Pénteken még 40 fok kánikula volt, szombat reggel pedig 18 fok és felhős idő. Nesze neked fesztivál. Jártam már a VOLT Fesztiválon és a Balaton Soundon is, de SZIGETEN még sosem. Éppen ezért szerettem volna, ha minden tökéletes lenne, még az időjárás is.
Fél kettőig reménytelennek tűnt a helyzet. Az idő csak nem akart melegedni és a nap sem akart kisütni. Két óra körül, aztán mintha valaki meghallgatta volna imáim, megérkezett a tökéletes időjárás. Napsütés és hőség, semmi felhő.
Gyors becsekkolás és irány a fesztivál. Magamhoz hűen, kész listát állítottam össze a fejemben azokról a helyszínekről és koncertekről, amiket mindenképpen szerettem volna megnézni. Ilyen volt például a H&M fotóstandja, ahol
medencében
lehetett pózolni. Egyértelmű, hogy az idei csillámtrendet sem hagytam ki. Igaz közel fél órát álltam érte sorba, de megérte.
A koncertek közül elsőként a Punnany Massifra voltam kíváncsi. A harmadik dal után azonban észrevettem, hogy a Telekom VOLT Fesztivál Színpadon a Soulwave lép fel, úgyhogy átsiettem oda. Egészen családias légkör volt a koncert elején. Ahogy közeledtünk a legismertebb számaik felé, úgy gyűlt a közönség is.
Először le kell menni mélyre, hogy utána a magasba kerülhessünk
Ezt a Soulwave frontembere mondta, de szerintem az egész estére igaz volt ez a mottó. A magyar fellépők után Bastillet hallgattuk meg először. Hiába vártam azt a bizonyos
party hangulatot
, valahogy nem jött. A koncert végéhez közeledve aztán Dan Smith egyszer csak a közönség közé keveredett, ami meghozta azt a bizonyos érzést. Mindenki őrjöngött, tapsolt, integetett, elfelejtve a depis kezdeti hangulatot.
Nem tudom, hogy direkt beszéltek-e össze vagy sem, de Zhu is domborított a fellépése közben. Ő már az elején megalapozta a hangulatot, amit egy ötperces hatásszünettel rögtön szét is oszlatott. Egyik percben még ugrált a tömeg a másikban pedig néma csönd volt és próbáltuk kitalálni, hogy mi történhetett. Néhány pillanatra még a fények is eltűntek. A közönség egyre türelmetlenebbül füttyögetett. Egyszer csak aztán visszatért Zhu és próbálta ott folytatni, ahol abbahagyta.
Volt sok olyan együttes is, aminek csak egy-egy számát hallgattuk meg, miközben próbáltuk felfedezni a SZIGETet, amit többé kevésbé sikerült is, amit az a 25 km is igazol talán, amit lesétáltunk.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom,hogy egyszer menjen el egy ilyen hatalmas rendezvényre. Tényleg leírhatatlan érzés és ezt nem igazán lehet elmesélni sem. Ezt át kell élni. Neked, saját magadnak!
