Még márciusban izgalmas információkat tett közzé a RIA Novosti orosz hírügynökség: azt írták, hogy Oroszország szövetségi űrhivatala benyújtotta a kormánynak célkitűzéseit, aminek végpontja évszám szerint 2030, és kifejezetten ambíciózus terveket dédelgetnek benne. Ezek szerint nem csak fel akarják pörgetni a speciális iparágat, hogy a nevezett dátumig az űr-világpiac tíz százalékát birtokolják (figyelem, 2011-ben ez csak 0,5 százalék volt). Sőt, nem is csak szondákat küldenének a Vénuszra és a Jupiterre, állandó kutatóállomást létesítenének a Marson, és nem csak arra vállalkoznak, hogy az űrszemetet kipucolják a Föld közeléből, illetve megvédjék bolygónkat a veszélyes aszteroidáktól.
A minap egy washingtoni konferencián kiderült az is: a Holdra akarnak menni, de nem ám csak úgy, hanem ott is akarnak maradni.
Most nem arról beszélünk, hogy ugyanazt megismételnénk, amit az emberiség már egyszer teljesített 40 évvel ezelőtt. Állandó bázisok kiépítéséről beszélünk
- mondta ki a bűvös szavakat Vlagyimir Popovkin, a Roscosmos űrhivatal feje.
Egykori Nagy Testvérünk próbálkozásai nem alaptalanok: fél évszázados szálka a szemükben, hogy - állítólag, mai ismereteink alapján - bár ők küldték az első embert a világűrbe Jurij Gagarin személyében, az igazán nagy lépést az emberiségnek az amerikai Neil Armstrong tette meg, aki - állítólag, mai ismereteink alapján - az első volt, aki a Hold felszínébe taposhatott. Oroszország rögtön ezután le is fújta holdügyi terveit. A legújabb jelek szerint azonban a régi büszkeségük ismét feltámadt, nem is kicsit.
Csakhogy az állandó Hold-támaszpontok nagyratörő tervével nincsenek egyedül. Ezúttal valószínűleg nem az amerikaiakkal kell megküzdeniük (Barack Obama nemrég visszafogta a jelentősebb űrprogramokat és költségvetésüket), hanem a közeli Japánnal, most ugyanis ők jelezték: szintén a Holdat tekintik elsődleges célpontjuknak.
Csak nehogy a végén túl szűkössé váljon odafent.
