Száz éve már bazársor társult a szombathelyi mozihoz

Ha száz évet visszapergetünk az időben, a szombathelyi nyárban a helyi közéletet két beruházás izgatta: a Kultúrpalota bővítése és építése (mára Savaria Múzeum), és az aréna névre keresztelt projekt, egy belvárosi mozgóképes vetítőhely létesítése. Szombathelyre amúgy valószínűleg már a századforduló táján megérkezett a film, mindennapi mutatvánnyá vált, igazi filmszínház nem lévén a technikai újdonságot többnyire kávéházakban és vásározók alkalmi sátraiban lehetett csodálni. Rendszeres vetítőhelynek számított például az egykori Hungária Kávézó (Fő tér 15.)

Szombathelyi Fő tér - a Hungária Kávéházzal

Vitális Imre halála és temetése – az Apollóban

Az első évtizedek alkalmi filmbemutatói után 1910-ben Apolló néven (ez az volt a kor legdivatosabb mozineve) megnyitották az első némafilmes szombathelyi arénát. Molnár Gyula, az első mozitulajdonos nem önálló épületben alakította ki vetítőtermét, hanem a Vasmegyei Takarékpénztár nagyterméből varázsolt filmszínházat. (Helyileg a szombathelyi TIT-székházban, a belváros szívében.) A díszelőadásra november 6-án került sor. A szórólap szerint napi egy előadást tartottak, „elsőrangú és művészi, tanulságos, érdekes, komikus és mulattató” élő-képeket vetítettek, „szigorúan családi műsorban” és természetesen élő zenekísérettel. (Érdekességként – ekkor már üzemelt hasonló mozgóképi vetítőhely Győrben, Kaposváron, ám egy évvel megelőztük Veszprémet és Zalaegerszeget. Kőszegen 1912-ben, Celldömölkön, Sárváron és Szentgotthárdon 1913-ban, Vasváron 1914-ben, Körmenden 1917-ben épült mozi.)

TIT székház

Mészáros Zsolt

A mozi és bevásárló-komplexum házassága sem új keletű jelenség, a szórakoztatás és a vásárlás igénye a tízes években is szervesen összekapcsolódott. Az Apolló mozi tervrajzain például a Kőszegi utcai fronton, illetve a mai Uránia udvar felé nyíló szárnyon is apró boltok szerepeltek.

A kezdetleges szombathelyi filmszínházban a műsor hetente kétszer változott, a vetítések hétköznap 17, vasárnap 15 órakor kezdődtek. Folyamatosan peregtek a kisfilmek, és bárki bármikor csatlakozhatott. Az első műsorban ilyen címek szerepeltek: Keleti képek, Látványos, csodálatos korsó, Humoros, csempész mennyasszony, Vitális Imre halála és temetése. A lényeg, mint manapság a 3D-s filmeknél: olyan látványt prezentálni, amelyben a technika kápráztathat.

Uránia-plaza, bazársorral

Egy évre rá, 1911 –ben Stadler Izidor, Szombathely jó nevű ügyvédje és művészetpártolója megnyitotta a rivális, tudományos jelzővel illetett Uránia névre keresztelt filmszínházát, amelyhez egy bazársor is társult. (Nem nehéz kitalálni a helyét, igen, ez a mai Uránia udvar környéke, biliárd szalontól visszafelé, az egyik raktárban működött.) A Fő tér 24. szám alatti épületsort azóta megszüntették, és a környéket átépítették.
Milyen is lehetett az Uránia, az üzleti élet gócpontja, a fő tér új látványossága? A korabeli leírások szerint a mozi fő terme 25 méter hosszú, 7 méter széles, várócsarnoka 10 méter hosszú 7 méter széles és 6 méter magas volt.

Fő tér 24.

Mészáros Zsolt

A komplexumot 1911. augusztusában Tormay Cecil: Szirének hazája című poétikus darabjával avatták fel – az írónő közreműködésével. Beharangozójából csemegézünk: „Összes műsora hetenként egyszer országos nevű szerzők, híres írók bevonásával. Városunk közönsége is egy magas színvonalú és irodalmi értékű előadásnak lesz részese. A hét többi napján kizárólag Pathe-Fréres képek kerülnek a vetítőgépből.” Ízelítő a kínálatból, amelyet háromnaponként frissítettek: Utazás az Asztra léghajón, Egy fiú önfeláldozása, Buzogányzsonglőrök, Napóleon Szent Ilona szigetén.
A két mozi, a póriasabb Apolló és az elitebb Uránia éveken át békében versengett egymással.

A harmadik rivális – az első ifjúságnevelő művészmozi

A kérészéletű „Kultur mozi” 1913-ban nyitotta meg kapuit, Dante Isteni színjátékával. Halász Józsefné mozija az ismeretterjesztést és ifjúsági oktatást vállalta fel, nem csoda, hogy a tulajdonos mindössze egy évig bírta a finanszírozását. Az akkori híradások szerint már maga a kultúrház sem lehetett túlontúl népszerű hely: „A kultúrház zord falai közé végre-valahára beköltözik az élet. Eddig úgy bámult ez a hideg épület a járókelőkre, mint óriási sírbolt, melybe csak olykor-olykor látogatnak el élők.”

