Mekkora jelentősége van annak, hogy Mithras-szentélyt találtak Szombathelyen?
A Mithras-kultusz a római kor legizgalmasabb vallástörténeti kérdéseit feszegeti. Bár a legújabb kutatások szerint Pannónia volt a kultusz egyik szülőhelye, mégis tény, hogy nem sok Mithras-szentély került elő eddig Pannóniában. Szakmai körökben jó egy éve ismert, hogy Savariában is van két olyan fonyos feliratos emlék, amely alapján egy Mithras szentély létével kell számolnunk.
Ha jól tudom, azért sem volt meglepő, mert Mithras katonaisten volt, kultuszának beavatottai csak férfiak lehettek.
Javítanék: nem katonaisten, hanem katonás isten volt.
Befolyásolja-e a lelet az ókori Savariáról meglévő tudásunkat?
Mindenképpen. A dolog értelmezésének kiindulópontja, hogy Savaria volt Felső-Pannónia vallási központja. Itt ülésezett a tartománygyűlés, és a város volt a császártisztelet központja is. A császártisztelet azért volt fontos a rómaiak számára, mert Britanniától Észak-Afrikáig, az Északi Tengertől az Eufráteszig terjedő hatalmas kiterjedésű és lakosságú birodalomat mérhetetlen kulturális, vallási, történeti és nyelvi sokszínűség jellemezte. Ebben a birodalomban a legfontosabb kapocs és összetartó erő a császárnak, mint isteni lénynek a tisztelete volt. Savariában, mint csepp a tengerben, szintén megfigyelhető ez etnikai, kulturális és vallási sokszínűség.
Ennek – a város központi helyzetén túl – másik oka, hogy a Kr. u. II. század végén, a markomann háborúk pusztítását követően járványok, betegségek megtizedelték a lakosságot, ezért a római állami vezetés betelepítési programot indított amely következtében etnikailag és kulturálisan is hihetetlenül sokszínűvé vált a város. A Fő-tér rekonstrukciós munkái közben, például egy szír származású hivatalnok feliratos emékére bukkantunk.
Tehát az ókori Savaria sokkal inkább központi helynek számított, mint a mai Szombathely?
Kétségtelen. Felső-Pannónia második legfontosabb városa volt, nem katonai vagy igazgatási, hanem civil igazgatási központ volt. Rangot adott a városnak az is, hogy az első mesterségesen létrehozott település volt a Kárpát-medencében. Ide Észak-Itáliából származó,
igazi
római polgárokat telepítettek. Savaria - Sopron mellett - a legrómaibb városa volt Pannóniának.Úgy értsük, hogy mérnökök tervezték meg a települést? Igaz, Kiss Péter ásatásánál bemutattak egy 1500 éves csatornarészletet is, ami olyan gondosan volt tervezve, hogy a XX. század elején is kielégítette az igényeket.
Az alapos mérnöki tervezettség lépten-nyomon megfigyelhető Savariában, így
tetten érhető
a római város legfontosabb közműveinek egyikén, a csatornázáson is. Vannak feljegyzéseink arról, hogy a XIX. század második felében még karbidlámpákkal járták az épen maradt ókori csatornákat, akkor egyébként azt hitték, hogy a kőszegi várból induló alagutakra bukkantak. Ilyen embermagasságú csatorna látszik az OTP-ben az üveg alatt is, 1992-ben még 30-40 méter hosszan járhattunk benne.Határoljuk be, hol is húzódtak az ókori Savaria határai.
Ha a fallal körülvett városmagot nézzük, a Petőfi Sándor utca vonala volt az északi határ, a nyugati oldal nagyjából a Romkerten keresztül húzódott. A belváros dél-nyugati sarka kicsit le volt vágva: ez a sarok ott van a Kossuth L. utca végén, a 22., 24. számú házak alatt. Az ott lévő fémlépcsőt éppen azért alakították ki, mert a lépcsőházat nem akarták ráépíteni a a megtalált római saroktoronyra. A déli városfal, amelynek 1997-98-ban magam is jó darabját feltártam, a Kossuth Lajos uca vonalában húzódik tovább. A városházával szemben az üzleteknél kell a déli városkaput keresnünk, onnan a fal vonala a Thököly utca házsorai alatt haladt kelet felé. A keleti védművek pedig nagyjából a mai Király utca belváros felé eső házai alatt vannak.
