A Szombathelyi Szépítő Egyesület ötlete - hogy ily módon is növekedjen Szombathely zöldterülete - tetszést aratott, de megfelelő anyagi fedezet hiányában ez akkor nem valósulhatott meg.
Negyven évvel később, 1961 nyarán már az összes feltétel adott volt, hogy az egykori agyaggödör (és részben szeméttelep) helyett a 19 katasztrális hold területű Csónakázó tavat és a tőle gáttal elválasztott horgásztavat megépítsék. A megfelelő vízellátás érdekében az Arany-patakot új mederbe kellett terelni és duzzasztókat is létre kellett hozni.
A kialakításban a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság mellett nagy szerepe volt a szombathelyieknek is, akik, akkori kifejezéssel élve, társadalmi munkában építették a tavat. 1965-től vehették birtokba az új létesítményt. Az eleinte igencsak kopár környékre 1967 őszén 5435 darab fát, a szigetre pedig különleges, idősebb fákat telepítettek a megye arborétumaiból. (A tervezésben és a telepítésben nagy szerepe volt a kertész Józsa házaspárnak is.)
2015-ben némiképp átalakult a tó partja. Megszűnt az eredetileg ide épített nyilvános WC, felépült egy új vendéglő - ezzel együtt nemsokára bezárt a nagy múltú Tóvendéglő is - , és a szigetről új helyre került a csónakok kölcsönzője.
Az azóta eltelt 60 év alatt, a megerősödött növényeknek és a gondozásnak köszönhetően a Csónakázótó és környéke Szombathely talán legszebb részévé vált.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
