A minap nekünk szegezték a kérdést, hogy mi a különbség a dobozos, az üveges és a csapolt sör közt. Alapvetően a csomagolása, jegyeztük meg, aztán hozzátették többen is a társaságban, hogy az íze is más, de hogy miben vagy miért, arra nem tudtuk egyező az választ, így a nagy melegre való tekintettel hamar elhatároztuk, hogy kóstolót tartunk, hátha sikerül megszakérteni a dolgot. Három márkát választottunk ki az objektivitás jegyében, három különböző helyen iszogattunk teszteltünk.
Az első: Soproni
Sopronival kezdtünk, a Szimfónia Kávézó felszolgálóját megkértük, hogy a három kör sört úgy szolgálja fel, hogy abból ne tudhassuk épp melyik-melyik. Az első poharak érkezésekor a küllemet elemeztük. Kevés habbal szembesültünk, nem volt torokvágóan hideg és buborékok sem lepték el a poharat. Némi pára megjelent a poharunkon kezünk melegétől, ízét tekintve kellemesen sopronis, kicsit kesernyés itókát kortyolgattunk. Tippünk szerint ez lehetett az üveges.
A második pohár küllemre mondhatni megegyezett az előzővel, ugyanúgy kevés hab (ez jelenti persze a jó csapolást is, igaz egy picit több azért elfért volna rajta), szintén nem volt túl hideg, hőmérsékletre kellemes, buborékok úgy, ahogy az előzőnél, és már némi párásodást is találtunk a poharainkon. Íz tekintetében megegyeztünk abban, hogy picit mintha másabb lenne, de csak annyira leheletnyi a különbség, hogy azt hétköznapi ízlelőbimbókkal nem tudtuk megfogalmazni. Tippünk szerint ez lehetett a dobozos.
A harmadik, a csapolt. Mondjuk, hogy nem vettük észre rögtön, hogy kicsit több van a poharakban, de így is egyértelmű volt a csapolt jelleg. Kellemesen párás pohár, kicsit magasabb hab, igazán jó hőmérséklet. Igaz, hogy buborékokban ez a pohár sem volt gazdag, viszont ízre ez is picit másabb volt. Mivel nem vagyunk sörmesterek, sem hivatalos ízlelők, ezért konyhai hasonlattal élünk: az egyik-másikban, mintha több lenne a fűszer, de nem jelentősen.
A tippelt sorrend: üveges, dobozos, csapolt
A valós sorrend: dobozos, üveges, csapolt
A második: Dreher Classic
Második nekifutásra a Sörpatikába mentünk tesztízlelésre, itt Dreher Classic került a pohárba, s természetesen most sem tudtuk, hogy melyik körben milyet kapunk, az csak a végén derült ki. Az első poharak érkezésekor feltűnt, hogy kevés a hab, és az sem tartós, a buborékok sem voltak túl sokan a pohár falán, enyhén savanykás-kesernyés dreheres íz, ügyes csapolás, mondhatni már túl óvatos. Pára csak a kéz melegére jelentkezett poharunkon. Tippünk szerint ez volt az üveges.
A második körben kinézetre és tulajdonságokra szinte ugyanazt kaptuk, kicsit több avagy tartósabb habbal találkoztunk, és rögtön meg is jegyeztük, hogy itt is picit más az íz, némileg nagyobb a különbség, mint a Soproni esetében. Tippünk szerint ez volt a csapolt.
Harmadik körben az elsővel szinte megegyező itókát ízleltünk, a második köréhez képest kicsit itt is más volt az íz, de hogy miben? Azt mondja meg egy szakértő, a lényeg, hogy mi éreztük. Tippünk szerint ez volt a dobozos.
A tippelt sorrend: üveges, csapolt, dobozos
A valós sorrend: üveges, csapolt, dobozos
A harmadik: Krušovice
Harmadik tesztünket a Gekko Pubban végeztük, itt egy cseh sör került poharunkba, itt a Krušovice állt rendelkezésünkre mindhárom formában. Az első körben érkező poharakon volt megfelelő mennyiségű hab, ami nem tűnt el hamar és nagy kortyok után is vékonyan megmaradt, buborékok folyamatosan érkezett a pohár aljáról, de ahogy a többi helyen, itt sem tapadtak meg a pohár oldalán, ez jó csapolást és elöblített poharat feltételez. Tippünk itt eltért, egyikünk a csapoltra, másikunk az üvegesre tette a voksát.
A második kör elején rögtön tippmódosítás következett egyik részről, hogy inkább ez a csapolt és az előbbi az üveges. Párásabb volt a pohár fala, kevésbé
sörkeserű
íz, keményebb hab, némileg hidegebb hőmérséklet, de másban azonos az előzővel. Tippünk szerint ez volt a csapolt.
Most vagy szivatnak minket és három csapoltat kaptunk vagy nem tudom...
- ezzel a mondattal folytatódott a harmadik pohár érkezésekor tesztünk. A szokásos feltételeket vizsgálva: a hab magas, de hamar megszűnik, a buborékok úsznak a mélyből a felszín felé, a hőmérséklet enyhén hidegebb, hasonlóansörkeserű
, mint az első. Olyan, mintha ennénk két banánt, az egyik éppen csak érettebb, kicsi a különbség, alig érződik. A pohár párás, és mint az tudható, a sörök nem egyformák, a cseh Krušovice teljesen más karakterrel bír, mint a Dreher, vagy a Soproni. Tippünk szerint ez volt az üveges.
A tippelt sorrend: dobozos, csapolt, üveges, viszont ez csak találgatás. Igazán úgy gondoltuk, hogy három csapolt sört kaptunk.
A valós sorrend: dobozos, üveges és csapolt
Összesítés: a csapolt a legjobb
Azt megállapítottuk, hogy mindhárom esetben a csapolt sör esett a legjobban. Nem kocsmázásra buzdítjuk olvasóinkat, hanem a Dreher szlogenét kölcsönvéve, mi is támogatjuk a kulturált és felelős alkoholfogyasztást. Persze jól esik egy dobozos vagy üveges a strandon, vagy a kerti grillezéskor, de igenis a csapolt az csapolt, s tesztünk szerint a jónál kicsit jobb, így néha érdemes lehet legurítani 1-1 korsóval. Hétköznapi szemmel és ízlelőbimbókkal végeztük a tesztet, biztosak vagyunk abban is, hogy a különböző ízeket a csomagolás, és a hűtés fajtájától függően azért is éreztük, mert nem mindegy, hogy amit iszunk azon mennyi hab van, hány fokos, ittunk-e már előtte és hasonlók. Ezt azért is gondoljuk így, mert ha valaki azt mondja, hogy márpedig mindhárom nedű ugyanolyan hordóból származik, így ugyanannak kell lennie, akkor igazolja, hogy miért éreztünk némi különbséget.
Szóval a kérdésre a választ, hogy tényleg más-e a dobozos, az üveges és a csapolt íze, azt mondjuk: igen. De hozzá is tesszük, hogy laboratóriumi körülmények közt nem biztos, hogy megkülönböztetnénk mi, átlagemberek, tekintve, hogy a sorrendet sem tippeltük meg minden esetben helyesen. Szerintünk ugyanolyan finom a dobozos és az üveges, mint a csapolt, ez utóbbi viszont ad egy pici pluszt, ami miatt azt mondjuk: a csapolt a legjobb. Egészségükre!