Ezen a területen sűrű, zárt utcás beépítést kell elképzelni, aminek a kialakítása persze nem egy pillanat alatt történt meg. De a tervezettséget mutatja az is, hogy az alapításkor kijelölték a legfontosabb középületek helyét és valószínűleg a városfalat is megépítették. Természetesen a falakon kívül is laktak. Kevesen tudják azt például, hogy az Iseum alatt, a szentély megépítése előtt, nagyon komoly ipari műhelynegyed működött, pontosan ott, ahol a Borostyán-út bejött a városba. Arról se feledkezzünk meg, hogy a Művészeti Szakközépiskola udvarán nemrégiben történt ásatás is komoly leleteket hozott felszínre: itt a város legfontosabb temetőjének részlete került napvilágra.
Úgy értsük, hogy a mai Szombathely belvárosa pontosan Savariára épült rá?
Igen, a mai belváros pontosan az ókori felett van. Hasonló a helyzet mint Sopronban, Óbudán, Pécsett és Győrben.
A római város területe teljesen beépített? Tehát az egykori Savaria nagy részét még nem kutatták meg a régészek?
Valóban, a római település legnagyobb része ismeretlen a régészek előtt. Ezzel együtt is Savaria egy jól kutatott római városnak számít, még akkor is, ha csupán néhány százaléka vált láthatóvá az elmúlt száz-százötven évben, amióta valamennyire is modernnek számító régészetről lehet beszélni. Ami különösen érdekes, hogy az ásatásoknak több mint fele a rendszerváltás után történt. Ma már nem történhet érdemi építkezés a városban régészeti kutatás nélkül. Továbbra is gond azonban az, hogy a felszínre került ókori maradványokból és leletekből az itt élő szombathelyi polgár, vagy az idelátogató vajmi keveset lát. Az új létesítmények ráépültek az ókori épületmaradványokra. Most már csak eltakarják, de 10-15 évvel ezelőtt el is pusztították azokat.
Érdekes kérdés, hogy tulajdonképpen meg kell várni, amíg a most ott álló épületek elpusztulnak, addig nem lehet feltárni a területet.
Nézzük például Sopront. Ott nagyon markáns a barokk belváros, és komoly gótikus, reneszánsz épületekkel is számulni kell. Az, hogy Szombathelynek nincsnek ilyen épületei, természetesen nagy kár, de éppen azért, mert itt nem állnak védett műemléki épületek, mód van arra, hogy nagy, egybefüggő régészeti kutatásokat lehessen végezni.
Mi lehet még a belváros alatt?
Nézzük előbb mi az ami ismert: felszínre került a mai Romkert területe, a helytartói palotával, a mozaikkal, a látványos útkereszteződéssel és a városfal egy kisebb szakaszával. A püspöki iskola kertjében van a nyugati városkapu, de a védművekből ennyi, és nem több. Lakóépületet jobbára a Fő-téri foghíjban és a Kőszegi utcában találtunk. A városháza alatt valószínűleg van egy nagyobb vallási épület, a megyeháza előtti tér alatt egy római fürdő, míg a Ferences-kert alatt pedig ismét lakóépületek és műhelyek.
A Szily János és a Kőszegi utcák közti hatalmas területű tömbbelső azonban még szinte teljes egészében feltáratlan. Ami pedig a legfontosabb: a római város magja, az egykori Fórum a capitoliumi szentéllyel, a középületekkel, a hivatalokkal, még mind a földben vannak. Ha nem is teljesen érintetlenül, hiszen a fórum déli szélének egy kis szakaszát már érintettük akkor, amikor fel volt bontva az utca a premontrei gimnázium és a volt BM-klub előtt. Az itt talált mozaik már ennek a hatalmas épületkomplexumnak a szélét jelöli.
Mit lehetne tenni azért, hogy ezek a leletek napvilágra kerüljenek, megismerhetővé váljanak?
