Lehet, hogy a Cosa Nostra, azaz a világ leghíresebb maffiájának őshazája, de egyben az ilyen természetesen gyönyörű, növényekkel burjánzó utcaképeké is.
A látvány néha egyenesen olyan, mintha egy festményre tervezték volna.
A helyiek a pörgő európai élet szöges ellentétét képviselik: még a délutáni szieszta is hosszabbnak tűnik, mint Olaszország egyéb részein.
És akkor a görög régmúlt ittmaradt ereklyéiről nem is beszéltünk. Úgy van, ez egy színház volt.
Formában az utánpótlás.
Persze jó rizikózó turista módjára bekeveredtünk a keményebb környékekre is, ahol nagyon figyelték robogós fiatalok a nyakban lafogó fényképezőgépet. De ha nem megyünk be, nem látunk ilyet sem.
Vagy éppen ilyet, amikor az őslakos megszereli nekünk gyorsan az izzót az utcasarki oltáron.
Meglepő vagy sem, de a helyi street art is erős.
Ez meg itt a helyi Vas Népe. Vajon mennyire részrehajló, haha?
Tűz adása Szicíliában.
Lehetne egy megrendezett díszlet is, de nem, ezt a helyi strand lepukkantabb, országúti szélein találtuk.
Ennél persze vannak sokkal szebb látnivalók is: például a legendás helyi halpiac, amit nem felejt el ajánlani egyetlen útikönyv sem.
Az a polip mozgott megérkezésünkkor.
Beszédes tetoválás az erélyesen ordibáló halkofák árnyékában.
Kedvenc jelenetünk, ebben minden benne van.
Persze eljutottunk a strandra is, igaz, annak csak a szabadbejárású részére. Kompromisszumot kellett kötnünk: hajók közelebb, szemét több, de a tenger az mégiscsak a tenger.
Főleg, hogy a habokból az Etnát is üdvözölhetjük.
Érdemes egyébként vonatra szállni, és utazgatni egyet a környéken. Egyik irányba indulva sem járunk rosszul.
Catania vasútállomásától nem messze.
Ez például a negyven percnyi vonatútra fekvő Taormina a már-már paradicsomi szigetecskével, az Isola Bellével.
Ennél már csak az volt jobb, amikor egy izzasztó hegymeneti túrában a magasan fekvő településre (ahova persze rajtunk kívül mindenki más autóval és robogóval csapatott fel) ez a látvány tárult elénk a csúcsról.
Délre pedig a sokkal, de sokkal nyugisabb Siracusa érdemes a látogatásra. Háttérben az öreg kontinens talán leginkább sci-fi moziba illő katolikus templomával, a Santuario Madonna delle Lacrime-mal.
De Szicília leglényege akkor is az: együnk, együnk, és együnk. Akár ilyen tintahalas pasztát, akár a helyi specialitást, a panírba forgatott, hússal töltött csúcsos rizsbomba Arancinit, pizzát, bármit. És ne felejtsük az örök étvágycsináló csodát, az Aperol Spritzet!