Amikor a filmhez a Sabaria Mozgószíház igazgatója vezényelt

Az új színház-új mozi vitája bearanyozta a húszas évek szombathelyi közgyűléseit. Az akkori városatyák közt voltak régi vágású színház-pártiak, és haladóbb szellemiségű mozi-rajongók, mások a kompromisszumos megoldások híveként olyan moziról álmodoztak, amelyben színházi előadásokat is lehet tartani. 1928. őszén győzött a színház felett a mozi, még mindig a némafilmes korszakban új palotát kapott a „hetedik művészet”, a Sabaria mozit ( a Malom és Király utca sarkán, a Távhő irodája helyén). Egy mega-intézményt, 800 férőhellyel. A bemutatón, október 3-án, Évezredek dala címmel egy némafilm pergett, hozzá a székesfehérvári 3-ik honvédgyalogezred zenekara kísért, és nem más, mint Horváth Lajos, a Sabaria Mozgószíház igazgatója vezényelt. Énekelt Bihary Lajos, a Városi Színház baritonistája.

A Király utcában állt egykor a Sabaria Mozi

Ha ugrunk az időben, a városi mozi még évtizedeken át állta a sarat. 1948-ban új tulajdonos lépett a porondra, a Kommunista Párt szombathelyi szervezete tette rá a kezét. Az egykori Sabaria Mozgót tűzveszélyessé nyilvánították, és 1973. augusztus 17-én- dózerolták le, az utolsó előadás augusztus 17-ére esett.

Vadiúj belvárosi Savaria

Új Savara Mozi (szintén a Kőszegi utcában) közel 19 millió forintból épült, mintegy három évig építették, és 1973 augusztus 19-én Csajkovszkij „panorámafilmjével” avatták fel. Az üzem zökkenőkkel indult, például nem volt bent melegvíz.

A statisztikai adatok tanúsága szerint a hetvenes években még olyannyira népszerű volt a mozi, hogy a megye minden lakója egy évben legalább hatszor járt filmszínházban. A Vas megyei mozizás fénykora a hatvanas évekre esett, akkoriban 64 vetítőhely működött, szinte minden falu kultúrházában volt egy vetítőgép.

Az idők folyamán Szombathelyen is több mozi működött: a Szalézi rendház kultúrtermében a Béke mozi 1955. április 4-én debütált. A városi villamos megszűnése után (1974) azonban fokozatosan szűnt meg a jelentősége, 1983-ban végleg bezárták. 1988-tól 1993-ig a volt katonai kultúrban, a Hemo-ban is vetítettek (a mostani Weöres Sándor Színház, az Akacs Mihály utcában). Szerveztek mozit a Képtárban, de a Savaria Cipőgyár, a Savaria Laktanya, a Herényi Klubkönyvtár, szociális otthonok, lakótelepi iskolák, pártklubok is helyet adtak a mozgóképnek. A Lucullus Eszpresszo (a Szent Márton utcában) és a Randevú étterem (a Derkovitson) is ráállt a filmekre, a Claudius Szálloda Mopresszójában, valamint a Savaria Szálló téli kertjében (Gasztro Moziban) a vetítendő film nemzetiségéhez igazították az ételeket. A ’70-es évektől Huszárik Zoltán nevére keresztelt filmklub működött a tanárképző főiskolán, 1990 őszén pedig megalakult a „fapados” művészmozi a főiskolán, az Örökmozgó.

1994. március 1-től a Savaria Moziüzemeltető és Szolgáltató Kft. vitte a Savaria Mozit, országos viszonylatban kiemelkedő nézőszámokat produkálva. (Egy kis színes adalék a közelmúlt mozi-történelméhez: 1987-ben 10 forintért, 1997-ben 70-90 forintért 2000 környékén 300-500 forintért válthattunk itt, a Savariában jegyet.)

Élet a hagyományos mozik halála után

Az idők azonban hamar változtak, 2002 tavaszán Szombathelyen is megtelepedett a mozgóképi szórakoztatás góleme: a multiplex. Helyesebben miniplex (szakmailag hét teremtől minősíthető multiplexnek, ez viszont csak négytermes). Előre látható volt, érkezése megtörte az addig jól prosperáló városi mozi karrierjét. A Savariának már hónapokkal a nyitás előtt szembesülnie kellett azzal, hogy bár még nem is volt jelen a konkurencia, a forgalmazóktól egyszerűen nem kapott preimer-kópiákat.

Új életre készül a Savaria, 2010-ben, felújítás előtt

Jánosa Dávid Péter

A belvárosi filmszínház dacolva a csökkenő nézőszámmal, fokozatosan, állami apanázsból, városi segítséggel megújult. Maradt városi tulajdonban, pár éve beintegrálták az Agorába. Most a századik évfordulóra újra váltásra készül, jelenleg is zajlik az épület külső rekonstrukciója, 240 millió forintból. És ha a fenntartó közgyűlés is úgy akarja, a századik születésnapra, még idén digitális 3D-s technikával szerelik fel.