Úgy gondolom, először néhány elvi kérdéseket kell tisztáznunk. Fontos-e az, hogy pont most, holnap vagy holnapután, mondjuk még az én életemben feltárjuk ezeket az emlékeket? Mindenki tudja, hogy a régészeti leletek és az épületmaradványok a legjobb helyen a föld alatt vannak. Elég kimenni a Romkertbe és megnézni a mozaik állapotát, hogy ezt belássuk. A régészeti kutatás ezért hatalmas felelősséggel jár. Ezért Magyarországon a régész szinte csak akkor ás, ha muszáj, ha az adott terület beépítése elkerülhetetlen. Amikor nyilvánvalóan értéket kell menteni.
Szombathelyen mostanában egy új gondolkodásmóddal találkozom. A város komolyan tervezi, hogy hasznosítja a Kőszegi utcai tömbbelső területét, amihez vállakozókat keres. Most azonban nem arról van szó, hogy eladnak egy területet, a beruházó pedig csak később szembesül azzal, hogy azt régészetileg fell kell tárni, a maradványokat pedig meg kell őrizni. A közelmúltban elkezdődtek olyan vizsgálatok, kalkulációk, hatástanulmányok, melyek célja, hogy tisztázza, hol, mekkora, milyen állapotú maradványokkal lehet számolni, azaz mennyibe kerülne a feltárásuk és megőrzésük. Lényeg tehát az, hogy olyan építészeti tervek készüljenek, amelyek messzemenőkig számolnak az alattuk lévő romokkal és a legkisebb kárt teszik azokban.
Mit jelent ez magyarul?
Mondjuk 15 évvel ezelőtt mindenki mélygarázsban gondolkodott. Tudomásul kell azonban, hogy a mélygarázs maradéktalanul és visszfordíthatatlanul elpusztítja a leleteket. Ugyanez a helyzet a pincékkel is. Amikor a mostanában sokat emlegetett Kőszegi utcai parkolóház tervei készültek, az örökségvédelmi hivatal meghatározta, hogy az alapozási sík 150 centinél nem mehet mélyebbre. Ebből persze az következett, hogy az egész épület feljebb csúszott volna másfél méterrel. Ilyesmire gondolok, amikor azt mondom, kezdjünk el összefüggésekben gondolkodni, ha ezeket az értékeket meg akarjuk őrizni.
Tehát hagyjunk valamit az utókornak is?
Természetesen. Mondok egy élő példát: az Iseum első régészeti kutatása 1955 és 1961 között volt, amikor Szentléleki Tihamér, az ásatások akkori vezetője a területnek kb. az egyharmadát tárta fel. Én ehhez 2001-től a mai napig további egyharmadot tettem hozzá. A további egyharmad azonban gyakorlatilag
jegelve van
. Ha egykor mindent feltártak és helyreállítottak volna, akkor nem lehetne most régészeti módszerekkel meggyőződni egy újabb rekonstrukció helyességéről. Ezért tehát az ásatás szakmai, erkölcsi és etikai kérdés is.Nagyon komolyan meg kell gondulnunk, hogy mennyit és milyen módszerrel tárunk fel például az Iseumban vagy bármelyik másik helyen. Gondoljunk csak bele: én az első feltárás után negyven évvel teljesen más módszerekkel dolgozom, mint a korábbi kollégák, akik nyilván más módszereket használtak, mint Schliemannék annak idején. Nincs azon semmi csodálnivaló, hogy az utókor, a későbbi időszak fejlettebb technikával, módszerekkel tudja a múltat vizsgálni.
Kicsit beszéljünk azokról a leletekről, amelyek már a föld felett vannak. Ismét komoly munka indult el az Iseumnál .
Minden épületnek van egy élettartama, ez alól nem kivétel a műemléki helyreállítás sem. Egyszerűen tönkrement és károsodtak a benne lévő eredeti római emlékek. Ezért 2001-ben, amikor elindítottuk az ásatást, első dolgunk volt, hogy az eredeti márványfaragványokat, a volt Iseum legfontosabb leleteit kimentettük. Az utóbbi két év ásatásai már arról szólnak, hogy a tervezett építéshez kell a területet megkutatni. Tudomásul kell venni, hogy a műemléki helyreállítás is építési tevékenység, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint bármelyik másik építkezésre.
