Négy óra előtt öt perccel tizenöt párnás lány álldogál a Fő tér közepén, kémlelgetve körbe, hátha egyszer csak az égből lepottyan egy százfős párnacsata-brigád. Fotósunk pesszimizmussal átitatva, ám nevetve hajolt oda hozzám: „Ez gáz lesz!” Hát - gondolom - várható volt.
Én is csak pár nappal előtte tudtam meg, hogy idén is megrendezik a 2008-ban már fergeteges sikert aratott Párnacsata Napot. Tavaly a csapból is ez folyt, mindenki egy hónappal előtte tudta, hogy ő március 22-én, 4 órakor ott fog állni a Császárkő alatt, hogy ha megszólal a síp, támadásba lendülhessen hű alvótársával felfegyverkezve.
A tizenöt álldogáló lány bizonytalansága az újabb és újabb párnások érkezésével lassan szertefoszlott. Amikor azonban húsz, tiszta feketébe öltözött, szimatszatyros metálos, csatasorban bevonult a kispárnáikkal, a másodéves vánkosharcosokban feltámadtak a tavaly kapott erősebb ütések emlékei Ne a gombos felével üss! Fő téri párnacsata őrület (videóval) 2008. March 23. 23:13 .
A síp után kiderült, hogy nincs mitől tartani, zenei ízléstől függetlenül minden párna tollal van tele. A tömegpárna-verekedések és a taktikás párnapárbajok közben folyamatosan érkezett az utánpótlás. A réglátott ismerősök üdvözlésének egy sajátos formája alakult ki: „Szia! *puff* Hogy vagy? *puff* Jól. *puff* És te? *puff-puff* Én is jól, köszi. *puff*”.
Ahogy egyre több párna csatlakozott a harchoz, egyre több toll és szivacsdarabka döntött úgy, hogy megszökik huzatjának fogságából. A küzdőteret tömött sorokban vette körbe a nézősereg, láthatóan élvezve, hogy nem őt püfölik. Sajnálom, hogy nem ragadtak ők is párnát inkább, ilyenkor tavasszal némi őrültség mindenki részéről elnézhető.
Háromnegyed öt körül az utolsó harceszközök is szétszakadtak, a tollba burkolt emberek elindultak hazafelé, a takarítóbrigád pedig munkának látott. Magamban megállapítottam, hogy fotósunk tévedett, és nagyon jól sikerült az idei Pillow Fight Day. Amikor hétkor újra a tetthelyen sétáltam, tűnt fel egy lámpaoszlopra ragasztott fehér A4es lap, ami a részvételre buzdította az olvasót, de ekkor már csak a kapualjak tövében felgyülemlett, fehérlő pihecsomók emlékeztettek a gigászi viadalra.
