Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Eddig: 0 0 0 0 0 0 0 / 2 500 000 Ft, még 0 nap

Orbán Viktor szereti a nagyvállalatokat – Kérdés, hogy azok mennyire szeretik őt?

Rákanyarodva a választásokra, a téma talán fontosabb, mint amilyennek tűnik.

Sokan és sok minden miatt bírálták Orbán Viktort, de azt még ellenfeleinek (ellenségeinek?) többsége is elismeri, hogy ügyesen lavírozik a politika hullámain.

Egészen az utóbbi hetekig gyakorlatilag egyszemélyes irányítója volt a magyar belpolitikának, saját pártja és hívei irányításán kívül ügyesen nyúlt át az ellenzéki térfélre is, és nem ritkán volt az az érzésünk, hogy nem is olyan könnyű megmondani, hol végződik a Fidesz és hol kezdődik az ellenzék.

Orbán bámulatos képességei talán még látványosabbak a külpolitikában.

Gyakorlatilag folyamatos hadban áll az Európai Unióval, de eddig minden csatából, legyen az koronavírus, jogállamiság, sajtókezelés, EU-pénzek elköltése, korrupció stb. – győztesen, vagy legalábbis sértetlenül került ki.

Amikor Donald Trumpot elnyelte az amerikai belpolitika süllyesztője, sokan azt vizionálták, hogy majd a Biden-adminisztráció ellehetetleníti, vagy legalábbis megkeseríti az Orbán-kormány működését, de ennek semmi nyoma nem látszik. Egyelőre legalábbis.

Arról viszont kevesebbet beszélünk, hogy a magyar kormány hogyan és miként a szlalonozik a nemzetközi gazdasági akadálypályán: bizony, ezeket az akadályokat is abszolválja, hol átugorja a lécet, hol átbújik alatta, hol egyszerűen megkerüli.

„A bizniszkedvelő populista”

Ezzel fenti jelzős szerkezettel illeti az Emerging Europe újságírója a magyar miniszterelnök, amikor azt elemzi , hogy Észtország mellett miért Magyarország az, akiknek ellenvetésük van a minimum (15%) társasági adó bevezetésére az OECD országokban.

Kevesen tudják, hogy Magyarország jelenleg afféle adóparadicsomnak számít a maga 9 százalékával, amely Európában a legalacsonyabb és a világviszonylatban is igen kedvezőnek számít.

Orbán Viktor a kecskeméti Mercedes-gyár új modelljének hivatalos bemutatóján (2013)
Kormany.hu

Azaz amíg a kormány retorikájában a kisemberek, a hazai kisvállalkozások pártján van és előszeretettel fogalmaz meg kritikákat a nemzetközi nagytőke irányába, a gyakorlat mást mutat.

Bankadó ide vagy oda, a bankok soha nem látott jó évet zártak a koronavírus-járvány alatt, a nagy multinacionális cégek fejlesztéseire folyamatosan szakad a pénzeső az állami égboltról.

Vas megyében a Schaefflertől Építik az új szombathelyi Schaeffler-gyárat 2020. May 08. 08:34 kezdve a TDK-n át 4 milliárdos fejlesztés után most egy 1,2 milliárdos K+F programot jelentett be a szombathelyi TDK 2020. December 15. 15:19 az Egisig Szijjártó Péter adta át az Egis két új körmendi üzemét October 15. 16:38 nincs olyan multinacionális cég, amely nem kapott milliárdokat, mi több, a kormány zsebébe nyúlt ez év elején is, amikor a szupergazdag Heineken soproni beruházását is kipótolta 540 millió forintos beruházást valósít meg a Heineken a soproni sörgyárban January 12. 16:53 az adóforintjainkból.

Emlékezzünk: ez ugyanaz a cég, ami ellen a kormány korábban retorikai háborút vívott A sajtó rosszul tudta, a Fidesz mégis beleáll a vörös csillagos törvénybe 2017. March 21. 14:36 a vörös csillag miatt.

A nemzetközi nagy cégeknek igencsak jól jön az európai összehasonlításban páratlanul szűkmarkú munkanélküli ellátás, illetve az úgynevezett „rabszolgatörvény”, amely ellen főleg az ellenzék lázadt, a munkavállakók kevésé. Ez utóbbinak az is oka, hogy a kormány módfelett barátságtalan a szakszervezetekhez.

Az is feltűnő, hogy az Orbán-kormány különösen babusgatja a német autóipari óriásokat (Audi, Mercedes, BMW stb.) és a köréjük telepedett beszállító multikat, amelyek így együtt jelenleg a magyar gazdaság gerincét és fő bevételi forrását jelentik.

Ezek nagyjából tények, innentől kezdve izgalmas spekuláció kezdődik.

Költőinek tűnő, de mégis fontos kérdések

Mennyire szolgálja Magyarország valódi gazdasági érdekeit és mennyire Orbán Viktor hatalmi játszmáit a multinacionális óriásokkal való barátkozás? – kérdezhetjük.

A mérleg egyik serpenyőjében ott vannak a külföldi tulajdonú gyárak stabil és viszonylag jól fizető munkahelyei, az exportból származó bevételek és a gazdaság viszonylagos stabilitása, míg a másikban az, hogy az érintett cégeknek és a mögöttük álló lobbiknak nyilván nem érdeke, hogy ezek a számukra paradicsomi állapotok megváltozzanak.

És ennek akár szerepe lehet abban, hogy az Európai Unió csak a beszéd szintjén kritizálja a magyarországi állapotokat, a valóságban azonban minden megy tovább a régi módon.

És innen már csak egy ugrás a jövő április, amikor is választópolgárok ítéletet mondanak az elmúlt 4 évről, leginkább majd érzelmeik alapján, de valamennyire benne lesz a gazdaság működése is.

Az nem kérdés, hogy az Orbán-kormány továbbra is szereti a multinacionális cégeket, de azt nem lehet tudni, hogy a multinacionális cégek meddig szeretik őt, mit hoz ki belőlük mondjuk a társasági adó 15 százalékra emelése, és mihez kezdenek akkor, ha netán az ellenzék győz a választásokon. A kampányban a kormány mellé állnak-e valamilyen finom formában, vagy ők más pályán, más logika mellett mozognak?

És mit gondolunk minderről, mi, egyszerű földi halandók?

Nagyjából itt kezdőnek lényeges kérdések.

Kedves Olvasó!

Hangot szeretnénk adni nektek! Kérjük, segítsetek nekünk abban, hogy elindítsuk új stúdiónkat, és hogy minél több beszélgetést és videót készíthessünk veletek, nektek!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény