Nemrég elmeséltük, mennyire jó hely Prága, és miért érdemes odamenni. Egyvalamit azonban kihagytunk, mert egyrészt úgy gondoltuk, túl forró lenne abba a cikkbe, másrészt pedig hogy ettől függetlenül külön említést is megér. Ez a Sex Machines Museum, aminek beszédes neve már elárulja, mit vonultat fel: olyan eszközöket, gépeket, kiegészítőket, amiket a szexuális élmény felkorbácsolására ötlöttek ki pajzán feltalálók. Mivel azonban a töltelékdumára sejtésünk szerint senki nem kíváncsi, rögtön markoljunk is rá a virtuális tárlatvezetésre!
Itt van mindjárt az első masinéria, ami nem más, mint egy ún. szerelemszék, 1890 Párizsából. A férfi oda állt, ahol a két talprész van, egy nő a felső részen terpesztett neki, egy másik pedig az alsón térdelt, és játszott a heréivel, vagy ahogy jólesett. Aztán ha az alkalom úgy hozta, cserélődtek a szerepek is.
Szintén a tizenkilencedik század végéről csöppentek le ezek a rézből készült vaginális eszközök, amik levegőbefúvással voltak hivatottak elűzni az unalmat az alsó erogén zónában.
De nem maradtak ki a férfiak sem a földi jóból: ez a hordozható erekció-előállító úgy működött, hogy a pozitív töltésű síkosított gyűrűt rácsatlakoztatták a péniszre, a másik, negatív töltésű vécépumpa-alakú félgömb pedig ment a makkra, így árammal lehetett felbizsergetni a Virgonc Vilmost.
Haladjunk tovább, hisz van itt még látnivaló: például ezek a kiváló tekerős vibrátorok. Nincs többé lemerülő elem, csak a böcsületes kézimunka! Külön felhívnánk a figyelmet a jobboldalira, aminek a fejét ötféle irányba be lehetett állítani.
Folytassuk egy találós kérdéssel: ez itt micsoda?
Hát mi lenne, természetese libikóka huncut asszonyoknak.
A masszázseszközöknek is megvoltak a korabeli változataik: ezek itt már árammal voltak működtethetők, és akadt köztük olyan (a középső görgős), ami a fizikai hengergetésnek apró kisülésekkel adott nyomatékot.
Az elektromosságot azonban nem csak játszadozásra használták. Az alábbi kellék eléggé kilógott a sorból funkciójával, ez ugyanis egy anti-maszturbációs eszköz: a család tékozló és hedonista fia gyűrűt kapott a farkára, ami ha megnőtt, a gyűrű egy-egy pontja elvált egymástól, ez pedig megszólaltatott egy csengőt a szülők szobájában. Kereszténydemokraták előnyben!
Ismét egy két teljes embert követelő gép, de ez már szado-mazo hajlamúaknak, az 1910-es évekből, mellette pedig a használati utasítás rajzban elbeszélve.
Mi ezt csak pisilőpálcának fordítanánk: első ránézésre csak egy sétabot, valójában arra szolgált a régi Japánban, hogy a sok díszes ruharétegbe felöltözött úrnak ne kelljen lehántania magáról a sok díszes ruharéteget, ha rátört a vizelési inger. Fent bement, lent kijött, igazán elegáns megoldás.
És ha már a kisdolognál tartunk: az 1880-1895 közötti időkből származik ez a kukkolós bili, amit tükörrel szereltek fel. Hogy kinek kell belenéznie, magának az asszonyságnak vagy az ajtófélfa mögül leskelődő szeretőnek, arra nem jöttünk rá - mint ahogy arra sem, hogy amennyiben utóbbi a helyzet, akkor honnan tudja a szükségletét végző hölgy, hogy mikor jó a tükör dőlésszöge. Örök rejtély ez, örök!
Mint ahogy rejtély az is, hogyan és kit és milyen formában izgathattak ezek az erotikus cipők. Baloldalon egy 1930-as olasz darabot látunk egy falloszt mintázó dísszel az elején, középen egy középkori lábravalót ("a la poulaine" néven futott), jobboldalt pedig görög prostituáltak topánja, aminek a talpa betűket hagyott a porban, amik arra buzdították a lábnyom elolvasóját, hogy kövesse a cipő viselőjét, és akkor neki nagyon-nagyon jó lesz.
És íme, egy már jóval modernebb közösülőgép, ami a leírás szerint akár 700 ütem per perc gyorsasággal is képes előre-hátra mozgatni a fémrudat, ami mindeközben még forog is. Szebb mint egy zongora, nemdebár?
Ha a csúcsra még nem is, a közelmúlt vívmányaihoz ezzel meg is érkeztünk: a múzeumban számos vitrinben láttuk a piercingművészet péniszre irányuló kreatív alkotásait...
...az emancipáció jegyében pedig nem maradhattak ki a puncifémek sem.
Láttunk még felcsatolható eszközt:
Láttunk kettő-az-egyben eszközt:
A műbráner-szekcióban pedig ököl alakú eszközt is.
Ezek a nem kifejezetten törpeméretű, ellenben mindenképpen análbarát gumifalloszok a tudományos igényű leírás szerint arra hazsnálatosak, hogy segítsenek tágítani azt, amit valaki tágítani szeretne. Mondjuk egy nagyon szűk garbó ujját.
Van úgy, hogy valaki szeretné a sokat érő farkát széfben tudni. Íme:
"Kutyafiú" fétismaszkok. Ezek itt még az arcra csatolható dekorációs elemek közül a legvisszafogottabbak voltak.
És így néznek ki a legszélsőségesebb álazati maszkok - némelyikben el lehet intézni, hogy aktuális szolgánk ne kapjon levegőt.
A fájdalomközpontú szado-mazo praktikák gyöngyszemét hagytuk a legvégére: ez a derékre csatolható eszköz felfújható a hererésznél, a beáramló levegő pedig szépen, lassan összezúzza a férfiasságot.
+ BÓNUSZ:
Erről majdnem lemaradtunk, mert sikamlós figyelmünk elsőre elkerülte a vetítőszobát. Mindenesetre itt egy 1925 környékén forgatott spanyol pornót nézhettek meg a jelenlévők, aminek elkészítését állítólag maga XIII. Alfonz spanyol király rendelte meg. A sztori egy orvos körül forog, aki paráználkodásra veszi rá női pácienseit, felesége pedig azzal áll bosszút, hogy összefekszik a szolgálóval és a szolgálólánnyal is. Állítólag ez az első olyan filmek közül való, amik háromszereplős szexjelenetet is megörökítettek - azelőtt nem nagyon volt ilyen, de mondjuk szaftos pornó sem.
A filmből egyébként az is világossá vált, hogy a mai pornókban látott műveletek korántsem friss vívmányok: már ebben a fekete-fehér műben is volt puncinyalás, lovaglópóz, hátulról csinálás, és egyéb virgoncságok.
Aki személyesen is felkeresné a Sex Machines Museumot egy prágai vizit alkalmával, az itt keresgélje majd.
