Tíz év sikeres működés és közel ötven kiállítás után végleges bezárásra kényszerül Szombathely kultikus nonprofit kiállítóhelye, a Thököly utcai Irokéz Galéria. Lovas Ilona 2011. június 3-án nyitott kiállításával már hivatalosan is elbúcsúztak. Nem új tehát a hír, hiszen jó éve tudni, hogy az önkormányzat nem kívánja a kortárs képzőművészetet pártoló kezdeményezést tovább támogatni. Maga a hely Pados Gábor tulajdona, aki az ország egyik legnagyobb kortárs művészeti gyűjteményével rendelkezik, nemzetközileg is elismert galériát működtet a fővárosban (az acb Kortárs Művészeti Galériát). Pados Gábor hiába indult Szombathelyről, hiába lett az Irokéz neve közismert védjegye a minőségnek, és alakult ki a galéria körül egy masszív törzsközönség, Szombathely érdektelensége, és a támogatás megvonása miatt bezár a kiállítóhely.
Aki feljárt, az
képben maradt
Az idelátogató nem idevalósiak pedig egytől-egyig el vannak ájulva a patinás tetőtér hangulatától, és magától a ténytől is, hogy egyáltalán ilyen itt létezik. A galéria a hazai képzőművészet legjavát hozta közénk. Szombathely modernül gondolkodó, kultúrát kedvelő fiataljai számára nem pusztán egy kiállítóhely, hanem találkozóhely is volt. Egy izgalmas csomópont, ahol több százan gyűltünk össze.
– meséli Vida Gábor, aki a galéria megmentéséért szerveződő civil összefogás mozgatórugója. Nem valami ellen, hanem valami mellett kívánnak protestálni - hangsúlyozza. Céljuk, a Kultúrkapu Egyesülettel közösen, hogy az egy napos koncerten befolyt összeget felajánlják a Galéria további működtetésére. [picture=" 141882"]A zenés demonstráció helyszíne a Bartók terem udvara lesz, ahová július 15-én, pénteken este hattól várják azokat, akik jelenlétükkel kiállnak a galériáért. A fellépők sora még alakul, de többen jelezték, biztosan itt lesznek: főként szombathelyi kötődésű zenészek és dj-k, például a Violet Eye együttes, a Chen, illetve egyeztetések folynak többekkel még jelenleg is. Ahogy Vida Gábor meséli, a zenészek első szóra tudták és érezték miről van szó, és szívesen vállalják az ingyenes fellépést. Belépődíjat nem szednek, de egy lezárt papírdobozba mindenki bedobhatja a galéria megmentésére szánt adományát. Vida Gábor abban reménykedik, hogy összejöhet annyi, hogy ősszel legalább egy-két tárlat még megnyílhat.
Ez az akció elsősorban nem a pénzről szól, sokkal inkább egy gesztusnak szánjuk. Ha a város nem ismeri el az Irokéz Galéria működését, legalább mi, akik rendszeresen odajártunk, mi ismerjük el, és álljunk ki mellette. Ne hagyjuk szó nélkül, hogy véget ért egy korszak
– teszi hozzá Vida. A galéria megmentésért már facebook csoport is szerveződött…
Nem fogunk természetesen pártoskodni, hisz az ezelőtti városvezetés sem adta könnyen azt, ami jár, és a mostani sem teszi. Nem értjük azonban azt, hogy ez az "aprópénz" - ami valószínűsíthetően nem is összegszerűen teszi lehetetlenné a helyzetet, hanem gesztusként hiányzik - miért nem kerül kérés nélkül oda, ahol a helye van. A város csak hálás lehet, hogy valaki még azon felül is ad, ami kötelező, lehet, hogy az a baj, hogy nem valakinek, hanem valakiknek? Vagy valamelyik városi közszolgának nem tetszenek a művek, amelyeket nem képes és nem is akar megérteni, mert túl maiak? Túl nyers világ a kortárs művészet? Nem értjük a mát? Vagy hogy van ez? Nem szimpatikusak a szókimondó, független, szabad üzletemberek és a tárlatokat látogató párszáz vagy ezer ember, akiket nem lehet becsomagolni semmilyen oldal színeibe? Hol van a kutya elásva? Ha tényleg igazak a hangzatos szavak, hogy részesítsük előnyben a magyar hagyományokat, és a helyi értékeket, akkor most az Irokéz Galéria és Gyűjtemény az egyik legjobb támogatandó ügy a városban.
- teszi hozzá Vida Gábor.Kinek és miért fontos vagy nem fontos az Irokéz Galéria?
Évente nyolc-kilenc, országos mércével is kimagasló kortárs tárlatot tartottak itt, emellett számos szombathelyi kulturális eseménybe is bekapcsolódtak. Az elmúlt évtizedben rendszeresen részt vettek a város nagyrendezvényein, helyet adtak a Bartók Fesztivál, a Lamantin Jazzfesztivál és a Mediawave egyes programjainak, a galéria a Bloom nap központja is volt. Évente megrendezték a szombathelyi középiskolások bemutatkozó tárlatát, és jelentős sikere volt a Vas megyei tehetségkutató programjuknak is.
A Galériát a 2010-et megelőző években még bruttó egy-egy millióval (ez nettó 800-800 ezer forint) támogatta a város. Ez közel sem fedezte a működést, hiszen a galéria évi fenntartása nyolc-tíz millióba került. Tavaly ősztől azonban még ezt az apanázst is megvonták a galériától, a város költségvetéséből kihúzták a támogatási összeget. Így idén már saját zsebből (a működtetés felét), és az NKA támogatásából finanszírozták a fenntartását. Pados Gábor meséli: a minimális költségvetésből így is csak úgy tudtak kijönni, hogy saját erőből próbáltak mindent megoldani, maga is pakolt és szögezett, rendezte a kiállításokat.
Ha nem kell a galéria városnak, ő nem fog harcolni érte…
Szívből megérintett, és őszintén örülök ennek a civil kezdeményezésnek, igazolás ez nekünk, hogy érdemes volt ennyi évet, pénzt és időt a galériára áldoznunk.
– fogalmazott Pados Gábor, aki kilátásba helyezte, ha összegyűlik annyi pénz, akkor ha nem is a régi formában, de egy-egy tárlat erejéig kinyithat még a galéria. Gábor elárulta, három további kiállításra is kaptak az NKA-tól (a Nemzeti Kulturális Alaptól) támogatást, de a szerződéseket az ismert okok miatt nem írták még alá. Viszont tényleg roppantul sajnálja a városvezetés teljes közömbösségét:Sajnálom, de nem bírok könyörögni, ha a minimális költségek töredékét sem képesek odaadni, nincs mit keresgélnem. Nem tudom, őszintén, mit kellene tennem… De jól esik, hogy vannak, akiknek szintén fontos ez a galéria, ami nekem tíz éven át szívügyem volt.
Pados Gáborral eegy hosszabb interjút itt olvashatnak Írókézes sikersztori? 2009. January 05. 19:13 .
