több napja kinn van a fesztiválon és idén is sok jó avant garde ízre bukkant.
„Már kb. harmindszadszorra koncertezünk itt a Szigeten. De az a különbség, hogy most lesz a legjobb!” – konferálta fel a bandát szokásos karizmájával Zsolt, míg a közönség önfeledten táncolt az elektronikus ritmusokra. Mellettünk két magyar élvezte a zenét: „Fú, nem az a semmi hogy a Sziget meg az Anima itt van 30 éve, hanem hogy mi is... Emlékszel a tíz éves évfordulójukra? Remegett a padló.”
A kora hajnali órákban, szavaikhoz híven, a FreeDome-ban találtunk rá újból az egész csapatra, az Acid Arab koncertjén. „Mi tetszett eddig a legjobban a Szigeten idén?” – kérdezem. „Ez. Ez kurva jó volt.”
A szombathelyieknek sem kell sokat várniuk, hogy láthassák őket, hiszen az Anima lesz a Savaria Karnevál zárónapjának sztárfellépője augusztus 27-én, vasárnap. Zsolt meg azt is elárulta hogy október 29-én Londonba készülnek!
„Billie Eilish túlistenített ASMR”
Az elmúlt hat napban minden helyszínt lelkiismeretesen végigtáncoltunk és -tudósítottunk, elhalmozva titeket fesztiválbeszámolókkal. Úgyhogy úgy gondoltuk, zárjuk inkább a Szigetet azzal, amit a „szigetelők” gondoltak!
Ezeket a foszlányokat csíptük el félfüllel:
- Nem igaz hogy még a Magic Mirror mellé se tudnak rakni egy minden nemet elfogadó WC blokkot.
- Végülis minden elszórt Toitoi az. Nem a hős, amit akartunk, de a hős, amit megelérdemlünk.
Koreai tánc koreográfia workshopon az oktató:
- Mindent értetek?
- IGEEEEEN!
- Hát, azért nem hiszem.
- :D
- Kéne egy algoritmus Tinderre ami kiszűri a Fideszt támogatókat.
- Az instán láttam, hogy van egy titkos party a ToiToiban.
(És tényleg volt.)
A zenéről is volt véleményük az embereknek:
- Billie Eilish csak túlistenített ASMR
Majd ezt is elcsíptük édes Billie-ről:
- Billie igazából Jigglipuff a Pokémonból. Énekel, és mindenki elalszik.
- Ja, a kerekesszékes nézőtér mellé be kéne rakni a függőágyakat inszomniasoknak.
- Amikor Caroline Polachek feljött Lorde mellé a színpadra, én teljesen azt vártam, hogy smárolni fognak.
- Volt ott energia.
Imagine Dragons koncerten:
- Emlékeztess rá kérlek, az előtt, vagy az után lett híres, hogy ennyire durván kigyúrta magát?
Miközben Lorde a színpad szélén ült, és arról beszélt, hogy találni fogunk valakit, aki szeret minket úgy, ahogy vagyunk:
- Én mondjuk ha életvezetési tanácsot akarnék, azt nem a Lorde-tól kérném.
Az éjszakába nyúlva pedig ezek ütötték meg a füleinket:
Úriember belép a Ticketswap Colosseumba, és rávetül a szeme egy leányzóra:
- Az segg.
A Stereo színpadnál ugrálva:
- Hajnal kettő, de már jelzett a lépésszámlálóm, hogy megvan a napi terv.
Reggel ötkor, kifelé, a K-hídon:
- A tojásos lecsó a legjobb kaja.
- Tudom, én rá szoktam sütni melegszendvicsre, sajttal.
(És a függöny legördül.)
Jövőre ott tali?
