Hogy egy-egy jó filmnek milyen hatása van, ha nem csak utánzásra csábít és trendet teremt, hanem megújít egy-egy (tetsz)halottnak hitt műfajt, arra a közelmúltból legjobb példa a Farkasokkal táncoló nyomában az 1990-es években elszabadult minőségi western-reneszánsz, a techno western vagy a Ridley Scott Gladiátor-ának hatására feltámadt peplum-mozi, vagy ismertebb nevén a kard-és-szandál filmek.
A teljesség igénye nélkül az ezredfordulótól ide sorolható darabok: a klasszikus Hollywoodot idéző pazar Trója és a sajnos felejthető Nagy Sándor, a hódító; a bizarr és ütős képregény-adaptációs 300; a birodalom összeomlását az angolszász történeti alapmítosszal összekapcsoló Artur; a végórák hangulatát a keresztény-tematikával vegyítő Agora és a történelmet fogyasztható tömegkulturális alapként kezelő Villámtolvaj és Titánok harca. Én még Mel Gibson több sebből vérző A passió-ját is e trend számlájára írom...
Bár a korántsem egyszerűen előállítható kosztümösség és a mainál nagyságrenddel kevésbé civilizált környezet hiteles megteremtése miatt a műfaj nem olcsó, a tavalyi évre újabb merész, ráadásul a felsoroltaktól eltérően nagyobb részben európai próbálkozás esett. Az történet helyszínét is adó skót felföld tehetséges és komolyan jegyzett gyermeke, (a Zuhanás a csendbe és Az utolsó skót király direktora) Kevin Macdonald a YouTube-mozi mellett nemzetközi stábbal összehozta nekünk A sas című kalandfilmet.
A Kilencedik masszív mítosza
A sztori alapjául a (Hispániai jelzővel is illetett) IX. legiójának máig nem teljesen és biztosan feltárt története szolgál. A jelzett katonai alakulattal valami különös dolog történt az i.sz. II. század tízes éveinek végén a bizonytalan és barbár britanniai végeken. És bár későbbi működésükről is vannak adatok, a históriájukban tátongó majd negyedszázados lyuk a későbbiekben sok találgatásra adott okot a történészek és történelmi mítoszokra érzékeny művészek körében.
Az ezredelős peplum-zsáner tavalyra már egyszer kitermelt egy angol hozzászólást a témában: Neil Marshall lenyűgöző erejű természetábrázolással spékelt A kilencedik légió-ját. Ott a vasban-vértben masírozó hódítók és hősök barbár csapdába és az elysiumi mezőkre masíroztak - hogy csak néhány vakmerő legonárius gyalogos-menekülős road-movie-ja után érkezzen el a happyending. Bár nem közvetlen folytatásról van szó, a jó Kevin filmje éppen innen, a legio megsemmisülésétől vagy nyom nélküli eltűnésétől veszi fel a mese fonalát.
Ryan közlegény helyett az arany sas megmentése
A fiatal és rendkívül agilis Marcus Aquila (a pályakezdő, eddig jobbára csak vígjátékokban és romkomokban jeleskedő Channing Tatum) katonai parancsnoknak érkezik egy britanniai határvidéken álló erődítménybe. Személyes célja, hogy helyreállítsa családja és nevük megtépázott becsületét, mert a legendás IX. éppen az ő apja vezetésével veszett a semmibe. A csatában ráadásul eltűnt az alakulat és a birodalom dicsőségének legfőbb záloga, az aranyozott sas-jelvény is.
A film felütésében meglehetősen realistán, „föld- és sárszagúan” mutatják be nekünk a határvidéken uralkodó bizonytalanságot és nyomasztó hangulatot. Az előretolt erődítményt rendszeresen kóstolgatják az északi erdőkből és hegyekből előtörő barbár törzsek. Egy ilyen, nagy áldozatokkal járó támadásban megsebesül az erődöt és embereit sikerrel megvédő hősünk, akit ezek után a biztos hátországba küldenek lábadozni és pihenni. Ami köztudomásúlag a bátrak számára rosszabb a halálnál is...
Egy bónusz: furcsa pár a vadak földjén
Marcus egy gladiátorjáték során ráadásul megment egy északról származó barbár férfit (a Billy Elliot felcseperedett egykori kiskamasz táncosa, Jamie Bell), aki onnantól kitartó és megbízható szolgája lesz. Hősünk egy idő után fejébe veszi, hogy a legio és a sas felkutatására egy feltűnő és nehézkes katonai hadművelet helyett eredményesebb lehet egy merész kommandós akció. És szolgájával elindulnak a ködös és egyre vadabb északra...
A szeszélyes természet, az egyre kietlenebb hegyek és sűrűbb erdők mellett a vidék bizalmatlan népei, a rómaiakat övező általános ellenségesség is nehezíti a küldetést. Ráadásul a birodalom északi határát jelentő Hadrianus-falon túl már a kettejük közti viszony sem olyan egyértelmű, hiszen Marcusnak teljesen meg kell bíznia Esca helyismeretében és ösztöneiben. Az úr-szolga viszony kemény próbatételnek lesz kitéve, amikor ijesztő külsejű barbárok fogságába kerülnek...
A sztori folytatásban jó kalandfilmhez méltó próbatételek után természetesen helyére kerül Marcus és Esca szövetsége. Talán még az is kiderül, mi történt valójában a csapdába csalt római harcosokkal, hova lett az aranyozott sasmadár és mi lett az egykori mészárlást túléltekkel a messzi és vad északon. Az alaptörténet az idők során elképesztő módon még sci-fi verziókat is eredményezett, ahol az alakulat Elysium helyett más bolygókra és párhuzamos valóságokba került. Ez a mostani, Rosemary Sutcliff 1954-es regényén alapuló változat igyekszik a történelem keretei között maradni. A Gladiátor sikere után teljesen érthetően csak a hősmítosz további alakítgatását tekinti feladatának...
És egy másik bónusz - nekünk, magyaroknak
A végére hagytam a film hazai büszkeséget növelő vonatkozásait. A másfél éve hullamerevségben leledző honi gyártás ellenére a bérmunkák ezerrel zajlanak és ennek a terméke volt A sas is. Ködös Albion kies hegyeit és tavait Kevin Macdonald dolgozatában ezúttal a Velencei-tavat övező hegyvidék alakítja. A számtalan filmes háttérmunkás mellett pedig jelentősebb szerepekben számtalan magyar színész tűnik fel a vásznon. Gőz István, Gerő Bence, László Zsolt, Laklóth Aladár és mások mellett leginkább a film eleji erődítményt támadó druidákat vezető, halálosan szigorú tekintetű Bicskey Lukácsot tessék figyelni!
A felsoroltakon túl olyan színészlegenda is jutalomjátékot kapott, mint az apolitikus nagybirtokost alakító Donald Sutherland. A film lenyűgöző képi minőségéért az Oscar-díjas Anthony Dod Mantle-t kell dicsérni. A sas nem hibátlan, itt-ott kicsit kifulladó vagy éppen maníros, de az átlagtermésből bőven kiemelkedő, nézhető kalandmozi.
Megnézése a magyar vonatkozásokon túl már csak azért is indokolt, mert az idei Karnevál mai, 0. napján, este fél 7-től a Savaria Mozi nagytermében a Savaria Legio közreműködése mellett közönségtalálkozó keretében tiszteletét teszi a barbár vezért alakító Bicskey Lukács színművész, akivel a film megtekintése után beszélgetni is fogunk.
