Jelenleg rendkívül népszerű a Nintendo Switch kézikonzolja (amiből már 114 milliónál is több kelt el), de új piaci szereplőként nemrég nagyot robbant a Steam Deck is. Utóbbi nyitókészletét hamar el is kapkodták.
A Nintendora sorra jönnek ki a rekordbevételt hozó játékok (például a Mario Kart 8 már 48 millió feletti példánynál jár) még annak ellenére is, hogy egy napjainkra már elavult, gyenge teljesítményű gépről van szó.
A Steam filozófiája más: az ő kézikonzolján a PC-s játékokat lehet kényelmesebb módon futtatni, de a gépre a saját steames operációs rendszer helyett vagy mellé akár egy komplett Windows is telepíthető - így válik szinte egy teljes értékű hordozható játékgéppé.
Volt azonban régen egy másik szereplő is a piacon, a Sony, és az ő hordozható PlayStationje, a PSP.
A PlayStation Portable (PSP) fejlesztését még 2003-ban jelentették be, következő év tavaszán pedig már meg is nézhette az E3 kiállítás közönsége. Az év végén ugyan még csak Japánban volt kapható, de 2005-ben már a világ összes régiójában árusították.
A Sony a kézikonzolt a Nintendo akkor trendi eszközei ellenfelének szánta, így utólag pedig tudjuk: a trónfosztás nem sikerült, de azért rendesen helytállt: 2014-ig összesen 82 millió darabot adtak el belőle (a Nintendo ekkortájt 154 millió DS-t értékesített).
Az igazság az, hogy mai szemmel sem egy rossz választás a PSP, köszönhetően annak, hogy akár 10-15 ezer forintért is beszerezhető a használtpiacon. A játékokat egy nagyon érdekes, kicsi UMD lemezről tudja beolvasni, amiknek 900 vagy 1800 megabájt a kapacitása. Ezeket 500 és 1000 forint között adják-veszik egymás között az emberek, de a Youtube-on számos videó található arról, hogyan lehet megoldani az internetről letöltött játékok futtatását is. Ezek egy átalakító segítségével simán microSD kártyára másolhatóak.
A menürendszer ismerős lehet azok számára, akiknek van vagy volt Playstation 3-as játékkonzolja - igaz, a PSP jelent meg korábban. Nekem annyira ez nem tetszik, de megszokható.
A konzolon csak egy joystick kapott helyett, ez a ma megszokott irányítási módokhoz képest kicsit nehezíti a játékot. Amúgy egy nagyon érdekes, teljesen lapos analóg karról van szó, ami szépen belesimul a géptestbe. Ezen kívül megtalálható természetesen a D-pad az iránynyilakkal, és persze az ikonikus háromszög-kör-iksz-négyzet gombok is. Utóbbiak a szokásosnál kisebb méretűek, de szerencsére nem zörögnek.
A PSP tetején van még két "ravasz", és még pár egyéb funkciógomb is. A töltést még nem USB-kábelen vette fel, hanem egy régifajta, kerek DC-csatlakozón. Maga a gép pár újításon átesett a gyártása során, sőt, volt egy karcsúsított PSP Go nevű változata is, ami például lemezt egyáltalán nem is olvasott.
No, de a lényeg, milyenek a játékok: valahol a teljes értékű konzoljátékok és a mobiljátékok között helyezkednek el, inkább az előbbi felé eltolódva. Több nagy cím is megjelent a PSP-re, vagy a nagy címek átportolt verziói. Sőt, olyan népszerű játékok, mint a GTA, külön csak erre a gépre is dedikált játékot. Összesen egyébként több száz játék közül választhatunk, meglepő módon ebből rengeteg a japán RPG cím.
Bár gyerekkoromban nekem sosem volt ilyen konzolom, nagyszerű lehetett egy PSP-t birtokolni. Vihették a fiatalok a nagyihoz, a nyári szünetre, osztálykirándulásra, nyomhatták rajta a Need for Speedet a buszon. Ne feledjük, ekkor még sehol sem voltak az okostelefonok, a mobilokon is legfeljebb Snake vagy Tetris-szerű játékok futottak.
Ezen viszont van wifis internetböngésző, le tud játszani filmeket és zenéket, sőt, még anno a Playstation 3-ról is streamelhető néhány cím arra az esetre, ha mondjuk foglalt a tévé. Volt játékmegosztás funkció a többi, közeli PSP számára, sőt, már akkor online boltban is meg lehetett vásárolni a játékokat. Mindezt 2005-ben!
Nagyon sajnálom, hogy a Sony a későbbi PS Vita kézikonzolja után elsorvasztotta a hordozható masinák üzletágát; így maradnak a régi címek. Igaz, annak, aki akkor nem játszott ezekkel a játékokkal, talán ugyanolyan élvezet nyújtanak, mint 15 évvel ezelőtt.
