„Nagyon szép, szabad szemmel is látható üstökös, nevezetesen a C/2020 F3 (NEOWISE) figyelhető meg a napokban a hajnali égbolton” – kezdte levelét olvasónk, akinek július 8-án, szerdán és 10-én, pénteken sikerült is lencsevégre kapnia hajnali 3 és 4 óra között.
Mint azt olvasónk írja és a fotókon is jól látszik, a július 8-i hajnalon a manapság már nem is olyan ritkának számító éjszakai világító felhők (NLC) zavarták meg egy kicsit a megfigyelést. Hiszen bár a világító felhők kicsit takarták az üstököst, együtt mégis gyönyörű látványt nyújtottak.
„Eddig pár alkalommal megfigyeltem már ezt a légköroptikai jelenséget, de ilyen intenzív és nagy kiterjedésűvel még nem találkoztam. A világító felhők nem az időjárásunkat meghatározó troposzféra képződményei, jóval feljebb, 80-90 km magasságban a mezoszféra és az ionoszféra találkozásánál, azaz valahol a világűr határán születnek. Ezekről a vékony jégfelhőkről verődik vissza a Nap fénye, amely a mezoszférán áthaladva kékes árnyalatot kap. Megjelenésükkor a Nap legalább 6 fokkal a horizont alatt tartózkodik, így a sötét égbolt szolgál hátterül a látványosságnak” – magyarázta a jelenséget.
A július 10-i hajnalon is megfigyelhető volt NLC, de már jóval alacsonyabban, mint 2 nappal korábban, így az üstökös megfigyelése zavartalan volt.
Péter azt tanácsolja, érdemes feltekinteni ilyen napokon az égre és keresni az üstököst, hiszen nem túl gyakoriak a szabad szemmel is látható példányok. Legutóbb az északi féltekén 1997-ben a Hale-Bopp üstökös nyújtott hasonló látványt.
Még ezekben a napokban is van esély az üstökös elcsípésére, mi több, még kényelmesebbé is fog válni a megfigyelése, ugyanis már az esti égbolton is feltűnik, napnyugta után egy órával az északnyugati horizonthoz közel. Ráadásul napról-napra egyre magasabbra fog emelkedni, a Szekeres csillagképből a Nagygöncöl felé vándorolva. Távcsővel, binokulárra felkeresve még szebb látványt nyújt majd.
Az üstökös elnyúlt ellipszis pályája miatt egyébként legközelebb több mint 6700 év múlva fog újra Napközelségbe kerülni.
