Nagyon kevés olyan területe van a tudománynak, amiről a szakértők hajlandóak határozottan kijelenteni, hogy lövésük sincs róla, hogyan lehetne megoldani az adott problémát. Nem dicsőség ilyesmit kijelenteni, a földrengés-jóslatokkal mégis ez a helyzet. A mértékadónak számító Science tudományos magazin négy szeizmológus tollából már 1996-ban leközölt egy cikket, azzal az egyszerű, de ütős címmel, hogy A földrengéseket nem lehet előrejelezni. Érdemes megnézni, miért is képesek a téma szakértői ilyen határozottan lándzsát törni valami mellett, illetve bocsánat, valami ellen.
Minden percben reng valahol
Földrengés ugye akkor keletkezik, amikor energia szabadul fel a földkéregben, a szeizmikus hullámok végighaladnak a bolygó belsejében, majd remegést és repedéseket okoznak a felszínen ott, ahol a tektonikus lemezek között törésvonal húzódik. Talán sokakat meglephet a következő adat, de közel 500 ezer földrengés van egy évben, amelyeknek egyötöde érezhető is a felszínen. Ez gyakorlatban annyit tesz, hogy minden percben reng a föld valahol.
A mértékek persze változnak. Matthew A. Mabey geológusprofesszor frappáns módon oldotta meg a jóslás-kérdést: egy ízben azt írta, hogy ah el akarjuk kápráztatni barátainkat, akkor mondjuk nekik azt, hogy lesz egy 5-6-os erősségű földrengés Los Angelesben (csak azt ne, hogy mikor), hogy lesz egy 6-os vagy annál erősebb rengés a következő két hétben (csak azt ne mondjuk, hogy hol), és hogy a következő 48 órában Dél-Kaliforniában is megmozdul a föld (csak azt ne, hogy milyen mértékben). És sosem fogunk tévedni.
Persze itt és most nem játszadozni akarunk, hanem az igazán nagy rengéseket előrejelezni, azokat, amik már komoly károkat okoznak - ezek a 7-es erősségnél kezdődnek, és belőlük tényleg már csak alig néhány akad. Ennek a huszonpár darabnak a megtalálása viszont már igazi tű-a-szalmakazalban eset.
Mítoszok és erőltetett magyarázatok
A földrengések váratlanul sújtanak le, az emberi agy viszont szeret mindent megmagyarázni, struktúrákba rendezni. Nem csoda, hogy ha egy ilyen eset bekövetkezik, laikus elméletek tucatjai szökkennek szárba, amik összefüggést vélnek felfedezni az időjárással, napciklussal, szuperholddal, de még a legutóbbi földrengéssel is. Ezek azonban egytől-egyig tévúton járnak: ha akadnak is szerencsés tippek, valójában egyikkel sincs korrelációban a bekövetkező rengés. De, mint mondtuk, az agy magyarázni próbál, és ezek sülnek ki belőle.
De még a jóval tudományossabb feltételezések is zátonyra futnak. A geológus-szakíró Andrew Alden szerint
nem számít semmit, hogy egy adott földtani perióduson belül mennyi idő telt el a legutóbbi földrengés óta. Nem számít, hogy a föld alatt hogyan alakulnak a belvizek nyomása. Nem számít a talaj elektromosságvezető képessége. A földmozgások viselkedése egy makacs rejtély.
Káosz, mindenek felett
De még így sincs minden veszve. A földrengések természetüknél fogva kaotikusak, nem lehet tudni, mely helyen és időben üt be a következő, de a káoszelmélet vad matematikai számításokkal még így is a segítségünkre lehet: viszonylag nagy pontossággal kiszámolhatóak az energiák, és az, hogy a világnak melyik része esik hosszú távon a legmagasabb kockázat alá - a rövid távú előrejelzés azonban továbbra is puszta vágyálom marad. De az előbbi tény legalább esélyt ad a várostervezőknek, építészeknek és a vészhelyzeteket kezelő szerveknek arra, hogy az adott területen mit és hogyan tervezzenek meg a jövőre nézvést.
Megjegyzendő egyébként, hogy egy másfajta, "emberközelibb" módszer egyszer már segített. 1974-ben Kínában eldöntötték, hogy feljegyzik a szokásostól eltérő jelenségeket, mint a furcsa állati viselkedésformák, a hirtelen buborékosodni kezdő kútvíz vagy a tiszta égből lecsapó villámok. A következő évben pár kisebb rengést követően a 100 ezer megfigyelőtől megszaporodtak a leadott riportok, így a kormányzat arra jutott, hogy evakuálja az északi Haicheng városának közel egymillió lakosát. Jól tették: másnap 7,3-as erősségű földrengés indult meg, ami becslések szerint 150 ezer ember halálát okozta volna.
Azóta is ez az egyetlen feljegyzés, ami sikeres földrengés-előrejelzésről szólt. Ugyanez a módszer ugyanis egy évvel később már nem vált be: a megfigyelők semmi különöst nem jegyeztek le, mégis a semmiből tört rá a katasztrófa Tangshanra, kétszer is egymást után, 250 ezer ember halálát és további 164 ezer súlyos sérülését okozva. A módszer tehát megint csak egy szerencsés egybeesésnek bizonyult.
Mit tehetünk akkor?
Jóslatokba bocsátkozni semmiképp sem szerencsés, hiszen ezek hamisnak bizonyulhatnak, ennélfogva áldozatokkal járhatnak, miközben azzal is törődhetnénk, amit tényleg képesek vagyunk tenni az ügy érdekében: vagyis hogy nagyon komolyan felkészülünk ott, ahol a tektonikus lemezek találkoznak. Magas fokra fejlesztett infrastruktúra, megerősített épületvázak, pontosan kidolgozott menekítési tervek. Amíg a tudomány gyerekcipőben jár még ebben a kérdésben, addig csak ennyit tehetünk. Ezt viszont jobb előbb, mint később.
(A cikk az io9.com nyomán készült.)
