Átlagos hétköznap délután, a szombathelyi MMIK körüli parkoló tátong az ürességtől. Mióta fizetőssé tették, csak az áll meg a környéken, akinek nagyon muszáj. A terasz és a kávézó sem üzemel jó ideje, de ki is inna meg itt, ezen az elnyűtt téren egy feketét? Pedig milyen jó ötlet volt annak idején, hogy nyaranta fiatal zenekarok koncerteztek a szabad téren! Rég volt. Bent kísértetház fogad, csupán a szobafenyők sütkéreznek a lépcsőházban, a portaszolgálaton egy teremtett lélekkel sem találkozunk.
Csak húzza a csúszkát a képen!
A múltidézésben és fényképválogatásban Horváth György, az MMIK egykori igazgatója (1986-2003) van segítségünkre, aki a legendás szombathelyi népművelőről elnevezett Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület számára fenntartott emeleti irodában fogad. Ebből a helyiségből sugárzott hajdanán Szombathely első tévéstúdiója is – meséli, amiből sok ma már nem látszik, talán csak annyi, hogy a tévések annak idején megmachinálták a mennyezetet. Az iroda igazi kincs-lelőhely a retro kedvelőknek: a nyolcvanas évek bútoraival, vázáival és nippjeivel, számos tárgyi emlékkel, megannyi emlékkel a ház fénykorából.
Retro kincsek az irodában
Horváth György régi igazgatói irodája, az akkori bútorzattal és a képzőművészeti alkotásokkal persze már rég nincs meg, az új igazgatók rendre átalakították. Egy-két festményt azért ide, az egyesületi helyiségbe is kiakasztottak, az alagsori pincében találtak rájuk, felhozták őket, ne ott porosodjanak. (Annak idején ugyanis egy beruházás esetén fél-egy százalékot automatikusan képzőművészeti alkotásokra kellett fordítani, így került például a Gyuri bácsi által legértékesebbnek gondolt kép is Szombathelyre: Bodóczky István Mitológia című festménye.)
A sarokban és egy közeli asztalon filmtekercsek sorakoznak - valahol találni egy korabeli felvételt a ház építéséről is – közli Gyuri bácsi. Az anyagok java korabeli Vas megyei filmhíradós munka, amit sokáig lent, a filmstúdióban őriztek. A tekercseket aztán az egyesület mentette fel ide, engedéllyel.
A fiókból előkerülnek a régi megsárgult fotók is – amikért voltaképp jöttünk, megannyi szórólap és plakát kíséretében, arról a művelődési központról, ami közel harminc éven át a szombathelyi fiatalok találkozóhelye volt, amit itt, a szombathelyieknek nem is kell bemutatni. Mert ide jártunk gitározni, kerámiázni, kiállításra, itt unikumoztunk színházi szünetekben, aztán ide hordtuk/hordjuk a kölyköket bábszínházba vagy néptáncolni.
Az MMIK – idézi fel Gyuri bácsi – harminchárom éve, 96 millió forintból épült. 1981 márciusában az átadónak országos visszhangja is volt, Pozsgai Imre képviselte a kormányt, ő jelen volt az alapkőletételnél, majd az átadón is. Ahogy Horváth György visszaemlékszik:
Nem az elsők voltunk, a debreceni megyei művelődési ház korábban épült, méretre is a nagyobb volt, mint a miénk. Majd utánunk Szolnokon is épült hasonlóan monumentális „üvegpalota.
Ismerték a Marika tanszéket?
Az MMIK-t, mint intézményt már 1973-ban kitalálták, de 1980-ig várni kellett, hogy a működéshez végleges és megfelelő helyet találjanak:
Bizonyára az öregebbek még emlékeznek rá, itt állt hajdanán a Karicsa városrész, többnyire földszintes szegénylakásokkal. Az MMIK előtti Dísz tér helyén Majtényi Károly földszintes, de az átlagtól eltérő, villaszerű háza állt.
Szemben, a kereskedelmi szakközép épületének helyén a legendás „Marika tanszék” működött, egy földbe süllyedt közel két évszázados épület, ahol kocsma üzemelt. És amit előszeretettel látogattak a főiskolások.
Állítólag Gonda György is csak később, a rendszerváltás után tudta meg, hogy ezt az épületet eredetileg nem is Szombathelyre, hanem Pécsre tervezték, ahol aztán valamiért nem sikerült ezt a tervet megvalósítani. Megkapta hát Szombathely.
Az elmúlt 33 évben nagyobb felújítás nem történt a házon, karbantartásokat végeztek csupán. Egy időben azonban tervbe vették – amikor a ház kicsinek bizonyult – hogy tetőteret húznak rá, azonban kiderült, nem lehet a ház szerkezetét megbontani. Annak idején ugyanis előgyártott elemekből készült, az építkezés alatt azonban nem kaptak meg minden elemet a méretnek megfelelően, a kicsivel rövidebb vagy hosszabb darabokat aztán toldozgatással, foldozgatással építettek be. Ezért nem lehetett az MMIK-ból színház – meséli Horváth György – nem lehetett volna hozzányúlni, megbontani a szerkezetét.
Még van jelene- kérdés, hogy meddig
A ház első igazgatója (1981-1986-ig) Zsámboki Árpád volt, utána került a vezetői székbe Horváth György (1986-2003-ig), majd Joós Tamás (2003-2011), aztán Parais István (2011-2013) következett. Jelenleg a ház megbízott igazgatóhelyettese Zotterné Boda Erzsébet.
Horváth György szerint a ház a fénykorát a rendszerváltás után, ’89-től 2000-ig élte, akkoriban, például 1990-ben még 111-en, közülük 33 szakalkalmazott dolgozott itt. Jelen pillanatban az összes dolgozó száma mindössze 12 (ebből 5-en közművelődési szakemberek). (Hogy a leépítések ütemét lássuk, az első hullám 1997-ig zajlott le, akkor 58-ra csökkent a létszám. 1997-2002 között 58-ról 38-ra apadt. Ezt az államosításig, nagyjából 2010-ig tartották is.)
Mi van most a házzal?
Amióta az épület átkerült állami tulajdonba, a Nemzeti Művelődési Intézethez, az MMIK mint olyan, gyakorlatilag megszűnt létezni – jelenti ki Horváth György. Programokat nem szerveznek, kiállításokat nem rendeznek. (Különben is csak önköltségi alapon lehetne, az állam a bevételeket elveszi, de programok szervezésére nem ad pénzt). A házban működik a Mesebolt Bábszínház, a LOGO ifjúságsegítő, az UNGARESCA, a Ferrum Színházi Társulás és mellettük még balettiskola, gitároktatás, és számtalan klub és egyesület. Körülbelül 46 szervezet van ide bejelentve.
„Hogy mi lesz? – kérdezi Horváth György is - Az alagút végén már látszik a fény, de hogy eljutunk-e odáig, és hogyan?
Ezt ígérik
Az önkormányzat múlt heti tájékoztatása szerint az MMIK helyzetéről egyeztetéseket folytatnak az Emberi Erőforrások Minisztériumával, a hosszú távú gazdaságos működtetés közös kialakításának érdekében. Péntek délután a minisztérium főosztályvezetője arról tájékoztatta az egyesületet, hogy megteremtik a lehetőségét annak, hogy az épület továbbra is a közösségi művelődés ügyét szolgálja.