Tavaly decemberben viszont új projekt indult el.
2001-ben, amikor még kutatási engedélyünk sem volt, Mezős Tamás építésszel és néhány kollégával csak reméltük, hogy az ásatásoknak egy műemléki rekonstrukció lesz majd az eredménye. Ennek a kutatási programnak az eredménye az az információhalom, amely alapja lehetett a tavaly elindult nagy pályázatnak, és amivel a kiemelt nagyberuházások közé került az Iseum.
Természetesen nem csak egy műemléki helyreállítási programról van szó. Az Iseumban terveink szerint egy olyan muzeális bemutatóhely jön létre, amely a savariai leleteken túl, Pannónia vallástörténeti emlékeit tárja majd a látogatók elé. Ez abszolút unikális, se közel, se távol ilyen nincs. E munka elvégzésére hoztuk létre tavaly decemberben az Iseum Team-et, amelynek feladata, hogy adatokat szolgáltasson az építészeti programhoz, a múzeummal karöltve elvégezze a régészeti kutatásokat, feldolgozza a leleteket, sajtó alá rendezze az egész, hosszú kutatási program eredményeit, összeállítsa az Iseum monográfiát, kiállításokat rendezzen, és segítse létrehozni azt az intézményt, ami majd az Iseumot működtetni fogja.
Kicsiket, de fontosakat lépünk előre. Augusztus 8-án a Szépművészeti Múzeumban nyílik egy hatalmas, az egyiptomi kultúrát bemutató kiállítás, a
Fáraók reneszánsza
címmel. Hogy miért reneszánsz? Gondoljunk bele, amikor a rómaiak kétezer évvel ezelőtt elkezdtek ismerkedni az egyiptomi kultúrával, ami akkor már egy háromezer éves kultúra volt. Ők erre rácsodálkoztak, és nem véletlen, hogy tényleg reneszánszát élte a rómaiak alatt az egyiptomi kultúra. Hiszen az egyiptomi kulturális és vallási hatások – természetesen egy görög és egy római szűrőn átszűrve – az egész római birodalomban elterjedtek.A kiállítás egy nemzetközi program része, a British Múzeum és a párizsi Louvre anyaga, a hatalmas milánói vagy zágrábi gyűjtemény mellett a Szépművészeti Múzeumnak lesznek leletei kiállítva, mi pedig az Iseum régi és frissen kiásott kincseiből tudunk egy szép kollekciót kiállítani. A kiállításon már alkalmunk lesz azt mondani, hogy
emberek, figyelem, itt vannak a mi leleteink is. Ez csak egy kis töredék, de azt figyeljétek, mekkora durranás lesz a mi Iseumunk, ahol nem csak néhány darabot, hanem az egész nagy háttéranyagot és a teljes kollekciót meg tudjuk mutatni
.
Mikorra lesz kész az Iseum?
Az idén még ásunk és kutatunk. Az építészeti kivitelezés - tekintettel arra, hogy közbeszerzéses - az év vége előtt nem tud elindulni. Nyilvánvaló, hogy a kivitelezés zöme 2009-re fog áthúzódni, a múzeumot berendezni, a kiállítást összeállítani csak ezután lehet. Tehát 2010 nyarára tenném az Iseum megnyitását. Függ ez attól is, hogy a város az Iseum-projekten elnyert pénzhez mikor tud hozzáférni.
Mithras-szentéllyel kezdtünk, fejezzük is be azzal. Milyen megoldást tudna elképzelni a Mithras-szentély bemutatására?
Azt tudom mondani, amit a kollégám is javasolt: nagyon jó lenne az eredeti helyszínen, ott lent, a pinceszinten megőrizni. De ha ez nem lehetséges, elfogadott műemléki megoldás az is, amit a műemlékes szakma felvetítésnek nevez. Tehát a maradványokat le kell bontani és egy szinttel feljebb kell hozni és újraépíteni azokat. A tervektől függ, hogy melyik megoldást kell választanunk.
